El tudnátok nekem (egy kicsit szájbarágósan) magyarázni, hogy a különböző hardverek mire valok es azon belül h mit jelent, mire jó hogy mondjuk a RAM párosan van és 1600 Mhz-es? (És az összesre kiváncsi lennék)

Túl általános. A konkrét részre válasz: jó ideje (DDR1 óta) létezik ún. többcsatornás memóriavezérlő, elérhető árú alaplapok esetében kétcsatornás van, kivéve egy-két nagyon olcsó ITX lapot, amiken rendszerint be is van forrasztva valami satnya processzor, tehát nem cserélhető.

Kétcsatornás vezérlőn 128 bit széles sínen mozog az adat, ha kétcsatornás módban is működik. Annyi biztos, hogy ha két egyforma ram modult teszel két olyan slotba, amik egymással duálban mennek majd (két slotos alaplapnál "a" két slotba, négy slotosnál rendszerint 1 és 3 egy pár, és 2 és 4 másik pár), akkor indításkor dual channel módban indulnak a ramok.

Processzor: rendes neve CPU, Central Processing Unit, központi feldolgozó egység. Ez ő, erre jó. Nélküle a számítógépből hiányzik a lényeg, de egymagában csak egy alkatrész, amit be kellene rakni a helyére, hogy megdolgozzon végre az áráért. :)

Memória: rendes neve RAM, Random Access Memory, "véletlen" (igazából "tetszőleges") elérésű memória. Az a szintén külön bepattintható részegység, amiben a processzor tárolja azokat programokat és és adatokat, amiket épp futtat, használ. Operatív tár volt a régi neve, és mennyivel szebben visszaadta a lényegét! :)

Videokártya: szebb nevén videovezérlő, gyakorlatilag egy különálló számítógép, ami a komplex vizuális megjelenítés terheit szinte teljesen leveszi a processzor válláról, szinte csak utasítani kell, hogy mit, hogyan és hol jelenítsen meg a virtuális térben. Természetesen nem a felhasználó utasít, a hardver kezelése a driverek dolga, a számunkra hasznos funkciók megvalósítása pedig a használt programé.

***

A MHz-ek rendes neve órajel, régen ütemjelnek nevezték. Digitális áramkörökben logikailag kb. ugyanaz, mint analóg áramköröknél a tápfeszültség: ha nincs, akkor nem megy semmi. Természetesen a digitális áramkör is voltaképpen analóg, csak a működése van arra kihegyezve, hogy digitális legyen, azaz nem folyamatos jelekkel dolgozik az idő fügvényében, hanem kétállapotú matematikával dolgozik az órajel ütemének megfelelően. Mint amikor az idegsejtnek van egy külön bemenete, hogy "na most tüzelj!", de azt a többi bemenet és a belső működés mondja meg, hogy mit is. Ez a szinkron tűnik el az agyból THC vagy LSD hatására egyébként. Olyankor szerencse, hogy összességében messze állunk a digitális működéstől :)

A DDR 1,2,3 csak generációk, nem mennek be egymás helyére (más a slot, máshol van a kis bevágás a ramon). Kb duplázódnik a párhuzamosítás generációról-generációra (a rövidítés is innen van: Double Data Rate), de ez sebességben csak az SDRAM->DDR átmenetnél volt (ugye akkor még nem neveztük 1-esnek, mert egyáltalán nem is sejthettük, hogy később rambósítják a számozását).

Videokártyánál elég annyit megjegyezni, hogy nagyon megéri a néhány ezres felárat a GDDR5 a DDR3 helyett, meg aki jobban ért hozzá, kiegészíti még, hogy mire kell itt nagyon ügyelni.

Processzornál a mag gyakorlatilag olyan, mintha még egy processzor lenne, de a magok számának növelésével egyre kevesebbet nyerünk való világbeli sebességben, egyrészt mert csak a jól párhuzamosíható feladatok profitálnak belőle igazán (tehát ahol még a sorrendiség se számít, kedvükre ontják a magok az eredményt), a többi meg leviszi az átlagot, és minden hétköznapi program tele van olyan részekkel, amiknél nem csak A számsorból csinálunk B-t úgy, hogy minden a(x)-ből elő lehet állítani b(x)-et, és nincs is rá ismert programozási ötlet, hogy legalább nagyrészt ilyesmi részfeladatokra bontsák nekünk, hadd száguldjon a procinkon.

Erről igazából elég annyit tudni, hogy jó darabig a valódi négy mag ér a legtöbbet, de számításigényes feladatokhoz nézd meg, melyik a leggyorsabb, amire van pénzed, és kész. (mostanában ez socket 2011-es Intel lesz és irreálisan drága, vagy a szokvány asztali socket 1150, és az i7-4771-ig szinte pontosan teljesítményarányos árazású).

Az SSD annyiban jobb a HDD-nél, hogy nem tartalmaz mozgó alkatrészt. Míg a HDD (Hard Disk Drive, merevlemezes meghajtó) forgó korongokon célszerűen oda-visszaváltozó mágneses töltöttségű, koncentrikus körök mentén elhelyezkedő, apró foltokba ír és belőlük olvassa vissza az adatokat egy daruszerűen a lemezfelület fölé nyúló kar végén található fejjel, ami a korong forgása keltette légpárnán lebeg, és ezt a kis tömeget kell zónáról-zónára mozgatni, meg odaérve megvárni azt is, hogy a keresett szektor alápördüljön végre, addig az SSD-ben (Solid State Drive, "szilárdtest" (valójában félvezető) meghajtó) hosszú távú tárolásra "szakosodott" flash memóriák laknak, jól párhuzamosított felépítésben, beépített vezérlőjüknek köszönhetően jól skálázható sebességgel.

i3, i5, i7: az Intel középkategóriás termékpalettájának alja, közepe, teteje, ha "asztali" platformról beszélünk. Fölötte elszállnak az árak, szerver platformok vannak másmilyen processzorfoglalattal (az említett 2011 lábú), és hozzájuk külön i7 és Xeon modellek. Alatta Pentiumok és Celeronok vannak. A mostani generációs Pentiumok meglepően jó ár/teljesítmény arányúak olyan kis fogyasztással, hogy még a gyári hűtő alatt is boldogan elvannak úgy, hogy az a gyenge kis ventilátor meg se mutatja igazán, milyen az a legendásan ronda Intel hűtő hang.

Az AMD-ket nem merem így besorolni, legalább kétszer gabalyodtam bele, köszönhetően jórészt annak a kétségtelen előnynek, hogy nem váltanak foglalattípust generációnként, sőt.

Na, unatkoztam, vagy unatkoztam? :)