Szerintetek IT területen melyik a legkevésbé stresszes terület?

Egyébként egyik sem stresszes, ha nem veszed fel a főnök vergődését, mert retardált döntést hozott és ha nagyon sietni kell valamivel, akkor szakmai kihívásként tekintesz rá nem pedig szenvedésként. De persze ez felfogás kérdése, nekem fejlesztőként 6 év kellett hozzá, meg nyílván seniorként sokat segít, hogy bármikor kapok munkát, nem érdekel ha a főnököm szenved nekem.

Viszont konkrét területet írva egyértelműen #2-nek van igaza:D

Ez tényleg nagyon emberfüggő én mesélek szívesen a tapasztalataimról ha érdekel:

-20 éves voltam kb. mikor befejeztem a rendszergazda OKJ képzésemet: elhelyezkedtem vele egy iskolában ami katasztrófa volt hogy minden szart nekem kellett csinálni, ősrégi lassú gépeken. Mindenki minden szarral megkeresett és ha nem csináltam meg hogy Kati néninek átírjam egyesével a 30 éves telefonjáról az 1500 mobilszámot az új készülékére akkor én vagyok a lusta és nem akarok dolgozni. Minden eszköz egy rakás szar volt a nyomtatótól kezdve az iskolai gépekig mert pénz nincs semmire de minden működjön a megyéről pedig érkeztek ellenőrzések, a főnököm egy igazi tuskó volt szóval nekem stresszes volt.

-beiratkoztam egyetemre mérnökinfóra, közben diákmelóra mentem üzemeltetőnek. Alapvetően nyugis tud lenni ha nincs semmi baj de volt párszor hogy hálózati hiba miatt vagy egyéb fennakadás miatt a péntek esti programot le kellett mondanom mert minden összeomlott. Alapvetően az benne a stresszes hogy gyakorlatilag bármikor beüthet a baj és oda kell ülni javítani a cuccokat.

-Végül dolgoztam és most is fejlesztőként dolgozom ami szintén egy olyan dolog hogy nem kell szombaton / vasárnap készenlétben állni és nem érkezik az SMS hogy azonnal üljek gép elé de ha szűk a határidő és pörögni kell akkor bizony ez is lehet stresszes.

Egyébként bár közhelyesen hangzik valóban nagyon sok múlik azon hogy milyen a főnököd, milyen a csapatod és milyen a stressztűrő képességed. Vannak olyan emberek akik egy apróságtól is pánikrohamot kapnak és olyanok is akik életmentő sürgősségi műtétet is nyugodt szívvel kezelnek.

Az előző leírása alapján jutott eszembe, hogy ugyan nem üzemeltetőként dolgozok, hanem szoftverfejlesztőként, de itt is kétféle stressz érhet:

- Az egyik a derült égből jövő istencsapása, amikor valami kritikus hibára derül fény a rendszerben. Értsd: kérték, lefelejlesztettük, évekig nem használta senki, aztán amikor megnyomták a nagy piros gombot, akkor hirtelen kiderült, hogy hát ennek nem is így kéne működnie, de most azonnal javítsuk meg, tegnapra.

- A másik stressz forrásom az volt, amikor olyan szoftvernél voltak supportos fejlesztői feladataim, ahol bizony nagyon kemény törvényi határidők voltak (állami szerv által használt szoftver). No, és voltak pár évente olyan "események", amikor 1-2-3 héten keresztül BÁRMIKOR hívhattak, mert ilyen remek SLA vállalásunk volt. Nincs is annál jobb, mint amikor hétvégén 6-kor hívnak, hogy nem működik valami...

- Nyilván a harmadik fajta stressz, amikor nem support van és várod, hogy beüssön a f..s, hanem amikor aktív fejlesztés és a határidők válnak tarthatatlanná. Te meg ott örlődsz, hogy most a hétvégédet csesszed el a munkára, vagy sz..rj bele, aztán állj neki birkózni hétfőn a főnököddel, hogy miért nincs kész.

A stressz mentes munkához tényleg 3 dolog kell:

- Jó főnök. A jó alatt nem azt értem, hogy hagyjon rád mindent, de reális határidőkkel és elvárásokkal rendelkezzen.

- Egyéni stressztűrés. Ezt sajnos fogalmam sincs, hogy hogyan lehet fejleszteni. Én sem viselem jól, de azért nem vagyok klinikai eset. :D

- Olyan tudással és hozzáállással kell rendelkezni, hogy a piacon gond nélkül bármikor találj JÓ munkahelyet. Ha ez megvan, akkor igazából már nem kell azon rágódni, hogy "mi lesz ha...". Mi lenne, kirúgnak aztán elsején máshol kezdek. Sajnos én nem tudok így tekinteni a munkahelyemre, sok kollégám van, akivel jóban vagyok (vagy akár barátok vagyunk), nem szívesen dobbantanék csak így, egyik pillanatról a másikra, ha zűr van.

Nekem pont ma volt egy masszív 5 órás block, amikor abszolút 0-t haladtam tovább egy komplexebb aszinkron esemény kezelésével, úgy hogy már minden létező dokumentációt átnéztem, stack overflow-t néztem és konkrétan már az adott könyvtár megvalósítását is elkezdtem értelmezni, mert kezdtem nem hinni a kommenteknek, amik leírták a működését.

A végeredmény pedig az, hogy még most sincs semmi ötletem.

Holnap már tudom az lesz, hogy valakitől segítséget fogok kérni, de ő sem fogja tudni, mert ezzel az adott dologgal szerintem kb senki sem ismer, így számomra lesz egy nagyon kellemes 8 óra vagy további napok, így valahogy kitalálom mi lehet a probléma és végül úgyis valami fél mondatban valahol rátalálok a megoldásra.

Ez stresszesnek hangzik?