A videokártyák miért lettek PCIe x16 csatlakozósak?

Az AGP a hagyományos PCI-hez hasonlóan párhuzamos busz volt, ami a maga idejében egy jó választás volt, mondhatni optimális.

Kis órajel mellett egy párhuzamos busz jobb tud lenni egy sorosnál.

Ahogy a procik órajele egyre nagyobb lett, kidomborodtak a párhuzamos buszok nyavajái. A nagy frekvencia növelte az áthallást, ami hibás biteket eredményezett. Ennek kiküszöbölésére a sávok közti távolságot kellett volna növelni, az viszont a párhuzamos buszt lassítja, mert az egyes vezetők bitjei "be kell várják" egymást, hogy az olvasás megtörténhessen, a nagy frekvencia miatt pedig ez a vezetők hosszától függött.

Éppen ezért a magas frekvenciájú kommunikációnak szinte egyeduralkodója lett a soros busz, manapság szinte mindenhol soros kommunikációt valósítanak meg.

A PCI-Express is ezt a megoldást alkalmazza, így a nevük ellenére a klasszik PCI közelebbi rokonságban van az AGP-vel, mint a PCIe-vel.

A PCIe eleve azért készült, hogy kiváltsa az összes addigi alaplapi párhuzamos buszt, és ezt sikeresen meg is tette, a GPU-k kiszolgálására messzemenőkig alkalmasnak bizonyult, így nem volt szükség külön VGA-knak szánt busz létrehozására.

Fontos még megemlíteni, hogy a klasszik párhuzamos PCI osztott busz volt, azaz a csatlakoztatott perifériák címzése közös, a busz sebességét pedig lekorlátolja a leglassabb csatlakoztatott periféria. Részben ennek köszönhető az AGP létrejötte, hiszen kinek hiányzik, hogy a VGA-t lekorlátozza egy hálózati kártya vagy egy hangkártya. A PCIe ezzel szemben minden perifériának saját csatlakozást biztosít a memóriavezérlőhöz, így az AGP kvázi okafogyottá vált. A PCIe teljesítményben lekörözte, és megszűnt az a limitáció, ami miatt annak idején létrehozták a PCI mellé. A megőrzése mellett nem szólt érv, az elvetése mellett annál inkább, mert így az alaplapokon egységesen a PCIe lett a szabványos busz, amire aztán azt csatlakoztat az ember, amit csak akar.