Melyik a compiler helyes működése?

Az első lehetőség a. pontjában a fordító normál működését mutatja, a b. pontja a fordítási idejű hiba előfordulása esetén történőt.

A második képen az interpreter - lásd például Python, Javascript - működését mutatják.

A harmadik kép alján kettéveszik a fordítás - amikor a forráskódból tárgykód lesz - és a linkelés - amikor a tárgykódból futtatható kód lesz - folyamatát (ez például a C és C++ nyelveknél látványos).

A negyedik képen a fordítót és az interpretert hasonlítják össze.

>>- és a linkelés - amikor a tárgykódból futtatható kód lesz -

A targykod mar futtathato kod. A linkeles folyamata inkabb az, amikor egynel tobb targykodu es masfele file-t kell osszeszerkeszteni, a targykodot tartalmazo file-ok kozotti hivatkozasokat kezelni es olyan formatumu file-t (.exe .elf) letrehozni, ami a memoria barmelyik reszere betoltheto es onnan futtathato is. Emellett, library-t, azaz egybefuggo objectet is keszithet a linker, mas targykodu file-okbol.

A kepeken lathato modozatok mindegyike letezik.

Vannak olyan compilerek, amelyek nem tartalmaznak elofeldolgozot. Ezek tobbnyire un. egymenetes forditok. A mai forditok tobbsege mar nem ilyen.

Az interpreterek kozott is akad olyan, ami kozvetlenul hajtja vegre a bemeneten erkezo programsorokat es van olyan is, ami egy koztes kodot allit elo, azaz fordit. Majd vegul ezt a leforditott kodot futtatja a sajat belso virtualis gépén. Aztan, ilyen virtualis gepbol is van tobb féle. A verem alapu a leggyakoribb tipus, mert az egyszeru, de akadnak olyan, -regiszteres- virtualis gepek is, amik mar jobban hasonlitanak a valodi szamitogepekre, ezert ezek joval hatekonyabbak, igaz bonyolultabbak is a verem alapuaknal. Ilyen a Lua, vagy a Java VM-e is.