Érdemes belevágnom, vagy ne erőltessem?

A jó programozók túlnyomó része nem marad itthon túl sokáig(aki meg igen, azt már alkalmazzák valamelyik nívósabb helyen), úgyhogy cáfolnám az utolsó hozzászólót. Addig keresnek jó programozót, amíg annyit kér, mint a _nem jó_ programozó - legalábbis azoknál a hirdetéseknél, amiket a kérdező említ.

Meg lehet tanulni otthon, mindent meg lehet tanulni, annyi előnye van az egyetemnek, hogy sokkal hamarabb fogsz munkahelyet találni vele. Ha a fizetés vonz, maga a munka nem, akkor érdemes java\php\html ben elmélyedni, üzleti szoftvereknél c#\c++ a befutó, ha nem tévedek, játékfejlesztés meg ezerfelé ágazik(ilyen-olyan scriptnyelvektől c++ ig mindennel lehet dolgozni).

"Ha az álláshirdetések határozzák meg az érdeklődésedet a programozás iránt, ne vágj bele. Ha magától nem jött sosem a késztetés, hogy megoldj egy informatikai problémát, hogy írj egy fasza appot, gondolkodj komplex logikai struktúrákon, akkor nem leszel keresett a szakmában. A cégek nem programozót keresnek, hanem jó programozót. Aki attól jó, hogy ez a szenvedélye, és mellékesen még pénzt is kap érte, hogy csinálja."

Akadjatok már le erről a baromságról.. már rég nem azt a világot éljük, hogy csakis antiszociális, szűzp*csű, ámítógépb*zi kockák lehetnek programozók.

A jó pénz épp elég motiváció ahhoz, hogy valaki jó programozó legyen, feltéve, hogy párosul némi tehetséggel, de még a teljes tehetségtelenség hiánya is elég ahhoz, hogy valakiből átlagos programozó legyen.

Másrészt pedig a cégek pedig mindenféle programozót felvesznek, a nem túl jókat is, annyira nagy kereslet van rájuk.

Szóval vágj bele nyugodtan, ha totál tehetségtelen vagy, az úgyis hamar kiderül. Ha meg az ellenkezője derül ki, akkor van esélyed rá, hogy jól megélj belőle :) Egy tipp: tanulj meg angolul, ha még nem tudsz, mert igencsak megdobja az elhelyezkedési lehetőségeket, és a fizetést is egy folyékony angoltudás.

"A jó pénz épp elég motiváció ahhoz, hogy valaki jó programozó legyen, feltéve, hogy párosul némi tehetséggel, de még a teljes tehetségtelenség hiánya is elég ahhoz, hogy valakiből átlagos programozó legyen. "

Miért lenne elég motiváció a pénz? Egy olyan embernek aki szereti a munkáját, annak n-ik helyen van a bérezés. Fontos szempont egy alkalmazottnak, hogy elismerjék a munkáját, hogy tudja, hogy mennyire fontos amit csinál. Ezt az elismerést nem feltétlenül fizetésemelés formájában kell elképzelni. Viszont ha csak a pénz hajt, akkor sosem leszel semmiben se jó. Egyszerűen csak csinálni fogsz valamit, hogy legyen amiért kapd a fizetést.

Tudom, hogy most a sablon "de hát valamiből meg kell élni" szöveg jut az ember eszébe, amikor olvassa, hogy nem a pénz a lényeg. De azért azt is elismerhetjük, hogy kevesen élnek a minimumon (programozók közül). Csak persze mindenki két autóban egy lakásban, nyaralóban, pénzéhes feleségben gondolkodik. Lényeg, hogy csinálj olyat amit szeretsz, mert ha nem rájössz, hogy napi 8 órát sinlödsz a munkahelyen, hogy elérjél egy olyasmit ami valójában nem is tenne boldoggá.

Ugyanakkor ha valaki nem reál beállítottságú (vagy legalább közelít felé), akkor sosem lesz belőle programozó. Egyszerűen nem jön rá a feladat nyitjára. Nem egyet ismerek, aki három év programozás tanulás után nem tud megoldani magától egy komplikáltabb feladatot. Pedig ha az orra alá rakok egy feladatot megérti, hogy mi van benne, de ő magától nem jön rá.

Kérdező, neked csak azt tudom ajánlani, hogy ha érdekel és jó kedvvel állnál neki a programozásnak, akkor vesztenivalód nincs. Sőt, jól teszed, hogy munka mellett nem állsz le az "önfejlesztéssel". A programozásnak sokan hobbiból fognak neki, majd utána válik hivatássá. Persze nem kevés a kivétel sem.

"Én is programózó szeretnék lenni de én nem a pénzért csinálnám"

Persze, ez a hozzáállás általában csak addig tart, amíg apu-anyu pénzén él az ember.

Aztán mikor kirepül otthonról, és rájön, hogy valamiből fizetni kell a számlákat, a kaját, valamiből össze kell spórolni a lakásra/kocsira a pénzt, akkor gyorsan elpárolog ez az idealizmus :D

"Persze, ez a hozzáállás általában csak addig tart, amíg apu-anyu pénzén él az ember. "

Ez így nem egészen igaz. Ha valaki szeret valamit, akkor nélkülözni tud egy kocsit érte. A számlákon is lehet spórolni, kaján is. De ez egy programozói fizetésnél nem erőst jön szóba. Az a gond, hogy az értékek meg vannak változva. Sokan dupla műszakot vállalnak csak, hogy legyen okostelefon, autó...mert az kell is. Egyetemi professzort ismerek aki hatvan körül jár és nem szégyell biciklivel közlekedni. Pedig vehetne magának autót is, és nem is akármilyet. A nyugatiaknak ez a céljuk...butítsák el a népet, mert a buta embert be lehet csapni. Sajnos az ember manapság egész életében csak a pénzt hajszolja, pedig lehetne másképpen is. Én is látok nap mint nap embereket akik sírnak, hogy jajj de nehéz a megélhetés, viszont a "táccsos" telefon nem hiányozhat, az autó úgyszintén, néha vendéglőben kajálnak, mindennap három kávé, a vizet csak mosakodásra használják. És persze mondják nekem, hogy milyen boldog vagyok, biztos mert nincs semmi problémám. De én köszönöm szépen megvagyok a busszal, az olcsó gombos telefonnal, egy kávéval és a szalonnával is. És igen...boldog vagyok ezek nélkül is. Meg tudok élni 17 fokban is, nem kell télen is rövidnadrágosan járkálni, oszt bőgni a gázszámla mellett. És ez nem fösvénység, hanem próbálom csökkenteni a pénztől való függőségem. Ezt kéne tegye mindenki és akkor boldogabb társadalomban élnénk és nem kéne mindenkinek a pénzt hajszolnia. Ne az értékek legyenek a fontosak.