Linux Mint-ből melyik asztali környezetet érdemes felrakni?

Ez tipikusan olyan kérdés, amire nem fogok, és nem is akarok egzakt választ adni. Mindenkinek azt javaslom, ami neki leginkább bejön. Próbálja ki live médiával, nézzen róla képeket, leírásokat, és döntse el, hogy melyik az, amelyik neki a legszimpatikusabb. ;) Mert lehet, hogy ami nekem a nyerő, az másnak annyira nem jön be. Vagy fordítva.

Az erőforrásigényre persze lehet nagyjából egzakt megállapításokat tenni. A "leggyorsabb", legkevesebbet fogyasztó környezet (az elterjedtebbek közül) az LXDE. Tényleg borzasztó keveset "eszik", és emellett nem tűnik fel rajta, hogy szegényesebb lenne. Gyenge hardverekre mindig ezt szoktam tenni, kivéve persze, ha akinek lesz, az mást kér. :)

Az XFCE is elég takarékos, az LXDE elterjedése előtt ez volt "az erőforrástakarékos" asztali környezet. Ma azért már ez csak részben igaz. Tényleg nincs nagy igénye, de azért az LXDE-t nem szorongatja meg.

Aztán jön a Mate és a Cinnamon, majd a Gnome, és talán a legerőforráigényesebb a KDE.

Ami a külsőt illeti: látványra szerintem a KDE a legszebb. Aztán fej fej mellett a Mate és a Cinnamon. Talán a Cinnamon egy hajszálnyival szebb, de igazából nagyon minimális a különbség.

Kezelhetőség, kényelem szempontjából én legjobban a MAte-t preferálom, ezért is használom ezt. Régebben nagy KDE-s voltam, de úgy látom, már nem tudja azt a szintet hozni, ami egykor jellemezte. A Gnome-ot én egyszerűen rémesnek tartom, persze, ettől még lehet, hogy másnak meg pont ez jön be. A "klasszikus Gnome" egy fokkal jobb, bár az sem tetszik, hogy az Apple-től nyúlt szokásoknak megfelelően a Gnome-os alkalmazások nagyon "minimalisták". (Persze, nem kötelezp az asztali környezet natív alkalmazásait használni.)

A munkahelyemen viszont Cinnamont használok. Nincs rá különösebben nyomós érv, egyszerűen: az sem rossz, és ha itthon Mate, akkor ott legyen Cinnamon. Szeretem a változatosságot. :)