Otthon hogy lehet egyedül megtanulni programozni??

[link]

[link]

Kezdetnek. Alapokat elmondja, de gyakorolni kell. Ami nem megy neten keresni. Feladatokból is rengeteg van a neten és hajrá.

Itt:

https://www.gyakorikerdesek.hu/szamitastechnika__programozas..

a #3-as hozzászólásban felsoroltam pár "cselekedve tanulós" oldalt.

Otthon?

Kb. sehogy.

Egy nagyon gyenge szintet el lehet érni öntanulóként, de az a szint az iparban elvárt szinvonalú munkavégzéshez roppant kevés.

Ameddig nem tudod a célod sok értelme nincs nyelvet tanulni sem.

Python nyilván, C# és a Java kicsit overkill tanulásra, mert sok a nyelvspecifikus elem.

Idővel meg ha tudod hogy MS fejlesztő leszel akkor simán át tudsz állni C#-ra, ott meg úgy is a nyelvsajátosságok, libary-k, saját technológiák elsajátítása a lényeg, nem az hogyan tudsz ott is egy for ciklust írni.

Java-t több helyen keresnek, és a legtöbb bootcamp is JAVA alapú. Viszont állást találni képesítés / bootcamp nélkül elég nehéz.

Rengeteg gyakorló oldal van, pl:

[link]

[link]

[link]

Ez meg egy jó kurzus:

https://www.youtube.com/watch?v=UHm6aKWm7nQ&list=PL1WwhU4dv6..

Sok Udemy kuzus?

BME elvégzése közben folyamatosan vettem őket és például a Programozás alapjai 3. tantárgyon is (ami javával foglalkozik) egy ilyen képzés segített át.

Majd témalabor, önállólaboratórium és szakdogánál is udemy képzések segítettek. Szimplán, mert egyszerűen több információt adott át gyakorlatiasabban, mint az egyetemen.

Jelenleg meg java fejlesztőként dolgozom.

Szerintem bővel elég pár udemy kurzussal betankolni és simán lehetsz fejlesztő. Juniorként úgyis agyon reviewzák a kódod és pár hónap alatt rájössz, hogy lehet szakmában elfogadható, szép kódot írni. Erre az egyetemen sem tanítanak meg.

Sőt ... a házikban kód minőséget nem is néznek, csak, hogy megcsinálja-e a program az elvárt dolgot.

Még önállólab és szakdogánál is feltételen. Nagyon nagy zagyvaságokat szoktak írni.

Meg lehet tanulni, de nem egyszerű. Sokan elvesznek a tutorial tengerben, sokan pedig nem elég konzisztensek hozzá.

Programozási nyelv meg attól függ, hogy te mivel akarsz foglalkozni és ahhoz milyen nyelvek kellenek.

Lehet, csak ahhoz leírhatatlanul NAGYON ideális életszakaszodban kell lenned, mind fizikai, mind mentális egészséget illetően, és konkrét cél, motiváció kell vezéreljen, hogy a folyamatos hasra esések ne tántorítsanak vissza. Én, amiket megtanultam eddig, azt ennek köszönhetően érhettem el, mert pont a legideálisabb életszakaszomban vettem rá magam. És bár nincs még gyümölcse (pénzügyileg), de akkor sem bánom, mert nem csinálnám vissza a rászánt életidőmet (ami kb. 12 év már). De akkor elmesélem, igaz rettenet hosszú lesz, de talán lesz egy olyan idetévedő, akinek jól esik elolvasni, vagy magára ismer kicsit, ha esetleg hasonlítana rám.

2010 -ben fejeztem a szakközépsulit, programozás az úgy volt, ahogy, de sokáig egyáltalán nem izgatott, egy szikrányit sem. Úgy képzeld el, hogy 2. évtől volt C, 3. -ban C++, és 4. -ben jött a C#. Emlékszem, hogy még végzősként sem izgatott a dolog, C# -ból konkrétan azért kaptam az első egyest, mert nem tudtam egy textboxot feltölteni akármilyen szöveggel, amihez még kódot sem kellett volna írnom, csak Visual Studio -ban összekattintani. Tehát a suli nekem csak annyit járult hozzá a programozás iránti tudásomhoz és vágyamhoz, hogy megmutatta az utolsó pillanatban, hogy létezik ilyen programnyelv is, mint a C#, aminél kezdtem érezni, hogy sokkal könnyebb lehet, mint az előtte lévők.

Majd jött a nyári szünet, és én elhatároztam, hogy márpedig én játékfejlesztő szeretnék lenni, hisz ez volt kisgyerekkori nagy álmom, de a logikám mindig borzasztó gyenge volt, főleg a tiszta matek. A tanáraim is mondták, hogy reménytelen eset vagyok, de nem akartak megbuktatni, pusztán azért, mert amúgy jó gyerek voltam, és a többi tárgyból nem voltak ilyen gondjaim, tehát nem a lustaság miatt, meg hogy úgy érzik, nem lenne fair, ha emiatt tönkretennék az életem, hogy csak a matekos tárgyak miatt elbuktatnak.

Szóval programozás. Természetesen semmi konzolos applikáció, én egyből Windows Formokkal kezdtem. Ne tudd meg azt az örömöt, amikor sikerült panelekből, és statikus png képekből összeraknom egy kis pályát, ahol egy pálcika emberke meg tud állni a lécen, és ha leesik meg is hal, és emiatt egy változó értéke csökkeni kezd, vagyis az élete. Ez mikor működött, az nálam többet ért, mint bármelyik orgazmus, és ezzel nem túlzok. :'D És itt kattanhatott be valami, mert úgy voltam vele, ha nekem ez összejött, akkor összejöhet akár több is. Úgy álltam hozzá, hogy nem a pénzszerzés a cél (soha nem az voltam, akit ez mozgatott), mert olyan jó közel sem leszek soha, hogy én ebből megélhetek, de azt a boldogságot, amit minden működő új funkció után átéltem, azt örökké akartam érezni, és emiatt pont azért is, önerőből próbáltam rájönni a nehéz fejemmel újabb és összetettebb dolgokra, mivel mindig is volt egy olyan problémám, hogy a mások által jól bejáratott megoldásokat, kódokat, soha nem tudtam megfelelően értelmezni. Sajnos nálam, anyagi okokból kifolyólag, soha nem játszott a továbbtanulás, kurzusok, magántanár, pedig talán utóbbi még segíthetett is volna, hisz nekem konkrétan megfogalmazható, célzott kérdéseim lettek volna, mert mindig tudtam az adott problémánál, hogy pontosan mire lenne szükségem, és mit nem tudok magamtól lekódolni. Pont ez volt a bajom sok-sok mindennel, hogy fejben, elméletben felépítettem szinte mindent, logikailag összekapcsoltam, csak nem tudtam programozni (majd lentebb részletezem is, hogy ez mikben nyilvánult meg).

A lényeg, hogy egy idő után azt láttam, hogy Win Form nem éppen játékra van kitalálva, és hogy nem használ hardveres gyorsítást (ez nem biztos persze, de akkor így tapasztaltam), így jött képbe a jó öreg XNA Game Studio (ami azóta MonoGame), ami 2D -hez kiváló volt kezdőknek szerintem, ha nem kellett valódi fizika a játékba, és beérted only 2D -vel, meg fancy effektek/shader nélkül. Főleg tanulás szempontjából volt kiváló nekem, mert egyből látható eredménye is volt a képernyőn annak, amit csináltam, és jó gyors, nem akadozott a játék pár tucat objektum kirajzolásakor, mint a Win Form.

Természetesen jó néhány konkrét akadályban segített egy fórum, amit sajnálok, hogy azóta meghalt (ez a jatekfejlesztes.hu), ha ott nincs az a pár jó fej ember, akiknek emberfeletti türelme volt mindig foglalkozni az össze-vissza behányt forráskódjaimmal, aminek se füle se farka, akkor talán már feladtam volna, de nem így történt. Viszont konkrét kész megoldásokat (legalább is olyan formában, ami az akkori agyamnak érthető is lett volna) soha nem kaptam a problémámra, vagy csak nagyon ritkán (ezek nyilván nagyon alap, banális dolgok), amiért utólag hálás is vagyok. Volt is egy olyan komment részemre, hogy nem fog nekem a fórum, internet, minden egyes külön problémára megoldást írni. És hogy a programozó ott kezdődik, amikor egy teljesen random problémára megtanul kitalálni egy lehetséges és működő megoldást, és azt meg is valósítani kód formájában. Amíg csak tudja, hogyan működik egy feltételvizsgálat, vagy egy for ciklus, attól közel sem lesz programozó, ha a spontán szembejövő problémára nem tud maga összetákolni egy működő megoldást. És milyen igaz. Akkor nagyon fájt ez a mondat, mert úgy éreztem, hogy nem akarnak nekem igazán segíteni, de hát istenem, olyan fiatal voltam és tudatlan…

Úgy képzeld el, hogy sokáig csak úgy tudtam programozni, hogy nem értettem az osztályok működését, se a while/for ciklus elvét (ezt utólag nem vágom, hogy milyen blokád alatt volt az agyam), se a függvények fontosságát. Magyarul, amit a képernyőn láthattál, az minden egyes esetben statikus elem volt, tehát ha kellett egy pálya felépítéséhez több 100 elem, az a forráskód elején volt manuálisan begépelve, és ha ütközésvizsgálatot kellett végezni, ott bizony manuálisan az összes variációt kézzel vittem be, megszámlálhatatlanul sok if -el. El sem tudom képzelni, hogy mit érezhettek a fórumon, akik elkezdték elemezni (Yandere dev szerintem elbújhatott volna mögöttem, bár te ezt most nem értheted, hogy miért hoztam fel). És tudtam, hogy borzasztóan rossz módon valósítom meg az elképzeléseimet, de akkor a reménytelen fejemnek csak ennyire futotta, nekem csak annyi számított, hogy amit elképzelek, az működjön a képernyőn, és működött is. Érted, nem tudtam osztályt írni, azt példányosítani, fingom sem volt arról, hogy mi az a konstruktor, se azt, hogy miért jó külön függvényeket írni, vagy öröklődést alkalmazni az osztályoknál, áh dehogy. Itt minden egy kupacban volt az egyetlen fő osztályban. De a lényeg, hogy működött, amit akartam, még azt is összehoztam ott a kvázi 0 szintű tudásommal, hogy a háttérben lévő elemek lassabban mozogjanak, tehát a parallax scroll –t, meg megírtam magamnak az ütközésdetektálást két négyzet objektum között (miközben erre volt beépített egysoros függvény XNA -ban, de sebaj). Viszont nem tudtam valósidőben új elemet létrehozni, vagy törölni, mert minden statikus volt. Ezt úgy orvosoltam, hogy létrehoztam annyi előre gyártott elemet, ami maximum előfordulhat a képernyőn egyszerre, és amit kellett, azt odapozicionáltam a megfelelő helyre, ami meg nem kellett, azt képernyőn kívülre helyzetem, hogy ne legyen útban. A "kamera" mozgatását is úgy oldottam meg, hogy az egész világ mozgott a játékos körül, és nem a játékos a világban. Majd ne tudd meg azt az érzést, amikor végre több ezredik próbálkozásra, sikerült a ciklusokat működésre bírnom, és megértettem végre, hogy mi az az osztály, konstruktor, meg példányosítás. És hogy én ezt hónapokig (lehet volt az 1 év is) miért nem vágtam egyáltalán, hogy ez ilyen egyszerűen megvalósítható. Bár az tény volt mindig is, hogy szellemileg el voltam maradva a generációmhoz képest (úgy 4-5 évet biztosan, főleg ami a logikai képességeimet illeti, de szerintem van az több is). Szóval izgalmas, hosszú út vezetett oda, hogy azt mondhassam, hogy na, most meg tudnék csinálni egy alap Super Mario klónt, menüvel, több pályával, mentési állapotokkal, mozgó enemy –vel, alap AI –val, stb., csak ne legyen benne full reális fizika, mint pl. angry birds, mert az nálam megint csak a reménytelen kategória lenne.

Aztán volt egy időszak, hogy beleástam magam a hálózatok világába, na ez is egy olyan érzést adott, hogy csak na, amikor végre működött valami, amit elképzeltem. Bár ennek a végén is pocsék kódhalmaz lett az eredmény, de működött, és ennek nagyon örültem.

Aztán persze jött az, amit mindenki utál, és mindenki szeretne elkerülni egész életében. A depresszív fázis visszaköszönt, amivel én ugyebár fiatal, kb. 13 éves korom óta küzdök. Ez nagyon rányomta a bélyegét a programozásra, a kedvemre, majdnem teljesen kiölte belőlem azt a vágyat, hogy én komplex logikai problémákkal foglalkozzak. És akkor visszaemlékeztem arra az első 2-3 évemre, amikor rövid idő alatt rettenet sokat tudtam fejlődni, de utána már csak kis morzsákban szaporodott a tudásom a depresszív hangulatom miatt. Viszont mindig úgy voltam vele, hogy akkor is megérte, és még fogok vele foglalkozni nagyon sokat, hisz semmi más nem kötött le az életben egyhuzamban olyan sok ideig, mint a programozás. Most újabban az a bajom, hogy amíg nem tudtam programozni egyáltalán, addig voltak nagy ötletek, hogy én egyből játékot akarok írni 0 tudással, most meg mindig az van, hogy még csak ezt meg azt meg akarom tanulni és aztán…És félő, hogy ez a végtelenségig fog menni, mert most meg elkezdett érdekelni az Unity, amit már vagy 3. nekifutásra próbálok a 12 évem alatt, és úgy tűnik,mostanra sikerül megértenem a rendszer lelkivilágát, ezt a komponens/referencia alapú rendszert, és hogyan állnak kapcsolatban az objektumok egymással, hogyan kell egyiket a másikba betallózni, hogy működjön. Pont utóbbi miatt semmiképp nem ajánlom kezdőknek az Unity -t, mert abban kódolni nem fogsz megtanulni, csak még jobban összezavar. Tényleg az legyen az első, hogy majdnem nulláról rakod össze a dolgokat.

Szóval igen, lehet, csak ahhoz baromira erős önmegvalósítási vágy, motiváció, ambíció, törekvés szükséges, de a legfontosabb, hogy konkrét cél legyen előtted, ne csak egy általános valami, hogy „Én most azért akarok programozó lenni, mert az menő, meg sok pénzt hoz.” Nyilván, sokaknak összejön így is, de ha ez össze is jön neked így, de soha nem szeretetből (mondhatni szerelemből) űzöd, az nagyon rossz érzés lesz.

Ha teljes autodidakta módon akarod megtanulni pl aC-t, hogy Rockwell DSP-t, vagy NI-t tudj komolyabban programozni, akkor vért fogsz izzadni, mert ninincs, akitől direktben tudsz kérdezni.

Én kb 1 évig fizetősen a Veszprémi Egyetemről azokkal a tanároktól tanultam, akiket utána többször beszerveztünk a Valeo-hoz NI programozásra. Ez után még volt pár Debreceni, és svájci köröm is tanfolyamokra, de még most is azt mondom, hogy nem minden megy úgy, ahogy szeretném. Pedig a munkaadóim kb 45-50K€-t fektettek bele az oktatásba, fejenként.