Szájba rágósan le irná valaki írni hogyan tudok egy harmadik féltől származó appot ubuntura telepíteni terminálból?

Érdemes először megtanulni keresni. Mert amúgy itt van hozzá leírás: [link]

Ez alapján meg tudod tanulni?

De amúgy szívesen magyarázok is. Mivel nem tudom, hogy mit tudsz, ezért szájbarágós leszek.

Szóval, az Ubuntu a Debianból származik, így megörökölte a Debian csomagkezelését is. A Debian .deb csomagokat használ, ezek a rendszer "natív" csomagjai, a kernel (rendszermag), az alapvető rendszereszközök (ls, cd, cp, mv, stb.), az initrendszer (systemd), a felhasználói programok, a függvénykönyvtárak, és az egyéb erőforrások (adatfájlok, témák, ikoncsomagok, hangok, stb.) is ilyen csomagokban vannak. Ezen csomagok között függőségeket definiáltak, pl. a Gimp csomag mondhatja azt, hogy neki szüksége van a libjpeg nevű függvénykönyvtárra ahhoz, hogy jpg formátumú képekkel tudjon dolgozni. Ebben az esetben, ha a Gimpet telepíted, fel fog települni a libjpeg csomag is (ha csak szándékosan meg nem akadályozod).

Ezek a .deb csomagok (és a hozzájuk tartozó egyéb fájlok, pl. az indexfájlok) távoli szervereken léteznek, ezek a repozitóriumok (repók). Ezeket általában az "apt" programmal kezeljük (de vannak rá más programok is, pl. az aptitude vagy a dselect).

A neten is lehet találni ilyen csomagokat, ha ezeket letöltöd, az "apt install ./csomagneve.deb" paranccsal tudod telepíteni őket.

Az Ubuntu alap repóin túl további repókat is lehet hozzáadni, ezeket PPA-nak hívjuk. Ha egyszer hozzáadtad, ugyanúgy tudod használni az apt paranccsal, mint a gyári csomagokat.

Ubuntuban elterjedtek még a snap csomagok is, illetve lehet használni a flatpak csomagokat is. Ezek csomagolt konténerformátumok, legfőbb jellemzőjük, hogy a függőségeik szinte teljes egészét magukban hordozzák. Tehát ha egy snap csomagból telepíted mondjuk a Gimpet, ott benne lesz a libjpeg, a libpng, és a Gimphez tartozó többi függvénykönyvtár, ikoncsomag, stb. is. A Software Center is sok esetben ilyen snap csomagokat telepít, ezeket egyébként a [link] oldalról is le tudod tölteni.

Flatpak csomagokat nem annyira használ az Ubuntu (más disztrók azonban igen), de a Software Center képes egyébként ezeket is kezelni. A legtöbb flatpak csomag a [link] oldalon van összegyűjtve.

A snap és flatpak csomagokat is ugyanúgy lehet paranccsorból kezelni (telepíteni, frissíteni, eltávolítani, stb.), mint a natív csomagokat, csak más parancsokkal.

Aztán van még az Appimage formátum is. Ez hasonló a flatpak és snap csomagokhoz, de nem annyira fejlett, kicsit egyszerűbb. Az egyik nagy hátránya, hogy ezekhez nincs kiépített "backend", olyan rendszer, ami tömegesen tudná kezelni őket, ezért ezekhez nincsenek külön paranccsok hozzájuk, nehezebb pl. frissíteni őket. Egyébként csak le kell tölteni, futtatási jogot adni neki (chmod +x program.appimage), és már fut is.

Ha megnézed a Kdenlive oldalát, ott van példa appimage és flatpak csomagra, illetve PPA tárolóra is: [link]

A negyedik elterjedt formátum a .tar.gz

Ez semmi extra, sima tömörített formátum, ki kell csomagolni és futtatni a futtatható fájlt, ami benne van. Mutatok erre egy példát a Pycharm programmal (community edition), teljesen terminálból.

Első körben a wget paranccsal letöltöd a fájlt:

wget [link]

Ez a parancs abba a mappába tölti le a fájlt, amiben épp vagy. Egyébként letöltheted böngészővel is, teljesen mindegy.

Ezután kitömöríted a letöltött fájlt:

tar xzf pycharm-community-2023.2.1.tar.gz

A tar program kapcsolói:

x vagy --extract: kitömörítés

z: tömörített fájllal dolgozunk (a sima .tar fájl a nem tömörített, a .tar.gz igen)

f: fájllal dolgozunk (és nem mondjuk paranccsorból vagy máshonnan adjuk át neki az adatot, hanem fájlból)

Ha kiadtad ezt a parancsot, lesz egy pycharm-community-2023.2.1 nevű mappát, benne a kitömörített programmal.

Utána cd paranccsal belépsz ebbe a mappába, azon belül pedig a /bin mappába (mert jelen esetben ott van a fájl, amit el kell indítani):

cd pycharm-community-2023.2.1

cd bin

- vagy -

cd pycharm-community-2023.2.1/bin

És utána indítod a programot a pycharm.sh nevű szkript meghívásával:

./pycharm.sh

Az utolsó két lépést le tudod rövidíteni úgy, hogy nem lépsz be külön a pycharm-community-2023.2.1/bin mappába, hanem közvetlenül onnan indítod a pycharm.sh-t, ahol álltál, amikor letöltötted:

./pycharm-community-2023.2.1/bin/pycharm.sh

Ennyi. Nagyjából az összes .tar.gz formátumú fájlból történő kicsomagolás és programindítás így néz ki. Van, amikor külön telepíteni is kell a programot, ekkor elindítod a telepítő, és feltelepül a program, grafikusan vagy paranccsorosan. Egyébként az összes lépést csinálhatod grafikus programmal is, böngészővel a letöltést, fájlkezelővel a kitömörítést, a jogosultság adást és az indítást.

Hogy ha esetleg .zip, vagy más formátumba csomagolt programot töltesz le, akkor futtatási jogot is kell adni neki: chmod +x fajlneve

.tar.gz esetén nem kell, mert az megőrzi az attribútumokat.

Egyébként a Pycharm fent van snapcraft-on is: [link]

Így tudod telepíteni paranccsorból:

sudo snap install pycharm-community --classic

És a pro editiont is:

sudo snap install pycharm-professional --classic

Gyanítom, hogy Ubuntuban is ugyanez a snapcraft-os verzió van.

Nagyon sokan egyébként nem szeretik a snap és flatpak formátumokat, mert sokkal több helyet foglalnak, mint a natív csomagok, lassabban indulnak, sok esetben nem illeszkednek a rendszer felületébe, van hogy problémásak...

Én első körben mindig natív csomagból telepítek, ha van. Ha nincs, akkor .tar.gz vagy flatpak. Ha egyik sincs, akkor forrásból fordítok.

Ennek nincs külön telepítője. Ahova kitömöríted, ott van és ennyi.

Annyi tehetsz még, hogy amikor elindítod, és bejön a "Welcome to PyCharm" ablak, a bal alsó sarokban van egy fogaskerék. Arra rákttintassz, találsz ott egy olyan opciót, hogy "Create desktop entry...". Ez csinál hozzá parancsikont, és onnantól fogva a menüből is tudod indítani.