Én nem értem, mi köze van a szólásszabadásgnak ehhez? Attól, hogy mások tartalmát nem használhatod akárhogy és nem sértheted a szerzői jogot, attól még te azt mondhatsz, amit csak akarsz, ez szólásszabadság, nem?

Ez a cikk eléggé leegyszerűsíti a problémát. Egyrészt valóban nem szerencsés cenzúrázni a netet, másrészt viszont szerintem nem önkényes cenzúráról van szó (legalábbis ez nem derül ki), hanem a valós tér törvényeinek és szabályainak a netes térbe való átültetéséről.

Vagyis persze mindenki azt mondhat és küldhet egymásnak, amit akar, de azért van egy határ. A szabadság nem azonos az anarchiával, és előbb-utóbb a neten is meg fog jelenni a közösségi szabályozás, alapelvek, ahogy a valódi anarchiákban is.

Én például szeretnék nyugodtan feltenni, küldeni saját dolgokat anélkül, hogy valami bot döntse el, hogy az jó vagy rossz tartalom. Viszont nem örülnék, ha a net tele lenne pl. drog reklámokkal, szado-mazo-gyilok-pornó anyagokkal, gyerekkereskedő webshopokkal, stb.

Direkt írtam nagyon szélsőséges példákat, bocsi, csak arra utalok ezzel, hogy a szabályozás szükséges, ha megfelelően működik. Azt még nem tudjuk, hogy megfelelő lesz-e, de valami folyamat úgyis el fog indulni.

Ez technikai kérdés, nem jogi. Egy médiatartalom átnézése szerintem nem olyan nagy falat a nagy médiaszolgáltatóknak (youtube, vimeo, stb.), eleve úgy is konvertálják a feltöltött tartalmakat, akkor már nyugodtan végig lehet pásztázni minden egyes képkockát, vagy frekvenciaazonosságokat keresni a zenében. Ez inkább a kisebb oldalaknak lesz kihívás, akiknek nincs ilyen technológiájuk, és nincs tőkéjük megvásárolni sem. Ezek az oldalak vagy lefejlesztenek egy ilyen technológiát, vagy alkalmazottakat vesznek fel, akik naphosszat ellenőrzik a feltöltött dolgokat.

Idővel biztos, hogy finomodnak annyira a botok, hogy ne legyenek fals letiltások, pláne hogy itt vagyunk a big data és a MI korának hajnalán. Szerintem 10 éven belül teljesen megoldódik ez a probléma.

Az a baj vele, hogy az eredeti formájában a szerzői jogot kiterjeszti pl. más online tartalmak felhasználásának tilalmára is, tehát nem csak egy youtube videóban lévő zenéről beszélünk, hanem egy online portálról belinkelt cikkről is ("linkadó").

Gyáva szrháziak a nagy online kiadók. Azt nem merik megtenni, hogy az online sajtó fizetős legyen (pedig ingyen újság sem volt régen, ugye...), inkább másoktól próbálnak jogdíjakat szedni, miközben jelenleg egymás forrásaira hivatkozva dolgoznak (vagy mondhatjuk úgy is: lopnak egymástól). Ez lényegében a nagy kiadók érdekeit akarja védeni, másra nem jó, kb. olyan, mint amikor lakossági tömeges megfigyelhetőséget szeretnének elérni a hatóságok/kormányok a "terrorizmus elleni védelem" leple alatt.