Milyen kamerával vehettek fel olyan felvételt 2001-ben, ami 1080p-ben értelmes minőséget tud produkálni?

#6 tudom mi különbség a "i" és "p" között és melyik miért olyan amilyen, csak ugye itt most "p"-ről volt szó így arra koncentráltam, annak megfelelő ismeretből és google találatból írtam a válaszom.

Igen persze azt az egyet kihagytam és eléggé bicskanyitogatónak tartom a válaszomban, hogy attól még hogy mikor, mi és mekkora "p" ready volt a gyártó szerint nem jelentette azt, hogy "p" jelet is kapott.

14-es. A film, maga a nyersanyag mindig 4:3 volt, hiszen 35mm-es filmre forgattak.

A filmek, mozifilmek az 1950-es évekig 4:3 képarányban (teljes 35mm-es képkockákat kihasználva, torzítás nélkül) készültek. Majd a televízió megjelenésekor megzuhant a mozik nézettsége, válság alakult ki, ezért a mozi kénytelen volt megújulni és ekkor jött a szélesvásznú film, illetve a térhangzás és a térhatású filmek (ez az 50-es évek eleje-közepe.) De még ekkor is 4:3, azaz 1,33:1 képarányban forgatták a filmeket, csak, ahogy fentebb is írtam, torzító lencsével jobbról-balról összenyomott képet rögzítve, majd ezt a vetítőgép korrigálta "normál" méretre, azaz szélesvászonra.

De a 4:3 képarány mind a mai napig fontos filmes vizuális elem, ma is készülnek filmek ebben a képarányban.

A tv-re kerülő szélesvásznú filmeknél viszont érdekes, hogy levágták-e a két szélüket (pan), vagy újravágták 4:3 képarányra a fontos képi információra fókuszálva (pan&scan), vagy egyszerűen az anamorfikus képet játszották le és nyújtottak voltak a szereplők.

A kezdeti szélesvásznú tv adások szintén anamorfikus jelként adtak és a tv alakította át a képet "normál" képarányra.

Ez utóbbiban igazad van, de a 4:3-ban szerintem nem, és úgy tűnik, nekem sem... 1,33 helyett 1,375. De nagyon eltértünk a tárgytól, szerintem már rég unja mindenki, én ki is szálltam, bocs.

[link] (ki lehet nagyítani)