Forrás-beágyazás, de hogyan?

Vannak resource mezői egy exe fájlnak (de azt hiszem az ELF-nél is van hasonló), ide be tudod rakni, pl. bezippelve, és a zip fájlt titkosítva egy kulccsal, vagy akár csak jelszóval, mivel ez is elveszhet. Ha jelszó meg elfelejtődik, akkor pl. base64 kódolást lehet rá alkalmazni, de az meg könnyen visszafordítható. Esetleg a titkosító kulcsot is berakhatod a binárisba, akkor ugyan bárki hozzáfér, de úgy már kevésbé egyértelmű talán.

A resource-okat eléri a program is, így ki tudja írni (ha nem mented le a titkosító kulcsot, akkor ez lenne pl. a paramétere)

Milyen nyelven? Pl c/c++, c#, ezeket mind egyszerű megvalósítani, mert visual studioban csak hozzá adsz egy resource-ot és kész.

Én pedig úgy csinálnám, hogy a forrás kódot átalakítanám egy byte sorozattá (nyelv függő, hogy hogyan lehet, de figyelj arra, hogy maradjon meg minden karakter, pl a new line is!), ezt a byte sorozatot kódolnám valahogy (később kitérek rá, hogy mivel) majd csinálnék egy szimpla bin file-t amit source-ként bele lehetne tenni. Ezek után pedig lehetne a programban valami rész, hogy megadod a kulcsot a decrypthez az pedig csinál egy txt-t a kódodról.

Kódolásra több opciód is van én vagy a xor-t vagy az aes-t ajánlom. A xor-t a legegyszerűbb implementálni és ha nem a legjobbak ellen védenéd a kódod, akkor key lehetne pl a kedvenc ételed neve és az is elég lenne. Ha viszont jó védelem kell, akkor aes-t ajánlanék, csak ne veszítsd el az iv-t és a key-t :D

Sajnos ha teljes biztonságot szeretnél, akkor kénytelen leszel legalább ennire figyelni, hogy ne veszítsd el.

Ha c/c++ vagy c# lenne amiben csinálnád, akkor kérdezz nyugodtan és segítek! De amit leírtam az - szerintem - jó elképzelés és egyesével googlezve találsz remek videókat/leírásokat!:)

Háááát....

Első körben titkosítanám a forrást, amit egyszerű bináris összefűzéssel hozzáfűznék a futtatható fájlhoz. Esetleg valami azonosító karaktersort is elhelyeznék a futtatható, és a titkosított forrás között, annak érdekében, hogy a visszafejtő algoritmus azonosítani tudja a titkosított forrás kezdetét. Bár kis babrálással fixen is bele lehet drózotni a forrás méretét. A futtatható fájlt pedig - legalábbis Linuxon, ELF formátum esetén - nem zavarja, ha a végén van még valami, amire soha nem kerül rá a vezérlés. ;-) Windowsos gép most nincs kéznél, hogy azon is leteszteljem.

Egyébként pedig a forráskódokat kinyomtatom, és egy mappába lefűzöm. Így ha netán el is veszne a forrásfájl, kinyomtatva, az összes egy helyen megvan. Ja, tudom, ez nem a legtrendibb, "legdigitálisabb" megoldás, de működik. Amikor először programoztam, még C64-et használtam, és 170 kB-os floppykat. Azóta használtam 1,2 és 1,44 MB-os floppykat, audiókazettát, CD-t, DVD-t, pendrive-ot; fejlesztettem C64-re, VIC-20-ra, Spectrumra, NES-re, Enterprise-ra, TVC-re, CP/M-re, PC-n DOS-ra, 16, 32, és 64 bites Windowsokra, OS/2-re, BeOS-ra, Androidra, Arduinóra, Maximite-ra, és természetesen Linuxra, igazából bajban is lennék, ha mondjuk az egykori C64-es floppymról kellene a forrásfájlt beolvasni, de a kinyomtatott példány ott hever a polcomon, a többivel egyetemben. Amiket pedig PC-n fejlesztettem, azok ott vannak a háttértáramon, egy erre rendszeresített mappában. Tudom, nem kifejezetten erre irányult a kérdés, de szerintem praktikusabb megoldás, mint a mókolás.

Illetve ma már ott vannak olyan rendszerek, mint a Git, vagy a CVS. Ezeknek akkor is van előnyük, ha csak egymaga használja az ember.

Most elképzelem, hogy az ügyfél megkér, hogy adott fejlesztést eszközölj a szoftveren, te pedig illedelmesen elkéred tőle a futtatható fájlt... (Az meg eléggé életszerűtlen, hogy a futtatható megvan, a forrás meg nincs.)

Egyébként sem jó ötlet fixen "bedrótozni" változó adatokat a programba. Egy konfig-fájlban tárolod, hogy melyik számra küldje az SMS-t, és ha változik a szám, akkor azt át lehet írni. Egyszeri, saját célú hobbi-feladatoknál még rendben van, ha fixen beírsz valamit a programkódba, de egy profi munkánál ez erősen ellenjavallt.

Ha pedig nálad a forráskódok eltűnése gyakori probléma, akkor inkább az ilyen irányú fegyelmet kéne növelni. Hiába integrálod bele a forrást a binárisba, ha az is elveszik. (Egy megbízásos munka esetén pedig nem nehezebb a forrást is megőrizni, mint csak a binárist. Az ügyféltől visszakunyerálni meg eléggé ciki tud lenni.)

#5: Igen, képzeld, kinyomtatom. Méltatlankodhatsz, de tudod, feltalálták már a nyomtatót, ami fél perc alatt kinyomtatja a forrást, és tetszik vagy sem, a papír még mindig időtállóbb adathordozó, mint bármilyen digitális tároló. Nagyon halkan jegyzem meg, hogy sok komoly cégnél is így csinálják. Nyilván van Git vagy CVS tárolójuk is, de az a biztos, ha a kész munkáról van egy példány lefűzve az irattárban.

"a kinyomtatás egy hobbistánál még lehet arhiválási opció, de 3 000 - 20 000 soros progamok esetén nagyon drága"

Bocsánat, nem tudtam, hogy a bevételed a minimálbér 10%-át sem éri el.

Nyilván azt is tudom, hogy te emellett hetente adsz ki a kezeid közül 10-20 ezer soros programokat, mégpedig olyan áron, hogy a borzasztóan drága nyomtatás költsége már nem fér bele.

De számoljunk csak! Eszköztől és technikától függően egy oldal nyomtatása olyan 1 és 10 forint közötti költséget jelent. Számoljunk 5 forinttal! Tízezer sor nagyjából 150 nyomtatott oldalt jelent, ez 5 forinttal számolva 750 forint. De 10 forinttal számolva is 1500 forint. Tudom, a szoftverfejlesztők rendszerint a legcsóróbb emberek, akiket már 1500 forintnyi extra költség is romba dönt...

"pazarló és totál kezelhetetlen lenne"

Nem kezelhetetlenebb, mint nulláról újraírni valamit. Betolod egy lapolvasóba, ráeresztesz egy OCR-t, és ott is van a forrás, kezelhető formában. Kicsivel kevesebb idő, mint újraírni.

De tudod, a helyzet az, hogy van, aki a megoldást keresi, és van, aki a kifogásokat. Te utóbbi kategória vagy.