Telepítés előtt állok Win7. Érdemes a lapozófájlt a merevlemez elejére tenni külön partícióra? Próbálta valaki (tapasztalta), vagy ez csak külön hdd esetén jó? Többi lent.

Ez egy 9 éves cikk.

Akkor még 512MB memória sem volt minden gépben, nem hogy több.

A lapozófájlra akkor van rendszerint szükség, ha a fizikai memória szabad területe elfogyott és a háttérben lévő ablakok (programok) által használt memóriaterületet a merevlemezen tárolt lapozófájlba másolták, így az a memóriaterület "felszabadult" és használhatta az előtérben lévő program, vagy a rendszer, vagy aminek éppen szüksége volt rá. Ha aztán átváltottunk erre a háttérben lévő ablakra/programra akkor a rendszer visszaolvasta a lapozófájlból a memóriába és folytathattuk azzal a munkát (persze ha ehhez nem volt elég szabad memória, akkor egy másik háttérben lévő, vagy éppen most háttérbe került ablak/program memóriaterületét kellett ugyanígy lementeni a lapozófájlba, ez lassúbb számítógépeknél sok másodpercig ie eltarthatott)

A lapozófájlt azért szokták külön partícióra tenni, hogy ne legyen töredezett, mert a memória kiírását és visszaolvasását ez csak még lassúbbá tette (a lapozófájlt még a kevés memóriával és nem túl nagy merevlemezzel rendelkező régi gépekre tervezték, az akkori memóriamennyiség többszörösét is elfoglalhatta, de ha nem volt hely, vagy nem volt rá szükség akkor a rendszer dinamikusan csökkentette, így elaprózódhatott, persze ez nem volt gyakori).

Ha a minimális és maximális méretét kézi beállítással egyformának adták meg akkor ezt ki lehetett kerülni.

Sok memória (4GB vagy több) esetén ki is lehet kapcsolni (XP rendszernél, és ha nem használunk sok GB memóriát igénylő programokat), bár pár régi program igényli, hogy legalább egy kisméretű lapozófájl legyen beállítva.

Az új rendszereknél (Win7/8) a rendszer, a böngésző és kommunikációs, segéd és védelmi programok egyidejű futtatása esetén több memóriát szükséges a lapozófájl kikapcsolásához (8GB vagy több).

(Bocs a szájbarágós részekért.)