Pontosan mit jelen az, hogy a merevlemez töredezett?

Ezt nagyon alaposan félreértetted. Amiről te beszélsz, azt angol szakirodalmak slack space néven emlegetik, és semmi köze nincs a töredezettséghez, és nem fog semmit belassítani, és ez a szektor alapú adattárolás szükségszerű velejárója. Amolyan szükséges rossz.

A slack space mindössze annyiban hátrányos, hogy ha sok apró fájlod van, akkor azok lehet, hogy jóval több helyet elfoglalnak a lemezen, mint amennyi a valós méretük összesen. Ennek az az oka, hogy a fájlrendszerben egy 1 bájtos fájl is ugyanúgy 2 kilobájtot lefoglal, mint egy pontosan 2 kilobájtos fájl. Egy 2049 bájtos fájl - ami 1 bájttal több, mint 2 kb - pedig már 4 kilobájtot fog elfoglalni. (A 2 kilobájtban nem vagyok biztos, de emlékeim szerint merevlemezeknél ennyi az alapértelmezett foglalási egység.)

A töredezettség egészen más. Amikor egy úgynevezett "véletlen elérésű háttértárra" írsz (merevlemez, flopi, szilárdtest-meghajtó (SSD), pendrájv, memóriakártya), akkor a rendszer oda menti a fájlt, ahol épp talál szabad területet. (Persze, ennél azért ez bonyolultabb, de ne menjünk bele.) Ha mindet szép sorban írsz ki a háttértárra, akkor nincs töredezettség, ahol az egyik fájl befejeződik, a szomszédos szektorban rögtön következik az új fájl. Na de mi van, ha közben valamit letörölsz? Akkor annak a helye felszabadul. Ha az nem a legutolsó fájl volt a háttértáron, akkor úgymond egy "lyuk" keletkezett, ahová a rendszer akár közvetlenül a letörlés után új fájlt helyezhet el. Ami persze nem biztos, hogy ugyanakkora, mint a keletkezett üres hely mérete. Ha mondjuk 5 kilobájttal nagyobb a fájl, mint ez az üres hely, akkor a rendszer erre az üres helyre ír annyit, amennyit tud, és a maradék 5 kilobájtot viszont már máshová, értelemszerűen ahol talál még neki helyet. Tehát ez esetben a fájl "kettétörik".

Vagy az is előfordulhat, hogy van száz kisebb fájlod, ezek közül minden másodikat kitörlöd. A tárolón sok kis üres hely keletkezik. Ha most egy nagyobb fájlt akarsz elmenteni, az könnyen megeshet, hogy akár 50 darabban kerül a háttértárra. Elkezdi az első üres helyre menteni, amennyit lehet, aztán folytatja a második üres helynél, majd a harmadiknál, stb. Ezt gondolom, érted.

Igazából ez a töredezettség. Egy mindennapi használatban levő háttértárnál (legjobb példa rá a C meghajtó) rengeteg törlés és írás történik, akkor is, amikor te ezt észre sem veszed. Még ha nem mentesz semmit, csak kicsit netezel, akkor is ideiglenes fájlok tucatjai, vagy akár százai íródnak ki a C meghajtóra, illetve a régi ideiglenes fájlok meg törlődnek le róla. Nem nehéz elképzelni, hogy a sok különböző méretű fájl írása-olvasása mennyire szét tudja szabdalni az üres helyet.

Ha pedig egy fájl darabkáit több helyről kell összeszedegetni - főleg, ha egymástól távol eső helyekről -, az megnöveli a fájl beolvasásának idejét, elvégre a lemeznek időbe telik az olvasófejet odapozícionálni a következő darabhoz.

Viszont azért túldramatizálni sem kell a dolgot. Sokan hajlamosak túl nagy feneket keríteni a dolognak. Manapság már nem azt a kort éljük, amikor FAT16 fájlrendszert használunk, és mai szemmel bűn lassú, 80 megás merevlemezeink vannak. Meg aztán a modern fájlrendszerek eleve bizonyos algoritmusokkal megpróbálják minimálisra csökkenteni a töredezettséget. Emellett ma már minden agyon meg vissza van gyorsítótárazva, így ezen tényezőknek köszönhetően kijelenthetjük, hogy a lemeztöredezettség közel sem jelent akkora problémát, mint amekkora ügyet csinálnak belőle sokan.

A tapasztalatom az, hogy jó 10 éve már nem láttam olyan merevlemezt, amelyik a töredezettség miatt számottevően lassult volna. 15-20 éve még tényleg sokat számított, de ma már annyira nem nagy probléma.

Persze, van, aki esküdözik, hogy az az ideális, ha ő havonta töredezettségmentesít. Én azt mondom: tegye. De ebben az évtizedben olyan géppel még nem találkoztam, amelyiken ez érezhetően gyorsított volna. Továbbá kár letagadni: a töredezettségmentesítés nem teljesen veszélytelen művelet.