Ki az, aki egyáltalán még használja a GNU részét a "GNU/"Linuxnak?

"Ezt nem értem... van aki még parancssoros programokat használ 2020-ban?"

Egyrészt igen.

Másrészt tisztában vagy vele, hogy a grafikus alkalmazások nagy része csak egy felület, ami ezekre a parancssoros programokra épül?

Ezt a fajta megnevezési hajcihőt mindig is utáltam.

Ha azt mondom, hogy Linux, akkor az egész operációs rendszerre gondolok, és nem csak a kernelre. Lehet. hogy eredetileg Torvalds csak a kernelt írta meg Linux néven, de ideje lenne feldolgozni azt a traumát, hogy százból 99 ember a komplett rendszerre gondol, ha Linuxról beszél.

A kérdés második részénél pedig sokadik nekifutásra sikerül értelmeznem, hogy mire is gondolhatsz.

A GNU eredetileg egy operációs rendszert akart jelenteni, csakhogy a kernel soha nem készült el, így gyakorlatilag a GNU rendszerközeli segédprogramok gyűjteménye. Tágabb értelemben pedig egy licenctípus.

De hogy hogyan jön ide a parancssoros programok használata? Még ha nagyon kiakarjuk forgatni a szavakat, a GNOME akkor is a GNU része, ez pedig nem igazán tűnik parancssorosnak. ;)

(Zárójeles kekeckedés: akkor ha csak a kernelt hívnánk Linuxnak, a GNU szoftvereit meg GNU-nak, a kettőt együtt GNU/Linuxnak, akkor ha én KDE-vel használom a Linuxot, akkor milyen néven kéne hivatkozni a rendszerre? :D A KDE ugyanis nem a kernel része, és nem is GNU. Vannak ilyen visszás dolgok, ha nagyon komolyan vesszük ezt a "linux csak egy kernel megnevezése" majrézást.)

Ami pedig a parancssoros alkalmazásokat illeti: még szép, hogy van, aki ezeket (is) használja! Az elavultság ugyanis nem a felhasználói felület függvénye. Ideje lenne már túllépni ezen a tájéjkozatanságon és felületességen alapuló nézeten. Lehet, hogy egy hozzá nem értő, mindössze pár játékban a kommandósokat halomra lövő gyereknek egyedül a felhasználói felület lesz az, amit érzékel egy rendszerből, de aki egy kicsit is kompetensebb, az tudja, hogy az csak egy felület, és semmi több. A szoftvereknek funkcióik vannak, és ezen funkciók miatt használjuk őket. Ezek a funkciók pedig nem attól lesznek jobbak, hogy minél csicsásabb ruhát húznak rá.

Anno nagyon bölcs döntés volt a Linux rendszerek fejlesztőitől, hogy a karakteres felületet nem lecserélték, hanem kibővítették grafikusra. A Microsoft is már belátta, hogy sokszor előny a karakteres felület, ezért alkotta meg a PowerShellt, meg a core szervert. Linuxon ilyen probléma nem volt, karakteres felülete ugyanis mindig van egy Linux rendszernek. (Ctrl+Alt+F2, és már ott is vagy.) Hogy ez a felépítés miért jó? Mert az sem kerül hátrányba, aki csak grafikus felületet szeretne használni (ami egy átlagos felhasználónak kell, az minden beállítható grafikus felületen, sőt, még a mélyebb beállítások jelentős része is), de a lehetőség továbbra is megmaradt, hogy karakteres felületet használjunk.

Tudom, most arra gondolsz, hogy "miért használná valaki azt, amikor a grafikus szebb"? Túl azon, hogy a szépség informatikai értelemben is szubjektív, a karakteres felületnek van két óriási előnye: potenciálisan gyorsabb ott a parancsokat kiadni, illetve: vannak olyan rendszerek, ahol a grafikus felület csak macera.

Igen, gyorsabb parancssorban egy parancsot kiadni, mint matatni egy menürendszerben. Nyilván ehhez ismerni kell a parancsokat, és ez az, ami sokakat elrettent: grafikus felületen azt nem ismerve is el lehet boldogulni. A parancssorban ez már nehezebb. De ha egyszer valaki megtanulta, akkor igen gyors és hatékony vele a munka. Vegyünk egy példát: le kell menteni egy weboldal forrását. Parancssorban: wget valami.hu. Grafikus felületen: dupla katt a böngészőn, elnavigálsz a valami.hu-ra, fájl menü, oldal mentése.

Vagy bele kell írnod egy sort a szoveg.txt fájlba: parancssorban: nano szoveg.txt. Szerkeszted, mented, kilépsz. Grafikus felületen megkeresed a szövegszerkesztőt, elindítod, fájl menü/megnyitás, betallózod, megnyitod.

Sorolhatnám még hosszasan. Parancssorból minden gyorsabb, mivel nem kell a képernyő különböző pontjain matatni. Ha pedig nem csak hébe-hóba egy-egy hasonló műveletet kell elvégeznünk, hanem sokat egymás után, ezek az önmagában csak pártíz másodperces előnyök összeadódnak.

Ha pedig szervert üzemeltetsz, vagy netán beágyazott rendszert készítesz, a grafikus felület csak hátráltató tényező. Feleslegesen eszi a rendszer erőforrásait, és tök felesleges, ha egy SSH-klienssel is tudunk csatlakozni rá.

A paranccsor olyan, mint a rock: örök és halhatatlan.

Nagyon sok segédprogram paranccsoros programot hívogat a háttérben, pl. a különféle csomagkezelők, szoftveráruházak, lemezkezelők (Gparted, Gnome-disks), jelszókezelők, stb. Ezen kívül rengeteg script van egy disztróban, ami paranccsoros segédprogramokkal dolgozik, illetve olyan rendszerszintű komponensek, mint a systemd, a logind, a policykit, a dbus, stb., mind alapvetően paranccsoros formában léteznek, és általában nem is szoktunk telepíteni ezekhez GUI felületet.

Másrészt, mint már írták, szerverüzemeltetés terén az esetek túlnyomó többségében nem használunk grafikus felületet. A munkahelyemen HA/failover clustereket üzemeltetünk, amin mindenféle vm-ek futnak, pl. webszerver, LDAP szerver, Ansible, file - és nyomtatószerver, cloud szerver, stb., és mindezeket egy dekányi grafikus felület nélkül.

I'd like to interject for a moment...

GNU + Linux