Mire jó az SSD?

Amiért jó:

+ Jobban bírja a mechanikai igénybevételt (rázkódás/ütés)

+ Gyorsabb

+ Kevesebb teljesítményt vesz fel, kevesebbet fogyaszt

+ Nem zajos

+ Mivel kevesebbet fogyaszt, és nincs benne mozgó alkatrész, így kevesebb hőt termel

+ Mágnesesség ellen védett

Amiért nem:

- Drágább

- Kisebb

Forrás: [link]

Az SSD számos olyan előnnyel is bír, ami noteszgépekben is hasznos lehet, ilyen az, hogy könnyű, keveset fogyaszt és jól bírja a hőt meg a rázkódást.

Ezen felüli előnyeit általánosan lehet élvezni, például, hogy zajtalan és gyors. Nagy előny a HDD-vel szemben, hogy nincs felpörgési és fej pozicionálási idő, lényegében nincs töredezettség és az olvasási sebesség sem függ attól, hogy az adat a korong külső vagy belső részén helyezkedik el (ez ugye a HDD-nél befolyásol). Tehát az SSD-nél sokkal gyorsabb az elérési idő, minden cella ugyanolyan sebességgel érhető el (kvázi nincs töredezettség) és jóval gyorsabb adatátvitel érhető el, ami látványosan előjön ha sok kis fájlt kell összekaparni a meghajtóról.

Gyakorlati hatása olyan, hogy meg lehet nélküle lenni, de aki már hozzászokott annak feltűnhet a HDD esetenkénti lomhasága. Természetesen nem sokan csinálnak naponta hosszasan olyan feladatokat, ami a merevlemez sebességétől függ, így az SSD jelenlétét egy átlag felhasználó nem érzékeli folyamatosan. De aki sokat használja a gépet például irodai jellegű munkára és gyakran nyitogat meg lassan induló alkalmazásokat (pl Office programok), annak feltűnik, hogy az alkalmazások nagy része betölt 1-2 másodperc alatt. Nekem nagyon feltűnő volt az is, amikor elővettem a vezérlőpultból a telepített alkalmazások listáját...ez vinyóval kisebb időt igényelt, míg összeszedett mindent, SSD-vel 1 másodperc alatt betöltődik a lista (másfél éves windows esetén is, sok alkalmazással). Lényegében elmondható, hogy a rendzser gyorsabban, pattogósabban működik és ez egy olyan élmény, amit nem vált ki több RAM vagy gyorsabb proci...ott ahol a HDD a szűk keresztmetszet az SSD nagyot villant.

Persze meg lehet SSD nélkül is lenni, de aki fejlesztgeti, tökéletesítgeti a gépét az egy idő után eljuthat oda, hogy most jöhet az SSD...

Az SSD-k hátrányairól nem írtunk még sokat. Az egyik szembetűnő az ár, ráadásul az SSD kapacitásának növekedésével jelentősen növekszik az ár is (ez HDD-nél sokkal kevésbé jellemző), hiszen kétszer akkora kapacitáshoz kétszer annyi NAND Flash chipet kell a meghajtóba ültetni.

A másik hátrány a cellák véges írhatósága, azaz a használattól az SSD meghajtók fáradnak. Ezt a dolgot tetézi az is, hogy az SLC technológiás meghajtók kikoptak, mert nehezebb velük nagy kapacitásokat elérni és jóval drágább volt a GB/Forint arányuk...persze az SLC a leggyorsabb és legtartósabb megoldás is, anno azt állították, hogy egy SLC cella nagyságrendileg 100.000 alkalommal írható felül. Az MLC esetén egy cella több bitet tárolhat, így nőt a kapacitás, javult a GB/Forint arány, de lassult az írás és csökkent a felülírhatóság szintje is. Anno egy MLC cellára 10.000 újraírást jósoltak nagyságrendileg, de ez a szám napjainkig csökken, ahogy fejlődik a gyártástechnológia. A mai SSD-k olcsóbban állíthatók elő, mert a cellákat alacsonyabb csíkszélességen tudják legyártani, így ugyanakkora alapanyagból több cella gyártható le, de sajnos ennek ára is van. Az Én meghajtóm esetében még 5.000 újraírásról beszéltek, a maiaknál már "csak" 3.000 ez a szám. Azért, hogy egy SSD-t jól kihasználhassunk segít minket egy úgynevezett wear leveling algoritmus, ami figyeli a cellák elhasználódását. Ha valamelyik cellán egy fix adat csücsül, akkor az nincs igénybe véve, míg mondjuk a mellette lévő rendszeresen használva van...ilyenkor a wear leveling a fix adatot átrakja a fáradtabb cellába és a friss állapotút lehet használni. Ez az eljárás igyekszik segíteni abban, hogy a cellák nagyjából egyszerre öregedjenek el. Ahhoz, hogy ez hatékonyan működjön, direkt vannak a felhasználó elöl elrejett chipek is, amit csak a vezérlő érzékel, ezek amolyan pót cellák (pl a 120GB-os meghajtó valójában 128GB-os), de ahhoz, hogy a meghajtónk lehetőleg sokáig kihúzza érdemes szabadon hagyni rajta 15-20% szabad helyet, hogy legyen elég tartalék cella.

Az MLC chipes meghajtók hajlamosak idővel lassulni (főleg az írás), ezt segít némileg kiküszöbölni a TRIM technológia, ezt már minden meghajtó támogatja és a Win 7 is alapból alkalmazza SSD meghajtó esetén. Ha Win 7 vagy újabb rendszerrel formázzuk a meghajtót, akkor a cella eltolás is helyesen megy végbe és a rendszer automatikusan kikapcsolja a töredezettség mentesítést (feleslegesen fárasztaná csak a meghajtót). Nálam legalábbis ez volt a helyzet, de nem árt ellenőrizni, hogy minden jól van-e beállítva. Egyébként az SSD haszna amúgy is leginkább rendszermeghajtóként térül meg, így ha véglel elszállna az egység, akkor "csak" az oprendszert buktuk...a fontos adatokat remélhetőleg rendes HDD-n tároljuk illetve biztonsági mentéseket is tartunk a nagyon fontos adatoknak!

A cellafáradás elsőre egyébként ijesztőnek hangzik, de igazából erről még nincs sok tapasztalatunk, így elméletben tudunk csak nagyjából számolgatni. Vegyük példának az Én meghajtómat, ami már 20 hónapos és elvileg ~5000 alkalaommal írható egy cella. Mivel a meghajtó 60GB-os számolhatunk ideális esetben 60GBx5000 írással, ami 300.000GB. A megható által tárolt adatok szerint eddig a meghajtón összesen 2.500GB írás történt azaz elméletben még 120x ennyit elbírhat, ez pedig 120x20 hónapot jelentene hasonló felhasználás esetén, ami nem kevesebb, mint 200év. De legyünk szigorúak és számoljuk minden íráskor cellánként 4 művelettel és tételezzük fel, hogy a wear leveling hatásfoka is csak 25%-os. Ekkor a kapott 200 évből így is marad 12,5 év, ami még mindig bőven elég egy rendszermaghajtónak. Anno az Intel is végzett számításokat és ha jól emlékszem egy komolyan nyüstölt meghajtónál is legalább (minimum) 5-8 évet jósoltak, ami szvsz még mindig elegendő.

Ha az ember tisztában van az SSD működésével és az alapszabályokkal, akkor nem lesz vele gondja és hosszú évekig nyújthatja a gyors oprendszer élményét. Ha még idevesszük az SSD által nyújtott előnyöket (amiket fentebb is taglaltunk), akkor rájövünk, hogy lehet értelme egy ilyen meghajtónak a szeretett gépünkben, sőt számos esetben kifejezetten felüdülés lehet.

Véleményem szerint a NAND Flash alapú meghajtók nem fognak már sokat csiszolódni, nem fog sokat változni az ár/kapacitás mutatójuk és az élettartamuk sem fog megnyúlni (sőt rövidülni látszik), így a jövő egy új technológiát hozhat majd, addig is jó áthidalás az SSD.

No ez jó hosszú lett. Hozzáértők nyugodtan javítsanak vagy egészítsenek ki. Én már régóta nem olvastam a témában, lehet, hogy valamiről lemaradtam stb.

:)