Mi történik akkor ha maga a Linux rendszer mag frissül?

A kernel a rendszermag, ami a kapcsolatot tartja a felhasználói programok és a hardver között:

[link]

ezt időnként frissíteni kell, hogy újabb hardvereket támogasson, kijavítson hibákat, befoltozzon esetleges sérülékenységeket.

A legutóbbi kernelfrissítés változási naplója Ubuntun/Linux Minten:

[link]

"A Wikipédia szerint már 2020 augusztus óta 5.8.3-nál jár…"

A Linux kernelt a The Linux Foundation fejleszti és a weboldalukról érhető el - mivel nyílt forrású, szabadon:

[link]

ha érzel magadban elég elhívatottságot, lefordíthatod magadnak a legfrissebbet.

A Linux Mint az Ubuntun alapszik, amit a Canonical fejleszt.

Ők - mint a disztribúciókat összeállítók általában - lassabban veszik át az újdonságokat, hogy a disztribúció minden komponensével (az összes felhasználói szoftverrel) kompatibilis legyen, lehetőleg minden rendszeren (a felhasználók által használt hardverekkel) működjön.

Szerintem is az lehet az oka a "nem legfrissebb" kernelnek, hogy alaposan tesztelik az adott kernelverziót a disztribúció szempontjából, mielőtt frissíteni tudnál.

Szerintem csak akkor lehet kérdés a legújabb kernelverziós probléma, ha van bármilyen hardver eszközöd, amelyet az aktuális kernel még nem, de az újabb már támogatna.

Te is fordíthatsz magadnak saját kernelt, sőt, anno régen Debian-ban volt egy csomag is erre: saját csomagot készítve a lefordított kernelből, amelyet telepíteni lehetett.

Ha viszont bármit elhibáztál a konfigurációnál, esetleg nem boot-olt a rendszer, vagy rendellenesen működött.

Szia!

Feltelepítheted a legújabb, legnagyobb verziószámú kernelt is.

Ezek közt indításkor tudsz választani, hogy melyikkel töltse be.

Annyi, hogy a legújabbal, sokszor instabil, Distro rendszer magja vagy hardver vezérlő hibára fut, mert nincs még hozzá igazítva az kernel változásaihoz.

Sokszor nagyobb kernel ugrás csak a következő fő rendszer verzió hozza.

Vannak Linux rendszerek, ahol mindig a legfrissebbet próbálja hozni, van aki szerit van aki nem, én személy szerint nem, mert olyan mint a Windows 10 frissítés, több hibát hoz mint javít. :-D

Ha most egyszerű és demagóg akarnék lenni, azt mondanám, hogy abban minden olyan dolog van, amivel közvetlenül nem fogsz találkozni. ;)

A kernel a rendszermag, az felel a rendszer legelemibb működéséért. Az tartalmazza a memóriakezelő rutinokat, az tartalmazza a fájlrendszer-meghajtókat, a hálózatkezelő alrendszert, a feladatkezelő és -ütemező alrendszert, stb. Tehát tényleg azokat a doglokat, amitől maga a rendszer a működni fog, de közvetlenül nem találkozol vele. Egyébként 5.11-nél jár most a stabil kiadás verziója, aminek az újdonságairól itt olvashatsz: [link]

"Ez változtat valamit a rendszeren vagy annak a gépigényén?"

Elenyésző mértékben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, hiszen a kernel is egy program, a maga hardverigényével, de ez a teljes rendszernek tényleg csak elenyésző töredéke. Szóval a gyakorlatban mondhatjuk azt, hogy ez nem változtat (érezhetően) a rendszer hardverigényén.

"Annyit tudok, hogy a Linux Mint az egy Ubuntu alapú rendszer. Az Ubuntu meg egy Debian.

De ez a kernel ez független ezektől?"

Pontosabban: az Ubuntu a Debianon alapul, a Mint pedig Ubuntun. (Illetőleg: az LMDE, Linux Mint Debian Edition pedig közvetlenül a Debianon.)

De felvázolom, hogy hogy is van ez az egész. A rendszermag minden Linuxban közös, azt Torvaldsék megírták, és minden Linux-disztró azt haszbnálja. (Legtöbbször változatlanul, bár elméletileg hozzá lehet nyúlni, ez is nyílt forrású, nincs megtiltva, hogy a saját rendszered kernelében te magad módosításokat hajts végre.)

Ahogy már említettem, ez felel a rendszer alapvető működésért, így ha valaki egy Linux (vagy Linux-alapú) rendszert szeretne írni, akkor ezen funkciók megírásával már nem kell vacakolnia. Ennek van még egy jótékony hozománya: mivel a kernel hatásköre a programok futtatása, ezért bináris szinten minden azonos rendszermagot használó rendszer kompatibilis egymással. Amibe persze azért a különböző egyéb rendszerösszetevők alaposan bekavarhatnak, de eredendően a kompatibilitás adott. Ezért van az, hogy ha én mondjuk OpenSUSE alatt lefordítok egy C nyelven írt programot, maga a bináris futni fog Manjaron és Minten is. (Feltéve, hogy az architektúra stimmel, illetőleg ha nem használtam olyan könyvtárakat, amik nálam megvannak, de a másik rendszeren nem. Bár technikai értelemben véve utóbbi esetben még maga a program futtatható, csak a futása egy komponens hiánya miatt megszakad.) De hogy ellenpéldát is írjak: nem fog futni Androidon, ami alatt szintén Linux kernel dohog, mivel bár a kernel alapján kompatibilis lenne, de a kernelre épülő rendszer felépítése miatt a "sima" Linuxos binárisokat Androidon már nem tudod futtatni.

De térjünk vissza a disztribúciókhoz! Oké, van a Linux kernel, amire páran írtak egy saját rendszert. Mivel nyílt forrású a rendszer, ezért bárki dönthet úgy, hogy saját Linux-kiadást hoz létre. Ezen a ponton azonban két lehetősége van: vagy ő is "nulláról", esetleg pusztán innen-onnan mazsolázgatva az alapoktól építi fel a saját Linuxát (nyilvána rendszermagot már nem kell, mert az adott), vagy dönthet úgy, hogy egy másik kiadást dolgoz át kissé, a saját elképzelései szerint. Utóbbi modellnek megvan az a hatalmas előnye, hogy a rendszer nagy része már adott, annak kifejlesztésével nem kell bajlódni. Illetőleg: az így kifejlesztett rendszerhez - hacsak nem eszközöl a fejlesztője valamilyen ezt kizáró módosítást - a "szülő" rendszerhez készült szoftverek és erőforrások is használhatók lesznek.

Utóbbi mondat kapcsán jogosan merül fel, hogy "de hát nem arról volt szó, hogy minden Linux kompatibilis minden más Linuxszal a közös kernel miatt?" Nos... bináris szinten, ha az adott program nem függ semmi egyéb rendszerösszetevőtől, akkor igaz. De ha valami olyasmit igényel, ami egyik disztróban jelen van, a másikban meg nem,akkor utóbbiban alapból nem fog futni, kivéve, ha a hiányzó összetevőt sikerül telepítened. Illetve: telepítők színtjén nem minden disztró kompatibilis mindegyikkel. Sőt, ha már telepítők: a legtöbb disztró fenntart egy úgynevezett csomagtárolót, ahová a gyakrabban használt (megtévesztő kifejezés, ezres vagy tízezres nagyságrendre gondolj) szoftverek és szoftverösszetevők telepítőit pakolják össze. Innen pedig mindenféle netes keresgélés nélkül telepíteni tudsz majdnem bármit. Na, és ez az egyik óriási előnye, ha valaki nem egy gyökeresen új disztrót épít: így az alapul szolgáló kiadás csomagtárolóit az új rendszer is használhatja. Például a Mint gond nélkül használhatja az Ubuntu tárolóit.

"Mi van ha nem a legfrissebb Linux Mintet használom, de kernel ugyanaz ami a legfrissebben is van?"

Semmi. Akkor a rendszerednek azon összetevője újabb lesz, de ez nem fog semmi rendkívülit okozni.

Egyébként ahogy #3 is írta, disztrótól függ, hogy mennyire új csomagokat pakolnak össze. Amelyiknél merészebb felfogás uralkodik, ott simán beleteszik a legújabb frissítéseket (és a legújabb kernelt). De vannak, akik inkább az alaposan letesztelt csomagokat teszik bele, miután annak stabilitásáról meggyőződtek. Ez persze azt eredményezi, hogy az ilyen rendszerek általában nem a legfrissebb szoftvereket fogják tartalmazni, de ezt nem szabad túlgondolni, 1-2 év alatt nem lesz egy szoftver elavult, még a mai világban sem.

Vegyünk egy példát: exFAT támogatás.

2éve engedélyezte a Microsoft hogy a Linux natívan támogassa, és még csak idén kezd beszivárogni ez a distrókba pedig már akkoriban pár hónap alatt bekerült a kiadott kernelbe, de nem a distrókba. Annak esélye hogy magad cseréled le sikerrel annyira kicsi hogy sokkal valószínűbb hogy a fejedre esik egy aranytömb az utcán..

Szóval már 2 éve várunk rá, ennél még a win10 is gyorsabban cserélődik (frissül).. :(

#5

Ezer éve van fuse-exfat a Linuxokban, mire vársz?

@5: Akkor az arch, gentoo vagy lfs rendszerekben már rég benne van. Mint feljebb írták, disztrófüggő.

Apropó, ext4 támogatás már tíz éve elérhető, mikor lesz a win 10-ben benne? 😉