Valaki leírná mi a SOMA története?

Juj, pedig a sztori a játék lelke! Én konkrétan nem is játszottam vele, mert nem bírom a túlélőhorrort mint műfajt, úgyhogy csak egy végigjátszást néztem végig YouTube-on. De azt muszáj volt, mert a története és a hangulata nagyon érdekelt.

Innentől SPOILER, szóval más, aki még nem látta, lehetőleg ne nagyon olvasson tovább! :)

A főszereplő Simon, akinek a jelenben, 2015-ben volt egy súlyos autóbalesete, amiben elvesztette a barátnőjét, a feje és az agya pedig megsérült. Az orvosok nem nagyon tudnak mit kezdeni vele, de találkozik egy fickóval (Munshi), aki felajánl neki egy kísérleti stádiumban lévő módszert, amivel digitális másolatot készítenek az agyáról, és úgy próbálják feltérképezni a sérült részeket. Ez meg is történik, leveszik a másolatot sikeresen, az ezt követő kezelés viszont nem igazán jön össze, és Simon néhány hónap múlva meghal.

Innen a sztori előreugrik 2104-be. Valaki megtalálta a Simon agyáról készített másolatot, ezt feltöltötte egy hordozható chipre, és a chipet beleültette valami robotszerű testbe. Így ébred fel Simon az állomáson tehát közel egy évszázaddal később. Miközben őmaga úgy érzékeli, mintha egy pillanatnyi idő sem telt volna el a prológ és a tényleges játék között.

Valójában viszont nagyon is sok minden történt időközben. 2103-ban egy hatalmas üstökös csapódott neki a Földnek, ami lényegében pillanatok alatt felperzselte a teljes földfelszínt, és elpusztított mindent, illetve kiirtott minden élőlényt a felszínen. Ami maradt, az kizárólag a tengerek mélyén található állatok és dolgok.

A Pathos nevű állomást, ahol a játék játszódik, valamikor a 21. század közepén építették az Atlanti-óceán közepén, a tengerfenéken. Eredetileg bányászati célokra használták, később pedig rakétakilövőnek, ugyanis rájöttek, hogy valamiért egyszerűbb és olcsóbb a tenger mélyéről indítani az űrbe induló rakétákat. A játék kezdetére a Pathos az egyetlen ember által alkotott objektum, ami még megmaradt, és a rajta szolgálatot teljesítő személyzet az emberiség utolsó túlélői.

A Pathosnak van egy központi agya, egy mesterséges intelligencia, ami irányítja az egész állomást, az azon található robotokat, és biztosítja a személyzet ellátását. Ennek a neve WAU, és ez egy kissé megkergült az üstökös becsapódása után. Pontosabban csak rájött, hogy gáz van, a felszínről nem fognak több ellátmányt, kaját, italt kapni, ezért teljesen másfajta, önfenntartó rendszerre kell átállnia.

Ennek keretében kezdte el fejleszteni azt a fekete színű trutyit, amit strukturáló zselének hívnak a játékban, és ami eredetileg a gépek üzemeltetéséhez kellett, ugyanakkor a módosított változatával akár az élő szervezetek is táplálhatók. Az más kérdés, hogy az embereken ez mindenféle fizikai mutációt okoz, meg beleőrülnek közben, és egymás ellen fordulnak...

A WAU nem egy gonosz számítógép, mint azt a játék több ponton is hangsúlyozza. Egyszerűen az a baj, hogy nem képes megfelelően értelmezni az emberi életet. Neki az is elegendő, ha az emberekből agyatlan zombik maradnak, vagy éppen ellenkezőleg, ha az emberek a testüket veszítik el teljesen, és csak az agyi másolatukat menti le, majd tölti fel az állomáson található robotok valamelyikébe. Ez egyben megmagyarázza a játékban található ellenségeket. Találkozunk egyrészt mindenféle mutánsokkal, szörnyetegekkel, másrészt elszabadult robotokkal is.

Simon és Catherine, a játék két főhőse két kivételes lény, ugyanis mindketten viszonylag értelmesek tudtak maradni végig, nem őrültek bele a tudatba, hogy mindkettejük csupán egy digitális másolat valami robottestbe zárva. Mint ahogy majdnem mindenki más beleőrült az állomáson sajnos. A játék nem mondja meg, hogy őket kettejüket konkrétan ki hozta létre, de a WAU-n kívül más nem nagyon merülhet fel az ő esetükben sem.

Catherine, amikor még hús-vér ember volt, elhatározta, hogy az emberiséget már csak egyetlen módon lehet megmenteni: ha beszkenneli a még életben lévő munkatársai, azaz az utolsó emberek agyát, létrehoz egy virtuális valóságot, és mindegyikőjük agyának a másolatát feltölti oda, hogy ott a tudatuk még eléldegéljen egy darabig, ha a testük el is pusztul előbb vagy utóbb. Ez volt az ARK (Noé bárkájáról elnevezve, angolul ark=bárka), amit tehát valamikor az üstökös becsapódása után, de még jóval a játék kezdete előtt talált ki.

Az ARK-ot viszont ki kellett volna lőni az űrbe, ugyanis a tenger mélyén, a szörnyetegektől körülvett bázison, ráadásul áramforrás nélkül nem sokáig működhetett volna. Fent az űrben viszont akár az idők végtelenségéig háborítatlanul keringhet, és a rakétára szerelt napelemek biztosítják, hogy sose merüljön le. Ennek érdekében Catherine és az utolsó néhány túlélő el is indult az állomás legmélyebb pontján lévő rakétakilövőhöz, de odáig már nem jutottak el, a legtöbben, így maga Catherine is, meghaltak útközben.

A játék egésze arról szól tulajdonképpen, hogy az újonnan, robottestben életre keltett Simon és az újonnan, robottestben életre keltett Catherine megpróbálják felkutatni az ARK-ot és elvinni a rakétakilövőhöz, hogy befejezzék a küldetést. Ez nem kevés viszontagság után sikerül is, sőt még Simon digitális másolatát is feltöltik az ARK-ra közvetlenül a kilövés előtt, így ő is továbbélhet velük fent, az űrben. Mármint a másolata. Az a Simon (pontosabban két Simon), akivel végigjátszottuk a játékot, ott ragad a tenger mélyén egyedül a sötétben, szörnyektől körülvéve. Ezért is olyan szép, de megrázó és elgondolkodtató a játék végig. ;)