Melyik az a programozási módszer amiben az a lényeg, hogy megvan az irány, de nincs kiforrott alaposan összerakott terv és menet közben terelik a helyes mederbe a folyamatot?

Debilis... akarom mondani agilis szoftverfejlesztés.

Régebben ezt gányolásnak hívták, ma meg már egekig magasztalt "módszer", aminek köszönhetjük a sok, kvázi félkészen piacra dobott terméket, amiken még az utolsó utáni pillanatban is változtatnak, és mily véletlen, jóval több az átlagos hibaszám ezekben a szoftverekben, mint azokban, amik a klasszikus modellt követik. De sebaj, agilisek vagyunk, a kvöetkező verzióban majd kijavítjuk a hibát, meg véletlenül elszúrunk benne 18 másik dolgot, ami eddig működött...

Azt hiszem ezekre az emberekre mondják azt, mint a #2, hogy "hígítják" a szakmát. Megtanulnak valamit karrierjük elején és a pár év múlva felmerülő új technológiák és módszerek felbukkanásával már csak a kritika fogalmazódik meg bennük. Ezzel csak az a baj, hogy még mielőtt komolyabban megismerte volna az adott dolgot, még azelőtt elkezdi "lehúzni" azt.

Természetesen tisztelet a kivételnek - és tőled is elnézést kérek kedves #2, ha ez nem így lenne, de a válaszodból sajnos nem szűrhető le, hogy melyik táborhoz tartozol, de a kommented inkább negatív irányba húz szerintem -, de az általános tendencia sajnos az, hogy amit nem ismerünk (eléggé), azt nem szeretjük, még akkor sem, ha az az adott valami sokkal jobb egy bizonyos szituációra. Kár, hogy sokak tényleg úgy gondolják, hogy ez egy "egyszerű" szakma, mert tudnak írni pár sornyi kódot. Aztán persze jönnek a hibák, az új igények, és a megállíthatatlan technical debt, amiből aztán lesz a gányolás.