Szerintetek, hogy lenne jobb?

Köszönöm a válaszodat.

Meg lehet írni függvényként, de meg lehet procedurálisan is. Mondjuk, megvalósítás szempontjából az A verzió lényegesen egyszerűbb. Ezen már túl is vagyok.

Probléma két ponton keletkezik. Az A verzió kevesebb lehetőséget biztosít a kulcsszó használatára, mint a B. Az A ugyanis csak logikai kifejezés részeként használható, ilyen formában "HA (logikai kif) AKKOR INPUT VAR" vagy egy önálló kifejezésként, mint "INPUT VAR". Ezzel lényegében új értéket ad az INPUT egy változónak.

A nyelv szabályai szerint viszont az értékadás formulája az, hogy változó azonosító, értékadó operátor "=" és érték, azaz "VAR = VALUE". A és B ott tér el markánsan egymástól, hogy ebben a nyelvben nem kell a változókat előzetesen deklarálni, mert azok az első előfordulásuknál automatikusan deklarálódnak, feltéve ha értéket is kapnak. Tételezzük fel, hogy OLD_VAR már létezik valamilyen értékkel, ellenben, a NEW_VAR még nem.

"NEW_VAR = OLD_VAR" ez jó, de ez, hogy "OLD_VAR = NEW_VAR" már nem felel meg, hiszen a NEW_VAR még nem létezik, nincs is semmilyen érték hozzá rendelve. Változó csak úgy jöhet létre, hogy az azonosítója mellé van egy (érvényes) érték is.

Ha viszont azt írja a nyelv használója egy forráskódban, hogy "INPUT NEW_VAR", akkor egy, még nem deklarált változóra hivatkozik, hiszen a NEW_VAR még nem létezik. Ugyanez a B verzió szerint nem következhet be, mert ott a szintaxis ezt kizárja, hiszen a "NEW_VAR = INPUT" nem csak értéket ad a NEW_VAR-nak hanem egyben deklarálja is azt.

Ez azt jelenti, hogy az A verzió esetében egy még nem létező változónak, ez a NEW_VAR, az INPUT kulcszóval nem lehet értéket adni, mertr az hibát generálna. A NEW_VAR változót előtte legalább egy temporary értékkel létre kell hozni. Ez pedig egy fölösleges lépés.

Ha viszont feloldom ezt az elvárást, hogy a változóhoz mindjárt értéket is kell rendelni, azzal olyan helyzetet idézek elő, hogy minden félregépelésnél létrejön egy változó, azzal az azonosítóval, ami a nyelv formális szabályainak talán megfelel, de mégis csak egy gépelési hiba következménye és nem a programozó szándéka.

Köszönöm a válaszaitokat. Igyekszem választ adni a felmerült kérdésekre.

"Miért kellene előtte létrehozni a változót?"

Azért, mert a nyelv logikája ezt kivánja meg. Rengeteg hibás helyzetet generálna, ha nem így lenne.

A balkéz szabály értelmében a változó azonosítója mindig bal, az átadandó érték mindig jobb oldalon van.

Elég az input helyébe egy értéket képzelni és látni lehet, hogy a szabálynak ellentmond az, ha az "input variable" forma érvényesül.

A nyelv egy szimpla scriptnyelv lesz. Az interpreter és maga a nyelv is, 20-50 soros, gyors, rövid scriptek futtátására készül. Ez a cél.

Ezért nem is lesz

Igazatok van abban, hogy létre lehet úgy is hozni a változót, hogy az A formulát választom, de most már látom, hogy az nem lenne jó.

"Bár nekem ez az input konkrét példa nélkül elég katyvaszos."

Itt egy példa:

input new_var

Mivel a nyelvben az értékadás a,: változónév - értékadó operátor - érték

formula szerint történik, ezért, ha a new_var azonosítójú változó nem létezik a nyilvántartásban, akkor az érték hozzárendelést végző függvény hibát fog generálni. Ezért kell az input előtt, az inputtal együtt használni kivánt változót korábban létrehozni valami dummy értékkel. Így:

new_var = 0

input new_var

hogy az input bekérése után, az érték hozzárendelésnél ne generálódjon kivétel az azonosító hiánya miatt.

"Ezért nem is lesz"

Ennek a folytatása lemaradt.

Szóval, ezért nem lesz változó deklaráció a nyelvben.