Mit tud a World of Warcraft, hogy ilyen szinten be tud szippantani embereket, hogy teljesen függők lesznek?

Azt hogy olyan mennyiségű tartalom van benne, hogy mire kifullozod az aktuális szintre magadat, addigra jön a következő patch vagy kiegészítő és akkor újra nyomhatod az egészet csak más új tartalmakkal.

Bár én már csak relatíve keveset játszok WoW-ot, de egyébként imádtam.

Én pont inkább egy CS 1.6-on függést nem tudok hova tenni.

Van pár map, azon kívül meg annyi a játék hogy mész és ölöd a másikat. Egy idő után marha repetatív és unalmas lesz, míg egy WoW ennél 1000x változatosabb tartalmat tud nyújtani.

Persze ízlésfüggő hogy kinek milyen fajta játékstílus jön be, de az vitathatatlan hogy egy WoW-ba mérhetetlenül több a tartalom mint bármelyik lövöldés fps-be.

Komoly pszichológusok dolgoznak rajta, hogy addiktív legyen a játék, ez ki van találva.

Pont annyira nehezek a küldetések, hogy még épp ne unja meg az ember, de ne is legyen túl egyszerűen haladni.

Azon kívül ugye barátokkal játszani teljesen más élmény, mint egyedül.

Volt egy korszakom, mikor én is rengeteget játszottam pl. tesómmal, de már pár éve "lejöttem a szerről". Manapság meg munka és család mellett nem is lenne rá időm.

Én nem WoW-oztam sokat, pont azért, mert engem sem igazán tudott megragadni a játék, de volt egy másik MMO amibe túlzás nélkül a tinédzser éveimet öltem bele, és komolyan a függőség szintjére rántott. Nem tudom, hogy a WoW mennyire bűnös ebben (újfent, nem játszottam vele sokat), de általánosságban a jutalmazás az, ami a játékost odaláncolja, és ennek van néhány nem feltétlenül etikus, de hatékony módja:

1. Login rewardok - Ez a mechanika rögtön rávesz arra, hogy minden nap belépj a játékba, és ha beléptél, akkor már miért ne játszanál is egy picit? Súlyosabb esetekben még reseteli is a login reward progressed, ha egy napig nem lépsz be.

2. Időszakos jutalmak/eventek - Amikor tudod, hogy van ez az xy skin/item/fegyó/gyémánpaci ami csak 2 hétig lesz bent a játékban, és addig kell megszerezni, különben örökre elvész... yea, ki fogod farmolni. Lehet, hogy anynira nem is szép, vagy érdekes a cucc maga, de mivel limitált, ezért kell.

3. Elnyújtott late-game progression - Hatékony tud még az is lenne, ha a játék 'end-goalja', top tier felszerelései, acheivementjei, egyebek olyan messze vannak rakva tőled, hogy ne tudd őket belátható időn belül elérni, de elég közel ahhoz, hogy próbálkozz. Például egy istenölő szigony, amit a legszívósabb boss dob a játékban, és az is csak 1-2% eséllyel, így reálisan nagyon sokszor fogod leölni a bosst, de minden alkalommal ott lesz az érzés, hogy "lehet hogy most fog kiesni".

Ezeknek a kombinációi el tudják érni, hogy az ember effektíve függővé váljon, és a játékra már ne is szórakozásként, hanem munkaként, legyőzendő akadályként tekintsen. Tudom milyen érzés az, amikor szíved szerint cisnálnál bármi mást, de neked MUSZÁJ játszanod, mert különben nem fogod megkapni az xy itemet, vagy le fogsz maradni a többi játékoshoz képest. Nem kellemes.

En 15 eve wowozik, az egesz gyerekkorom elment ra, de most mar munka mellett joval kevesebb idom jut ra, meg eleg hamar ra is unok, szoval mar leginkabb csak a jatekon keresztul megismert haverokkal (akikkel felevente talalkozunk is altalaban) miatt jatszok vele.

Nagyon jo a jatek tortenete, kozosseg epito hatasa is van / volt a jateknak.

Igazából a kérdéseddel meg is adtad a választ. Azt tudja, hogy függővé teszi a játékosokat.

Előre leszögezném, hogy ezt a technikát én, mint informatikus messzemenően károsnak tartom. De hát a nyereség sokszor felülírja az erkölcsi szabályokat.

A lényeg röviden: a felhasználóban azt az érzést kell kelteni, hogy muszáj játszania. Akkor is, amikor egyébként már nem lenne hozzá kedve.

Hogy ne csak a hardcore játékokat említsük: az összes Facebookos farm-szimulátor ezt használja ki. Ha rendszeresen játszol, akkor jutalmaz, de ha hanyagolod, akkor büntet. Nem lépsz be 2 napig? Kirohad az összes terményed, és ezzel pocsékba megy az előző napi "munkád". Sőt, van, hogy egy hosszabb távú cél is csak akkor teljesíthető, ha rendszeresen játszol. Lépj be minden nap, és akkor 2 hét után kapsz valami jutalmat. Kihagysz egy napot? Akkor kezdheted előlről... Szemét és manipulatív dolog? Az ám... de sajnos működik.

A másik - bár nem kötelező - alapelv, hogy a játékos rendszeresen jutalmazva érezze magát. Már 5 perc után azt érezze, hogy "kapott valamit". Ezért van az, hogy nagy általánosságban a mai játékok jóval könnyebbek, mint a 30 évvel ezelőttiek. A játékos szívesebben játszik olyasmivel, ami már pár perc után sikerélményt jelent. Egy Age of Empiresben küzdeni kellett a sikerért. Ott nem kaptál 2 perc után dicséretet mindenféle gagyiságért, és néha komolyan gondolkoznod kellett egy-egy döntésen, hogy végül te kerülj ki győztesként. Ellenben a Farmville már akkor megveregeti a vállad, ha kettőt tudsz kattintani az egérrel. Nyilván ez sem jön be mindenkinek, de a nagy többséget nézve ez egy siekres alapelv.

És még valami, ami talán az első gondolatmenetemhez is kapcsolható: meg kell akadályozni, hogy végleg, vagy akár csak huzamosabb időre kiszállj. Ez is nettó pszichológia. Ha már valamibe sok energiát öltél, akkor annál nehezebben hagyod abba. Ez nem csak játékokra igaz, hányan sínylődnek, szenvednek pocsék párkapcsolatban csak azért, mert "nem akarnak X évet kidobni az ablakon". Így végső soron inkább kidobnak még 4 évtizedet... Na, a játékoknál is megfigyelhető ez.Főleg a konkrét vég nélküli, folyamatos játékmenetű játékoknál. Hány gamertől hallottam már, hogy "abbahagynám, de már X órám benne van"... Gyakorlatilag ha nincs konkrét vége a játéknak, akkor elég pár hétig lekötni a játékost, és utánna már kvázi kényszerből is a játék mellett marad. És minél több időt tölt vele, annál nehezebben fogja abbahagyni. Ördögi kör.

Egyébként egy apró megjegyzés: az, hogy az ember mit mikor un meg, nem feltétlenül addikció kérdése. Mint ahogy az sem szentírás, hogy ha valamit megun, akkor abba is hagyja. Sőt...

#7: Na igen, ezért van az, hogy én is inkább 15-20 éves játékokkal játszom, mint maiakkal. A mai játékok úgy nagy átlagban túl könnyűek, nincs bennük kihívás (persze tisztelet a kivételnek).

Anno a C64-es játékok többségét sosem tudtam végigvinni, olyan nehezek voltak. Az ezredfordulón készült játékok esetében már kb. megvolt hogy küzdeni kellett az eredményért, de nem volt esélytelen az egész.

De nem bánom, mert így nem kell erős videokártyát vennem, a grafika meg amúgy sem volt a legfontosabb elem számomra soha.

Ez 10 éve volt. És hihetetlen, hogy ezt le kell írnom, de a World of Warcraft egy elmúlt kor mementója, ami még mindig itt kísért, de lassan ez is el fog tűnni.

Pedig emlékszem, mikor 2006-7-8 környékén az aranykorát élte, és a sarki boltba se lehetett úgy lemenni, hogy ne ez legyen a téma.

Most meg nézzétek meg. Működik, játszogatnak vele, de már messze nem a régi. A wow az MMORPG-k nagyjából utolsó bástyája. Ha ez bukik, akkor elbuktak az MMO-k.

Ki emlékszik / játszott az SWG-vel?

"A wow az MMORPG-k nagyjából utolsó bástyája. Ha ez bukik, akkor elbuktak az MMO-k."

Az újgenerációs MMORPG-k vitatkoznának ezzel az állításoddal.