Az alábbi linken található rajzot mivel készítették?

Most az egyszer nem tudom mire vélni a kimoderálásomat, de ez van. Legyen az eddigiek helyett mondjuk Sketchup, abban emlékeim szerint a méretvonalak is megrajzolhatók. A puszta modell könnyen elkészíthető és renderelhető Blender/Freestyle kombinációval is, de akkor a méretezést utólag kell rárajzolnod.

Azt talán még megbocsátja a moderátor, ha annyit azért visszacsempészek a törölt hozzászólásomból, hogy a pontatlanságai alapján a linkelt rajz szerintem egy beszkennelt kézi szerkesztés. Legegyszerűbb megoldásként ez is egy lehetőség.

Estig biztosan nem érek rá. De nem volt semmi különös a javaslatomban: Ajánlottam a FreeCAD és az Inkscape nevű programokat. Az elsőt most ünnepélyesen visszaszívom, mert még 3D-gyakorlattal is eléggé nyögvenyelős a használata, a méretezés meg ahhoz képest is kínszenvedés. Az Inkscape viszont marad. Ha bekapcsolsz egy axonometrikus rácsot, akkor ahhoz igazodva viszonylag egyszerű a szerkesztés.

Ennél a képnél hibrid módszert alkalmaztam, Blenderben megszerkesztettem a tárgyat, vonalrajzként rendereltem (Freesyle), ezt a képet az Inkscape-ben vektorizáltam és rárajzoltam a méretezést:

[link]

Talán lehetett volna elegánsabb, ha a beépített szaggatottvonalakat és nyílhegyeket is saját rajzzal helyettesítem, de nem akartam még tovább bonyolítani, van vele macera így is éppen elég.

t.

Mint említettem, a Blendert használtam. Magának a modellnek az elkészítése túl összetett feladat ahhoz, hogy itt ismertessem, ebben tehát nem tudok érdemben segíteni. Ha te más programban vagy járatos, azzal is megszerkesztheted, egy .3DS vagy .OBJ fájl azután könnyen importálható a Blenderbe -- szükség esetén meg is csinálom neked.

A dolog lényegesebb része az izometrikus vonalrajz előállítása, ennek a fontosabb állomásait mutatom be a következőkben.

1. Mindenekelőtt a jobb oldali panel fényképezőgép-ikonnal jelzett fülén (alaphelyzetben ez van fölül) állíts be valami hasonlót:

[link]

A sok piros karika ellenére valójában egyetlen igazán fontos dolog látható a képen, mégpedig alul, a Freestyle renderelő használatának bepipálása. Ez gondoskodik a rajzos megjelenésről. A Freestyle opcióin nem állítottam, alaphelyzetben használom.

2. A következő lépés tulajdonképpen szükségtelen, mivel a méretek a rajz szempontjából ugyanúgy megadhatók Blender-egységekben is, de esetleg hasznos lehet a metrikus mértékegységek használatának beállítása:

[link]

3. A következő kép a kamera beállításait mutatja, majd mindjárt segítek értelmezni:

[link]

Mint látható, egy 10 cm élhosszúságú kocka helyettesíti a modellt, erre néz rá a kamera az egyik testátló irányából. Fölfigyelhetsz arra, hogy semmiféle világítás nincs a kompozícióban.

4. A (jobb egérgombbal kijelölt) kamera Orthographic tulajdonságának beállításaival állítod elő a párhuzamosságtartó képet:

[link]

Az Orthographic Scale értéke is fontos, de az itt beállított 20 csak erre a kompozícióra vonatkozik. Ennek az a szerepe, hogy a kamerában megjelenő kép nagyságát változtasd vele -- a párhuzamos vetítés miatt ugyanis a közelítés-távolodás nem változtat a tárgy képének méretén. Ezt tehát a kész modellhez igazodva kell majd megadnod.

5. A 3D-szerkesztőablak jobb szélén lévő beállítósáv Transform értékeivel határozod meg a kamera helyzetét:

[link]

A Location-értékek nincsenek kőbe vésve, ami fontos, hogy mindegyik azonos legyen, és ha a jobbról-elölről-fentről nézetet tartod, akkor Y mínusz lesz (jó tudni, hogy a Blenderben Y és Z értéke megcserélődik a nálunk szokásos értelmezéshez képest).

A Rotation a kamera elfordulásának mértéke. A Z (vagyis a függőleges) tengely körüli 45 fok nyilván nem igényel magyarázatot, a furcsán véletlenszerűnek tűnő 54.736 fokos X forgatás pedig egy ehelyt nem részletezett trükkel nyert gyakorlati érték, amely az origó (mellesleg a most modellként használt kocka testátlójának) irányába fordítja a kamerát. Ennek a haszna nyomban ki is derül, ha kameranézetre váltasz. A következő kép (a jobb láthatóság érdekében kijelöltem a kockát) a numerikus 0 gomb megnyomása után megjelenő kameranézetet mutatja:

[link]

Ez bizony egy korrekt izometrikus ábra. Azonban, ha most renderelnél, még nem kapnál használható képet -- említettem, hogy a lámpákat kidobtam. Hogy világítás nélkül is látsszon valami, a tárgy anyagának beállításra van szükség.

6. Most tehát a tárgy van kijelölve. A anyag beállításaiban (használhatod az alapértelmezett anyagot, vagy a New gombbal kérhetsz újat) a Diffuse ablakocskára kattintva állíts be egy tökéletes fehéret, utána pipáld be a Shadeless opciót:

[link]

Ennek hatására a tárgy világítás nélkül is fehér lesz.

7. A fehér hátteret a World fülön, a Horizon Color hasonló átállításával biztosíthatod:

[link]

8. A tárgy képének méretét tehát most tudod beállítani a kamera fentebb említett Orthographic Scale értékének állítgatásával. A képkivágást pedig a következőképpen: Maradj a kameranézeten, jelöld ki a kamerát (jobb gombbal kattintás a kamera keretére), és G megnyomása után húzd azt a megfelelő helyre. Így a kamera nézésiránya nem változik, csak azzal párhuzamosan húzod ide-oda, tehát az izometrikus nézet megmarad. Amikor megtaláltad a megfelelő helyet, bal gombbal vagy Enterrel rögzíted a kamerát. Renderelés (F12) után:

[link]

F3 gombbal mented, és kész is.

Ja, még valami... A fenti kockás beállítás és a múltkori izé Blender-fájljai:

[link]

[link]

Örülök, ha segítettem. Nem tudom, az Inkscape-ben mennyire vagy ismerős, legalább a leglényegesebbről, a Blenderben készült rajz átrakásáról még néhány szó:

1. A Fájl menü Importálás... pontjával behozod a képet:

[link]

2. Útvonal → Bitkép vektorizálása... például a következő beállításokkal:

[link]

[link]

3. Jó esetben első blikkre semmit sem látsz, de megfogva le tudod húzni a vektorizált képet az eredetiről:

[link]

Itt ideiglenesen pirossal töltöttem ki a vektorizáltat, hogy látsszon, melyik az:

[link]

Ebből kiderül, hogy voltaképpen nem vonalrajzról van szó, hanem keskeny felületekről -- amit vonalaknak látsz, az az objektum „teste”.

4. Itt már kidobtam az eredeti képet, csak a vektoros rajz maradt -- az üres részeken látszik a lap mérethatára, ez most legyen érdektelen:

[link]

5. Mire volt jó az egész, hiszen a rajz gyakorlatilag ugyanaz, mint az importált kép, és arra is rászerkeszthetnéd a kijelölést, nem? A vektoros ábrának egyéb jó tulajdonságai mellett megvan az az előnye, hogy körvonalat tudsz neki adni:

[link]

A körvonal megfelelő beállításával tudod szabályozni a kihúzás vastagságát:

[link]

6. A Dokumentum beállításaiban létrehozhatsz egy axonometrikus rácsot (a finomabb részleteket leszel szíves kitapasztalni), amely majd a segítségedre lesz a méretezés megrajzolásában:

[link]

Amikor már mindennel kész vagy, jelöld ki az egész rajzot (utána legjobb, ha Ctrl+G-vel összefogod az elemeket), és az aránytartás érdekében Ctrl-t nyomva, valamelyik saroknyíllal a megfelelő húzd neked tetsző méretre. Ha a csoportot valamiért újra szét kell bontanod, Shift+Ctrl+G-vel teheted meg.

Ha nem az alapértelmezett laphatárokat akarod használni, a Dokumentum beállításaiban adhatsz meg egyéni méretet, vagy a Lap átméretezése a tartalomhoz... részben, margókat beállítva, a rajzhoz igazíthatod a keretet. Ha átlátszó háttér helyett fedettet akarsz, ugyanitt intézheted el a háttérszín ablakára kattintva, és a fedettségért felelős A (alfa) csatorna értékét 255-re húzva.

A kész rajzot .SVG formátumban tudod menteni, és .PNG-képként exportálni a Fájl menüből.