Pontosan mit jelent az hogy vektoros formátum?

Ha egy kép vektorosan készül, akkor az nem pixelekkel foglalkozik, hanem vonalakkal.

Vagyis:

A kijelződ pixelekből áll. Bármi, amit rajta látsz képpontokból áll.

Ha egy képet megrajzolsz 1024x768-as felbontásban, akkor ennyi képpontból állítja össze a képet.

Ha ezt a képet nagyítod, akkor a képpontokat nagyítja.

A VEKTOR GRAFIKA NEM.

Ő vonalakat és görbéket viszonyít egymáshoz. Így a képet gyakorlatilag akárhányszorosára növelheted, a minősége nem romlik.

Bővebben:

[link]

A vektorgrafika a görbéken kívül egyéb dolgok leírását is tartalmazhatja:

Betűtípusokat, mintákat, bizonyos típusú színátmeneteket, rétegkezelést, átlátszóságot, emiatt jóval többre képes, mint az a vázlatos ismertetőből kitűnhet.

A mellékelt ábrán megfigyelhető a vektoros ábrázolás egyetlen gyengéje, hogy a képek rétegszínekként megadott színárnyalatai nem tárolhatók olyan gazdagon, mint a bitképek esetében (a felhasznált fotókat csak néhány színnel alakítottam át, természetesen lehetnének sokkal pontosabbak is, de a bitképek több millió árnyalatával akkor sem versenyezhetnének), a saját, matematikailag tárolt színátmenetei viszont ugyanolyan finomak:

[link]

És ez már a minőség csökkenése és a fájlméret növekedése nélkül korlátlanul nagyítható:

[link]

Megjegyzem, a linkelt képek a vektorgrafikának csak bitképes másolatai, ezért természetesen eltér a fájlméret.

A legismertebb vektorgrafikus formátumok: CDR (CorelDraw), AI (Adobe Illustrator), PS és EPS (Postscript, általánosan használt nyomdai formátum) és az SVG (Scalable Vector Graphics, nyílt szabvány, amelyet többek közt az általam használt ingyenes Inkscape program használ). Mindegyik alkalmas bitképek beillesztésére is, de azokra természetesen ezután sem vonatkoznak a vektorgrafikus ábrázolás előnyei. A bitképek a vektorizálásnak nevezett művelettel valódi vektorgrafikává konvertálhatók, ez azt jelenti, hogy minden színárnyalatot görbe-alapú színfelületté kell alakítani. Ez, mint fentebb említém, gazdagon árnyalt képek esetén nem szerencsés: Vagy túlságosan leegyszerűsíti a színátmeneteket, vagy gazdaságtalan. Egy tízmillió árnyalatú kép esetén például ugyanennyi rajzot kéne elkészíteni és tárolni -- és ez manapság nem is számít jó színfelbontásnak. Ilyen esetben jobban megéri egy nagy felbontású bitképes ábrázolás.

Ja, az alkérdésre: A háttér átlátszóságának semmi köze a kérdéshez, lehet átlátszó, megadott mértékig átlátszó vagy fedett. Amikor a képet nem szerkeszted vagy az adott programból nyomtatod, exportálni szokás valamely bitképes formátumba, hogy a szokásos módon felhasználható legyen, ilyenkor természetesen követelmény, hogy a kérdéses formátum alkalmas legyen az átlátszóság tárolására is, ha szükséges (pl. PNG, TIF, szemben mondjuk a JPG-vel).

Az SVG vektorgrafikákat viszont eredeti formátumukban is képként kezelik az újabb böngészők, illetve a linux.