Mire is jók a try-catch blokkok?

Mit ágaztatsz el egy ArrayIndexOutOfBoundsException-ön például?

Amúgy a kivétel, mint ahogy a neve is sugallja, egy kivételes esemény, azaz egy olyan történés, ami a szekvenciális programfutásba logikailag nem fér bele. Mert ha minden lehetséges hibát feltételekkel akarnál lekezelni, akkor minden második sorodba tehetnél egy if-et, vagy adott esetben akár egy ormótlan if..elseif...elseif...else fát. Kinek hiányzik ez?

Sokkal jobb, ha a kivételeket egy struktúrálisan eltérő helyen kezeli az ember. Átláthatóbb, könnyebben kezelhető lesz a dolog.

#3

Van valamennyi plusz overheadje a try-catch-nek, de minimális.

...csak annyi a szerepe, hogy nem várt hiba esetén egy olyan ágra ugorjon, amiben esetleg tudod kezelni.

TRY = PRÓBA

Tehát megpróbálja végrehajtani az utána következő programblokkot.

CATCH = ELKAPÁS

Azaz, ha a próba alkalmával történik valami probléma (kivétel), akkor azt itt tudod elkapni (lekezelni).

Ha túl sok ilyet használsz végül olyan olvashatatlan kódot kapsz, hogy csak a lényeget nem fogod látni. Régebben is megoldották valahogy, ez egy "újkori-találmány", olyan, mint a divat... :-)

try-catch blokkot ott érdemes használni, ahol várható a hibára futás és a hibát le tudod kezelni.

Klasszikus példa a fájlmentés. Előfordulhat, hogy nem sikerül a mentés valami miatt (várható a hiba) és erre van tartalékmódszered, pl. bekéred újra a mentési útvonalat vagy bármi hasonló.

Viszont, ha nem kezeled le a hibát, csak logolod és leállítod a program működését isten jó hírével, akkor oda ne használj try-catch-t, felesleges.

Ahogy mások is írták fentebb, a gyakoribb ellenőrzéseket szokás if-else módon megoldani, a ritkábbakat try-catch-el. Java-ban pl. inkább exception kezeléssel lehet korrekt módon hibát kezelni, mert a visszatérési értékből nem derül ki mi okozta a hibát, ellentétben mondjuk egy C-vel, ahol sokszor egy visszatérési érték alapján meg tudod mondani mi volt az ok.

Kétféle megoldás ugyanarra a problémára, szerintem nem kell túldimenzionálni.

Akkor érdemes használni, ha egy exception-ből több információt tudsz kinyerni, mint nélküle, pl. ha egy sima if csak annyit mond meg, hogy hiba volt, de nem mondja meg az okát. Ilyen esetben try-catch-el legalább ki tudod logolni, hogy mitől halt el az a bizonyos rész.

Ami a költségét illeti, a modern fordítóknál/értelmezőknél a try költsége valóban minimális, amíg a catch ágra nem futsz, mert az már azért lassabb.