C/C++ Kérdés a void pointerekről?

#9

1. Korrekt.

2. Korrekt.

Ha pl. azt mondjuk, hogy

__char* ptr;

__printf("%d", *ptr);

akkor a *ptr kifejezés egyetlen (sizeof(char)) bájtot fog kiolvasni a ptr által tárolt címről.

__int* ptr;

__printf("%d", *ptr);

Ez pedig a ptr-ben lévő címtől kezdve sizeof(int) darab bájtot olvas ki, és int-ként kezeli. Tehát ha pl. a ptr-ben 100-as cím volt, akkor a 100,101,102,103-as címeken lévő értékeket kezeli egyetlen int-ként.

3. "A "var" szimbólum létezik a C/C++ programban"

Ezt most nem vágom. Az általános típusú változóra gondolsz, mint ami pl. Visaul Basicben is van? Erről nem tudok C-ben. Pontosabban vannak ilyen megoldások, de nem részei az alap C/C++ szabványnak. (Ha jól tudom...)

"Vagy a fordító van annyira intelligens és fölöslegesen nem hoz létre újabb pointert hanem egyszerűen a "pointer" változó értékét írja át az adott címre?"

Igen, pontosan ezt teszi. A statikus változók címét fordításkor már tudjuk, így a fordító (pontosabban a szerkesztő/linker) simán berakja a helyére a konkrét címet.

A dimamikus változók/objektumok címére meg nem szoktunk & operátort használni, hiszen eleve tároljuk valahol (egy pointerben) a címüket. :)

"A & által visszaadott pointer típusa pedig automatikusan olyan típusú, amilyen kifejezésben használták a & kifejezést?"

Huh, ennek utána kellett néznem, mert hirtelen én sem tudtam.

"When applied to functions or l-values, the result of the expression is a pointer type (an r-value) derived from the type of the operand. For example, if the operand is of type char, the result of the expression is of type pointer to char. The address-of operator, applied to const or volatile objects, evaluates to const type * or volatile type *, where type is the type of the original object."

[link]

Szóval igen, olyan típusos pointert ad vissza, amilyen típusú változóra használtuk.

#10

Az & operátor nem hoz létre változót, nem foglal területet.

Ha pl. ezt mondjuk:

__char ch = 0; // mondjuk a 100-as címen van a ch

__printf("%d", ch);

akkor a printf-ben lévő ch hivatkozás valahogy így fog kinézni (nem vagyok nagy assembly guru, szóval csak Z80-szerű kóddal) :

__LD A,(100)

__PUSH A

vagyis a 100-as címről tölt valamelyik regiszterbe, és onnan kerül majd paraméterként a printf függvényhez.

Ha meg így van:

__printf("%d", &ch);

Akkor erre fordul:

__LD A,100

__PUSH A

vagyis simán a cím adódik át a printf-nek. :)

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a "sizeof()" sem egy meghívandó függvény, hanem olyan operátor, amit a fordító lecserél a konkrét értékre. Azért praktikus, mert a platformtól függ, hogy mire cseréli, de ezt a fordító tudja, hogy épp milyen platformra/architektúrára fordít.)

"Igen, pontosan ezt teszi. A statikus változók címét fordításkor már tudjuk, így a fordító (pontosabban a szerkesztő/linker) simán berakja a helyére a konkrét címet.

A dimamikus változók/objektumok címére meg nem szoktunk & operátort használni, hiszen eleve tároljuk valahol (egy pointerben) a címüket. :)"

Ehhez csak annyit, hogy előfordul nem stacken lévő objektumok címének elkérése, például referenciaként átadott változó:

void* f(int& x)

{

return &x;

}

Így persze sok értelme nincs a kódnak, de előfordul, hogy haszna vagyon neki.

Ahhoz meg, hogy lesz-e külön változó a & eredményéből, az a fordító döntése. Lehet, hogy igen, meg lehet hogy nem. Ez színtisztán optimalizációs kérdés, bízd rá.

Amúgy nagyon szép magyarázat volt, a kérdező meg még meg is értette, nagy gratuláció mindkettőtöknek :)

"LD A,(100)

Ha jól sejtem az A egy változó vagy regiszter lesz, az LD memóriaterületről betöltést jelent (LOAD), és akkor pedig a , utáni értéket tölti bele. A () pedig a benne lévő memóriacímen tárolt értéket adja vissza ugye?"

Teljesen jól leírtad, az A a Z80 procinak az egyik regisztere, és az LD a 100-as címről tölt be egy bájtot az A-ba. Tehát az A nem a memórában van, nincs címe.

(Nem mintha túl sokan foglalkoznának manapság a Z80 processzorral, de én csak ebbe folytam bele annak idején. Arra akartam példát mutatni, hogy a lefordított kód néha nem olyan bonyolult, mint hinnénk, és nincs mindig szükség extra "változókra". :D)

Amúgy köszi az elismerést, pláne hogy iostream kicsit jobban képben van, mint én. :)