A tracker programokat mennyire nehéz használni?

A tracker - vagy más néven modul - zeneszerkesztés

[link]

az 1980-as évek végén az Amiga gépeken indult el. A jellegzetesség a szerkesztőfelület, ahol a hangokat nem kottában:

[link]

nem zongorasávban:

[link]

hanem a hangjegyeket szövegesen reprezentálva (például C#5 - ez egy 5. oktávbeli "cisz" hang, 554,37 Hz), úgynevezett sávokban (track) rendezi.

A másik jellegzetessége, hogy a hangszerek ezekben a programokban túlnyomórészt hangminta-alapúak (sample).

Ez a két jellegzetessége tette lehetővé, hogy az amatőr zenekészítők - főként a demoscene, egy számítógépes audiovizuális művészeti ág - körében (ott főként a PC-s körökben az 1990-es években a Fast- - .xm fájlkiterjesztés - Impulse- - .it - és Scream- - .s3m - Tracker névre hallgató programok voltak az ismertek) elterjedtté vált, ugyanis nem igényel speciális eszközöket - Midi-billentyűzetet, hardveres/szoftveres (VST) szintetizátorokat, speciális hanginterfészeket - elég egy átlagos felszereltségű, multimédiás célokra használható PC (akár még pusztán, billentyűzetről is kezelhető). Ilyen, modernebb programok például:

* [link] - ez Windowsos, de Wine segítségével elvileg fut Linuxon is

* [link] - ennek a legutolsó verziója 2020-as

Ennek egy továbbfejlődése a szoftveres moduláris szintetizátorokat (az analóg moduláris szintetizátorokat - ezeknek egy őse a Moog Modular: [link] - imitáló) hangszerként alkalmazó (így nem kell feltétlenül hangmintákkal vacakolni) programok, mint például:

* [link]

* [link] - ez az előző Linuxos "klónja"

* [link]

* [link]

* [link] - kereskedelmi szoftver

#1 Kimerítő és pontos válasz! Hmmm... de jó is volt, mikor még FT2-ben próbálgattunk zenét írni a P1 gépen, meg scene partyra jártunk, ahol a böhöm CRT monitorokal, BNC hálón nyomtuk IPX-en keresztül a Doom2-t. :D

A régi szép idők!