Hogy működnek a japán billentyűzetek?

Nem, a japánok nem használnak képírást. Képírást például az ókori Egyiptomban használtak, bár az sem volt "tiszta" képírás.

A kínaiak úgynevezett szóírást használnak, ami abban különbözik az általad említett képírástól, hogy képek helyett sematikus, néhány elemből álló jeleket használnak.

Ráadásul Japánban emellett használnak még két szótagírást is (katakana, hiragana), melynek minden eleme egy-egy kiejtett szótagot jelöl, és nincs önálló jelentése.

Alapvetően két módja van a japán szöveg bevitelének. Az egyik, hogy egy latin kiosztású billentyűzeten fonetikusan beírják a szöveget, amit az operációs rendszer bevitelért felelős alrendszere a megfelelő szótagjelre vagy szójelre alakít át. Inkább a japánul tanuló külföldiek szeretik ezt a fajta módszert.

Emellett létezik japán billentyűzetkiosztás is. Mindkét szótagírásuk egyenként 50 körüli jelet tartalmaz, ami nagyon jól leképezhető egy szabványos billentyűzetre. Innentől pedig ugyanúgy írnak, mint mi: lenyomják a billentyűt, és megjelenik az annak megfelelő szótagjel. A szótagjelek szójelekké alakítását szükség esetén az oprendszer bevitelt kezelő alprogramja oldja meg, bár lehet hozzá külön szoftvereket is beszerezni. A kétfajta szótagábécé között pedig egy billentyűkombinációval lehet váltani.

A kínai már kicsit macerásabb ügy. Japánban gyakorlatilag 4 fajta írásrendszert használnak: a kínai szójeleket, a két "saját" szótagábécét, valamint speciális esetekben a latin betűket is. Emiatt ott gyakorlatilag mindenki ismeri a latin betűket is, így akár azok segítségével, akár közvetlenül a szótagábécés kiosztással elég könnyű egy szöveget leírni.

Kínában viszont annyira azért nem ismertek a latin betűk, ráadásul a kínai tónusos nyelv, amit latin betűs írásban szintén jelölni kell. Létezik a kínaihoz is nagyon jó fonetikus beviteli módszer, elég a latin betűs billentyűzeten beírni a kínai szó hangalakját, és a rendszer automatikusan átalakítja az annak megfelelő kínai jellé. (Ha több ugyanolyan hangalakú jelük is van, akkor egy listából választható, hogy melyiket illessze be. Ez sem nagy macera, hiszen általában a gyakran használt van a lista elején, és a lista elemeit akár a kurzorral, akár a sorszámának megfelelő számbillentyű lenyomásával ki lehet választani.)

De sok kínai idegenkedik a latin betűs írástól, és nekik nincs olyan szótagábécéjük, mint a japánoknak. Ezért léteznek vizuális beviteli módszerek is. A mendemondákkal ellentétben a kínaiaknak NINCS több ezer, egymástól teljesen különböző jelük. Az összes írásjegyük ugyanazon kb. 100 elemből épül fel, melyeknek egyébként nagyon jól körülhatárolható jelentésük is van. Ezért kitaláltak egy olyan beviteli módszert, ahol az egyes billentyűk egy-egy ilyen írásjegy-elemet szimbolizálnak, és azokból kell "összerakni" az egyes jeleket.

Az előzőekhez csak annyit teszek hozzá, hogy eredetileg képírás volt a kínai írás -szaknyelven piktografikus-, pl a nap egy vízszintesen áthúzott négyzet, a hegy sematikus hegy, a folyó sematikus folyópart, egy párhuzamos vonással középen, szimbolizálva az áramló folyót. Ezek pl máig fennmaradtak a japánban, gondolom a kínaiban is mint gyökök, és így önmagukban is.

Azonban valóban évszázadok óta a képjelek száma igen minimális a kínaiban, így a japánban is (a japánok szó jelei a kínaiakból erednek, túlnyomó részben).

Még annyit elmondanék, ha ráguglizol, találni neten online hiragana (japán szótagírás jelek), katakana (japán szótagírás jelek) és kanji (japán szójelek) konvertert (azonnali átalakítót) is, latin betűkre. Tehát latin betűvel gépelsz, és azokra átváltja azonnal.

De léteznek offline megoldások is akár latinbetűs billentyűzetekre is, azokhoz nem értek.