1/5 anonim válasza:
Alapvetően arra, hogy példányosításnál (vagy az után) ne "csinálja" a dependencyket (ez jelent gyakorlatilag bármit, amit használ) az object, hanem kapja. Azt pedig nem ő dönti el, hogy mit kap -> IoC
2/5 Srapnel válasza:
Ha van sok komponens, amelyek egymást használják (hívják) az egymásról magukban eltárolt referenciákon keresztül, valamint ezek a komponensek nagy mértékben cserélhetők (implementáció, vagy verzió miatt), akkor jó egy olyan központi hely, ahol deklaratíve meg tudod mondani, hogy adott komponens példányban lévő referenciák mely más komponenspéldányokra legyenek beállítva. Vagyis nem megírod a nagy, egymás utáni példányosításokból és settelésekből álló kódodat, hanem a DI megoldásodnak megmondod deklaratíve és ő megcsinálja a megfelelő időpontban.
3/5 anonim válasza:
@Srapnel
Ez így már DI framework, nem?
4/5 Srapnel válasza:
Akár. De nagyjából csak így van értelme.
5/5 A kérdező kommentje:
Köszi. Tudjátok ajánlani a Ninjectet?
2014. aug. 17. 16:22
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!