Linuxon kell töredezettség mentesíteni a HDD-t?

Mert eleve úgy vannak kialakítva, hogy ne töredezzen.

Az NTFS-sel ellentétben a fájlrendszer driver nem fogja ide-oda pakolgatni a fájldarabkákat, hanem megkeresi a legnagyobb összefüggő, rendelkezésre álló, szabad lemezterületet, és oda rakja őket.

Linuxon SEM kell.

A töredezettségmentesítés egyike a régi időkről ránk marad, és egyébként bizonyos mértékben káros tévhiteknek.

Amikor még MS-DOS-t használtunk, 4,77 MHz-es volt a procink, és jobb esetben 20 MB-os MFM merevlemezünk volt, mindenféle hardveres (és a kevés RAM miatt szoftveres) gyorsítás nélkül, akkor még tudott érzékelhető teljesítményjavulást okozni a töredezettségmentesítés, bár szakmai körökben akkor is fenntartásokkal kezelték a dolgot, és lehetőség szerint mellőzték, már csak azért is, mert az adatok össze-vissza pakolászása közben bármilyen apró üzemzavar komoly adatvesztést okozhatott.

Aztán a legenda velünk maradt. Már a '90-es évek párszáz MB-os merevlemezein is alig volt érzékelhető a töredezettség hatása, kivéve talán, ha tényleg brutálisan töredezett volt a lemez. De akkoriban is inkább már csak floppyn volt értelme töredezettségmentesíteni, a merevlemez volt annyira gyors, és volt olyan mértékben gyorsítótárazva, hogy egy-két olvasófej-pozícionálás ne okozzon észrevehető időveszteséget. Egy töredezettségmentesítés sokszor több ideig tart, mint az összes idő, amit a lemez élettartama alatt nyertünk vele.

Ma meg? Már réges-rég nem használunk sem MFM merevlemezeket, sem gyorsítótárazás nélküli rendszereket, sem FAT fájlrendszert. (Esetleg elvétve, pendrive-on, ahol miven nincs mechanikus összetevő, ezért nem is okozhatna lassulást a töredezettség.) Emellett agyon meg vissza van gyorsítótárazva minden, már nem is lehet olyan merevlemezt kapni, amiben ne lenne legalább egyszintű gyorsítótár. Még ha töredezett is a fájl, elég valószínű, hogy a következő fragmentet is egyből sikerül a gyorsítótárból előkapni, vagy ha mégsem, akkor sem tart sokáig odapozícionálni a merevlemezt, ugyanis rendszerint a töredékek egymáshoz közel helyezkednek el. Extrém ritka, hogy össze-vissza kelljen ugrálni a lemez két ellentétes pontja között az egyes fájldarabokért.

Emellett pedig az újabb fájlrendszerek már eleve optimális tárolásra és elérésre lettek megalkotva. Az NTFS-nél is már okafogyott a töredezettségmentesítés, pláne, hogy a Windows - hacsak le nem tiltod - folyamatosan végrehajtja a szükséges optimalizációt; ext fájlrendszerek alatt (sőt, ide vehetjük nyugodtan a ReiserFS-t, XFS-t, és BtrFS-t is) eleve úgy helyezi el a rendszer a fájlokat, hogy azokat a legoptimálisabb legyen elérni. Hacsak nem közelít nullához a szabad hely (Linuxon alapértelmezésben a nem-root felhasználó eleve csak 90%-ig tudja megtölteni a lemezt), akkor nem fog töredezni, de ha mégis egy-két törés megesik, azt akkor is bőven kompenzálja a rendszer.

Linuxon nem szükséges ha normális keretek között használod, de ha mindenképp szeretnéd akkor fs-enként eltérő módon tudod pl:

-ext => e4defrag /mappa/amit/akarsz

-btrfs => btrfs filesystem defragment filerendszer/file

[Nekem saját tapasztalatom NTFS-el úgy hogy általában VM-eket futtatok hogy eléggé sokat segít a töredezettégmentesítés mert amikor a windows guestnek a lemeze olyan 3-400k darabban van a sebessége annyira lassú hogy használhatatlan lesz. Ha SSD-d van akkor NEM SZABAD amúgy windows 10-en automatikusan csinálja ha tudsz róla ha nem (havonta háttérben hacsak nem tiltod le).]