Milyen nehéz animációt készíteni? Miért és mennyire lehet hosszú munkafolyamat?

Igen, akkor is ennyi idő lenne. Az "egy hónap = 1 perc" csak az animálást foglalja magában, ezen kívül plusz idő a tervezés. De természetesen ez csak az átlag és csak abban az esetben él, ha az ember teljes munkaidőben (mondjuk napi 8 órában) tudja csinálni. Az én első animációm (kb. 4 perc) egy 7 hónapos meló volt, pedig nagyon gagyi minőségű, viszont csak az utolsó három hónapban tudtam kb. napi 4-5 órában csinálni. Érdemes megjegyezni, hogy egy két emberes munka volt, a partnerem színezni segített.

Egyébként nem arról van szó, hogy nehéz, hanem iszonyatosan pepecs az egész. Klasszikus módszerrel egy mozgalmas jelenetnél 1 másoperc 12 képből áll (amiben minden képkocka dupla hosszú, így jön ki az 1 másodperc = 24 képkocka), na most ezt szorozd be 1 perccel = 1440 képet kell megrajzolni 1 percnyi mozgóképhez.

Persze azért nem annyi az annyi, megvannak az animáció világ maga spórolási trükkjei, de sok múlik az alkotón is.

Mindaz, amit írtam, csak a kézzel rajzolt animációra vonatkozik. Ma már, a tömeggyártás világában a vektor animáció a bevett szokás, mert ott a számítógép számolja a képkockák közötti átmenetet, és nem kell kézzel rajzolni, ami nagy spórolás, de egyben a spórolás és gyorsaság mánia miatt vészesen zuhan a minőség

A kérdésedben felsorolt dolgok technikai szempontból kábé nulla segítséget jelentenek: Vázlatosan tisztáztad magadban, hogy mit és milyennek szeretnél látni. Hogy ebből tényleges animáció lehessen, ahhoz először is egy nagyon részletes, mozdulatokra (tehát bizonyos részein másodpercnél rövidebb szakaszokra) lebontott forgatókönyv kell, adott esetben beleértve a háttér, az előtér és a kamera saját mozgásainak és a jelenetek közti vágásoknak a megtervezését is. Szöveges animáció esetén célszerű lehet a mozdulatok hosszát a felvett hanghoz tervezni. A figurákat a filmen való mozgathatóság igényeihez igazítva kell kialakítanod; 2D-ben lehetőség szerint külön mozgatható részekre bontva, több nézetből, gondolva az elfordulások megoldására is -- 3D-ben térbeli modellt készítesz, textúrázod, egy célszerűen kigondolt mozgatórendszer alapján becsontozod (utóbbi a 2D-animációkban is hasznos, egyébként önmagában is kisebb tudomány), komolyabb munka esetén tömeget, feszességet, tapadási helyeket határozol meg a számára, a felszínének további segédtextúrákkal domborzatot, eltérő mértékű csillogást vagy tükrözést és egyéb tulajdonságokat adhatsz. A technikai forgatókönyv alapján a figurákat a megfelelő pillanatokban a megfelelő helyzetbe állítod, és ott megjegyezteted -- szoftveres segédlet esetén a gép számolja ki a közbeeső fázisokat, ha manuálisan dolgozol, neked kell beállítanod azokat is. A felsorolás lendületében nem hangsúlyoztam, de most megpendítem, hogy a munkafolyamatokhoz természetesen más tevékenységek is kapcsolódnak: A hangot fel kell venned és megszerkeszted, a 2D-figurák sokféle nézetét, megtervezett alkatrészeit, hátterét, stb. is meg kell rajzolnod, ugyanúgy, mint a 3D-modellek textúráit. 3D-ben éppenséggel az is megeshet, hogy egy teljes virtuális stúdiót állítasz fel, rafinált fényforrásokkal, trükkös takarásokkal, vetítőfelületekkel, kifinomultabb renderelési módszerrel -- ez nemcsak az alaprendszer megépítésével késlelteti a forgatást, de egy-egy képkocka elkészítési idejét is a sokszorosára növelheti.

Nem nagyon van értelme tovább fejtegetni a részleteket, talán ebből is látszik, hogy csakugyan szöszölős tevékenység, amely bővelkedik időrabló részletekben. Talán érdemes megemlíteni, hogy ehhez egy bizonyos lelki beállítottság is szükségeltetik. Márpedig, aki ezt 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘪 csinálni, az nem sajnálja az időt a tisztességes munkára -- tehát még az igényességet is besorolhatod a lassító tényezők közé.