Ki az, aki egyáltalán még használja a GNU részét a "GNU/"Linuxnak?

"Ezt nem értem... van aki még parancssoros programokat használ 2020-ban?"

Egyrészt igen.

Másrészt tisztában vagy vele, hogy a grafikus alkalmazások nagy része csak egy felület, ami ezekre a parancssoros programokra épül?

Ezt a fajta megnevezési hajcihőt mindig is utáltam.

Ha azt mondom, hogy Linux, akkor az egész operációs rendszerre gondolok, és nem csak a kernelre. Lehet. hogy eredetileg Torvalds csak a kernelt írta meg Linux néven, de ideje lenne feldolgozni azt a traumát, hogy százból 99 ember a komplett rendszerre gondol, ha Linuxról beszél.

A kérdés második részénél pedig sokadik nekifutásra sikerül értelmeznem, hogy mire is gondolhatsz.

A GNU eredetileg egy operációs rendszert akart jelenteni, csakhogy a kernel soha nem készült el, így gyakorlatilag a GNU rendszerközeli segédprogramok gyűjteménye. Tágabb értelemben pedig egy licenctípus.

De hogy hogyan jön ide a parancssoros programok használata? Még ha nagyon kiakarjuk forgatni a szavakat, a GNOME akkor is a GNU része, ez pedig nem igazán tűnik parancssorosnak. ;)

(Zárójeles kekeckedés: akkor ha csak a kernelt hívnánk Linuxnak, a GNU szoftvereit meg GNU-nak, a kettőt együtt GNU/Linuxnak, akkor ha én KDE-vel használom a Linuxot, akkor milyen néven kéne hivatkozni a rendszerre? :D A KDE ugyanis nem a kernel része, és nem is GNU. Vannak ilyen visszás dolgok, ha nagyon komolyan vesszük ezt a "linux csak egy kernel megnevezése" majrézást.)

Ami pedig a parancssoros alkalmazásokat illeti: még szép, hogy van, aki ezeket (is) használja! Az elavultság ugyanis nem a felhasználói felület függvénye. Ideje lenne már túllépni ezen a tájéjkozatanságon és felületességen alapuló nézeten. Lehet, hogy egy hozzá nem értő, mindössze pár játékban a kommandósokat halomra lövő gyereknek egyedül a felhasználói felület lesz az, amit érzékel egy rendszerből, de aki egy kicsit is kompetensebb, az tudja, hogy az csak egy felület, és semmi több. A szoftvereknek funkcióik vannak, és ezen funkciók miatt használjuk őket. Ezek a funkciók pedig nem attól lesznek jobbak, hogy minél csicsásabb ruhát húznak rá.

Anno nagyon bölcs döntés volt a Linux rendszerek fejlesztőitől, hogy a karakteres felületet nem lecserélték, hanem kibővítették grafikusra. A Microsoft is már belátta, hogy sokszor előny a karakteres felület, ezért alkotta meg a PowerShellt, meg a core szervert. Linuxon ilyen probléma nem volt, karakteres felülete ugyanis mindig van egy Linux rendszernek. (Ctrl+Alt+F2, és már ott is vagy.) Hogy ez a felépítés miért jó? Mert az sem kerül hátrányba, aki csak grafikus felületet szeretne használni (ami egy átlagos felhasználónak kell, az minden beállítható grafikus felületen, sőt, még a mélyebb beállítások jelentős része is), de a lehetőség továbbra is megmaradt, hogy karakteres felületet használjunk.

Tudom, most arra gondolsz, hogy "miért használná valaki azt, amikor a grafikus szebb"? Túl azon, hogy a szépség informatikai értelemben is szubjektív, a karakteres felületnek van két óriási előnye: potenciálisan gyorsabb ott a parancsokat kiadni, illetve: vannak olyan rendszerek, ahol a grafikus felület csak macera.

Igen, gyorsabb parancssorban egy parancsot kiadni, mint matatni egy menürendszerben. Nyilván ehhez ismerni kell a parancsokat, és ez az, ami sokakat elrettent: grafikus felületen azt nem ismerve is el lehet boldogulni. A parancssorban ez már nehezebb. De ha egyszer valaki megtanulta, akkor igen gyors és hatékony vele a munka. Vegyünk egy példát: le kell menteni egy weboldal forrását. Parancssorban: wget valami.hu. Grafikus felületen: dupla katt a böngészőn, elnavigálsz a valami.hu-ra, fájl menü, oldal mentése.

Vagy bele kell írnod egy sort a szoveg.txt fájlba: parancssorban: nano szoveg.txt. Szerkeszted, mented, kilépsz. Grafikus felületen megkeresed a szövegszerkesztőt, elindítod, fájl menü/megnyitás, betallózod, megnyitod.

Sorolhatnám még hosszasan. Parancssorból minden gyorsabb, mivel nem kell a képernyő különböző pontjain matatni. Ha pedig nem csak hébe-hóba egy-egy hasonló műveletet kell elvégeznünk, hanem sokat egymás után, ezek az önmagában csak pártíz másodperces előnyök összeadódnak.

Ha pedig szervert üzemeltetsz, vagy netán beágyazott rendszert készítesz, a grafikus felület csak hátráltató tényező. Feleslegesen eszi a rendszer erőforrásait, és tök felesleges, ha egy SSH-klienssel is tudunk csatlakozni rá.

A paranccsor olyan, mint a rock: örök és halhatatlan.

Nagyon sok segédprogram paranccsoros programot hívogat a háttérben, pl. a különféle csomagkezelők, szoftveráruházak, lemezkezelők (Gparted, Gnome-disks), jelszókezelők, stb. Ezen kívül rengeteg script van egy disztróban, ami paranccsoros segédprogramokkal dolgozik, illetve olyan rendszerszintű komponensek, mint a systemd, a logind, a policykit, a dbus, stb., mind alapvetően paranccsoros formában léteznek, és általában nem is szoktunk telepíteni ezekhez GUI felületet.

Másrészt, mint már írták, szerverüzemeltetés terén az esetek túlnyomó többségében nem használunk grafikus felületet. A munkahelyemen HA/failover clustereket üzemeltetünk, amin mindenféle vm-ek futnak, pl. webszerver, LDAP szerver, Ansible, file - és nyomtatószerver, cloud szerver, stb., és mindezeket egy dekányi grafikus felület nélkül.

I'd like to interject for a moment...

GNU + Linux

Általában mindenki használja, aki Linuxot használ.

A Linux csak a kernel.

Annak idején, 1983-ban Richard M. Stallman és még néhány ember indította újtára ezt a kizárólag szabad szoftverekből álló projektet. Célja az volt, hogy egy szabad Unix klón legyen. A Unix nem volt teljesen szabad szoftver, a GNU -val viszont ezt szerették volna elérni, így az alapvető rendszerkomponenseket és néhány programot újra megírtak és elkezdték összegyűjteni, hogy majd egy oprendszerré gyúrhassák össze.

Már csak az egyik legfontosabb komponens hiányzott, a kernel, magyarul a rendszermag. Ezt indította el Linux Torvalds, akinek szintén hasonló céljai voltak. 1991-ben jelent meg a Linux kernel első kiadása.

Így a két projektet már össze lehetett gyúrni és megszületett egy teljesen működőképes, szabad szoftverekből álló Unix-szerű rendszer, a GNU/Linux, amit általában csak leegyszerűsítve Linuxnak nevezünk.

A GNU egyébként egy rekurzív, saját magára hivatkozó rövidítés: "GNU is not Unix".

Azóta persze változtak az idők és a legtöbb Linux disztró tartalmaz valamilyen zárt forráskódú programot. Még magában a Linux kernelben is vannak nem nyílt forráskódú részek.

Léteznek viszont a Free software foundation által elismert disztribúciók is, amelyekben csakis kizárólag 100% szabad szoftver található meg. Még a Linux kernelből is ki vannak szedve a nem nyílt komponensek, ez a Linux-libre kernel.

[link]

Alapjáraton persze a legtöbb disztró a szabad szoftvereket részesíti előnyben, de könnyedén telepíthető rájuk zárt szoftver és driver is, hogy könnyítse a felhasználó életét és több hardvert támogasson.

Pl. a Debian és a Fedora is alapból szabad szoftvereket hoz magával, de egy két extra tároló bekapcsolásával már meg is nyílik a lehetőség arra, hogy pl a zárt NVIDIA drivert is feltelepíthessük.

[link]