A programozás mindenki számára elsajátítható aki eleget gyakorol? Te hogyan vetted az akadályokat? Szerinted mitől jó egy programozó illetve annak tartod magad?

Dehogy!

Gondolj bele, vannak akik számolni, írni-olvasni sem képesek megtanulni.

Az emberek nagyobb része számára ez egy túlságosan absztrakt tevékenység. A napi, szokott gondolkodási sémáktól különbözik.

Érdemi színvonalon megtanulni csak akkor képes valaki, ha a képességei ezt lehetővé teszik. Aki ez alatt a szint alatt van, az sok gyakorlással, kitartással megüthet egy minimál szintet, de profi nem lesz belőle soha.

Nem elég gyakorolni ha fogalmad sincs arról hogy mit csinálsz. Ez is olyan mint a matek. A számokat mindenki meg tudja tanulni, de számolni már nem biztos hogy tud.

Egy jó programozó az aki átlátja és megérti a munkát, és hajlandó tanulni. Egyik nap odajön az igazgató az asztalodhoz és ajándékba ad egy pár könyvet hogy olvass, és tanuld meg, mert ezzel fogunk foglalkozni. Van rá X napod.

Én kezdetben utáltam programozni, és úgy bántam mint a kutya hogy nem egy másik hivatást választottam. Mechatronikai mérnöknek tanultam, de nem ebben dolgozok jelenleg. Többek között programozni is tudnunk kellett. Otthon szabadidőmben elkezdtem hobbi szinten újra programozni, amikor rájöttem hogy van pénz a dologban. De ez is attól függ hogy mennyire megy a programozás. Egy olyan programot amit egy 10 perces YT tutorial alapján is össze lehet dobni a kutya se fogja megfizetni. De ha érted a dolgodat és nagyszabású projektekben is részt tudsz venni, akkor meg lehet élni belőle. Sőt.

Én valami brutálisan rossz logikai készséggel vágtam bele. Nagyjából saját magamon csodálkozom, hogy életben maradtam, annyira rosszal. Bár 2 éve, 25 évesen vágtam bele, addigra a sok-sok tanulástól már javult valamelyest a helyzet.

Nos, hát valószínűsítem, hogy ha más tanult volna ugyanebben az életkorban ugyanennyit, akkor sokkal előrébb járna, mint én. De azért megyeget.

Viszont sokat fejlesztette a logikai készségemet maga a programozás is. Pl a Mensa mintatesztje 2011-ben 85 körüli lett, pár éve kicsivel 100 alatt, most meg közel 120. Nem, nem gyakoroltam folyamatosan ezeket a mintapárosítós feladatokat! :) meg ezeket a számokat csak úgy értelmezem, hogy igen, fejlődtem, de önmagában nyilván nem jelentenek semmit. Állásinterjúkon amúgy le szoktam égni logikai feladatoknál.

Esti egyetemre is járok és pl ott nagyon érezni, hogy sokkal többet kell tanulnom, mint a többieknek közepes eredményért.

Nálam az a kérdés, hogy a szorgalommal mire jutok.

Mert iszonyú szorgalmas vagyok, egészségtelenül is.

Amúgy az a jellemző a gondolkozásmódomra, hogy eszméletlenül nehezen értek meg valamit, de ha végre sikerül, az stabil tudás, és akkor az ahhoz hasonló dolgokat is értem meg ha ki van csavarva, akkor is értem. Ha görbével írnánk le, akkor az eleinte mondjuk lineáris lenne de igen lapos, majd egyszercsak átváltana exponenciálisba.

Gondolom ez mindenkivel így van, aki szorgalmas típus, de tényleg az.

Szóval a programozás maga is fejleszti a logikai készséget, de hogy ilyen adottságokkal mire lehet jutni a szakmában, ki tudja....

Amúgy mérges vagyok felvételi folyamatoknál a logikai tesztekre (meg az olyan algoritmizálós feladatokra, amik tisztán a logikára építenek).

Sok ember lusta és ők nyilván akkor lesznek jó szakemberek, ha okosak. Viszont a butább is viheti sokra a szorgalmával...

A programozás is csak egy szakma. Szerintem az emberek 80%-a biztosan meg tudja tanulni egy elfogadható szinten, amivel pénzt tud keresni. Persze, mint minden szakmának a programozásnak is megvan a nagymesteri szintje, ahova csak kevesen érnek el.

Én egészen kis korom óta rettenetesen kitartó voltam, családi anekdoták szólnak arról, hogy egy-egy dolgot fáradhatatlanul gyakoroltam amíg sikerre nem vittem. Nagyjából így volt ez a programozással is. Gimiben, egyetem alatt nem érdekelt, de aztán amikor olyan feladatokkal találkoztam, aminek a megoldásához programozásra volt szükség, akkor megtanultam. Ha volt egy bug, a legritkább esetben feküdtem le úgy aludni, hogy az ne lett volna megoldva.