Mi az oka annak hogy kisebb az adatbiztonsag egy rendszer hddn mint olyanon ami csak adathdd?

Mit nevezel adatbiztonsag-nak?

Ha azt hogy egy üzemképtelen (os nélküli) gépen a zsarolóvírus se tud futni akkor igazad van.. 😃

Szerintem a kérdező arra gondol, hogy korrekt telepítés esetén miért másik partícióra, sőt gyakorta másik meghajtóra teszik a felhasználói adatokat, mint az oprendszert.

Sokan biztos vitatják, de megvan az alapos oka ennek.

1., Ennek egyrészt műszaki/technikai ok (aminek ebből adódó biztonsági besorolása is van.) Mivel a rendszerfájlok, esetleg swap/hibernációs partíciók (vagy más esetben swap és egyéb segédfájlok a közös rendszerpartíción) folyamatos műveletvégzés alatt állnak (darálja a masina ezerrel azt a területet, sok esetben azonos helyeken), logokat olvas és írogat periodikusan, regisztrációs adatbázist frissít, karbantart, stb. így a kopás, vagy logikai hiba esélye általában nagyobb. Ha fokozott terhelés történik egy állandóan gyakori írás/olvasás alatt lévő területen, az átlagos meghibásodási ráta (MTBF) szükségképpen magasabb lesz, mint egy kevésbé igénybe vett fizikai vagy logikai egységen.

Ebből adódóan persze a sérülés mértéke, javíthatósága is más.

Nem minden esetben van persze így, hiszen egy pl. egy folyton írt és olvasott adatbázis is hasonló kockázatnövelő tényező.

De átlagos esetben zenét, filmet, ritkán átszerkesztett, azaz gyakrabban olvasott, ritkán írt alkalmazásfájlokat, szöveges dokumentumokat, képeket, elektronikus leveleket, stb. tárolunk az adatpartíciókon vagy merevlemezeken. Emiatt mondjuk egy rossz pillanatban bekövetkező áramszünet kisebb valószínűséggel okoz tömeges adatvesztést, helyrehozhatatlan logikai hibákat, stb...

Nyilván a rendszerről is készülnek időszakos mentések, tükrözések. Emiatt a rendszer önmagában gyorsan újratelepíthető, helyreállítható akár még automatikusan is. Plusz a rendszer, ami erős terhelés a hardvernek - általában nem túl nagy a többi adathoz viszonyítva, így sérülés esetén kisebb mennyiségű a dolog is vele. Mondjuk újra ghostolod a sérült partíciót és jó esetben gyorsmegoldottad a problémát.

Ellenben ha az adataid is itt voltak, nagy lesz a képfájlod mérete, több háttértárat igényel a mentésed, valamint lassú lesz a helyreállításod, stb.

Mivel sokféle tárolási módot alkalmaznak az egyes rendszerek, valamint redundáns tárolás is létezik, így igen szerteágazó ez a problémakör. Nagyon mélyen is bele lehetne menni, de leegyszerűsítve nagy általánosságban megállják helyüket a fenn írtak.

Szóval technikai értelemben adataink jó része picit nagyobb biztonságban van, ha a rendszer és adat területeket logikailag vagy fizikailag szeparáljuk.

2., A kártékony szoftverekkel kicsit más a helyzet, mivel ezek általában adaptálódnak a védelem megoldásaihoz.

Egy levírusozott rendszer gyakran az adatterületet akár a partíciós táblákat is károsítja, felülírja, a fertőzhető adatokat megfertőzi, stb. Ám ha a rendszert helyreállítjuk (mondjuk az elmentett képfájllal felülírjuk), legtöbb esetben mint bázist használhatjuk az adatterület karbantartására, vírusirtásra. Nyilván kivételek mindig vannak. Láttam emiles vírust tönkretenni az összes felcsatlakoztatott hálózati meghajtó médiás fájljait, de tipikusan a legtöbb vírus első körben az oprendszert, a rajta futó alkalmazást támadja. Ezek ellen pedig szintén jól jöhet az elkülönített adatterület. Másik dolog: ha a rendszer és az adat partíció/meghajtó nem azonos, ritkán egyszerre megy tönkre/veszik el minden egyszerre. Vagy az adat, vagy a rendszer döglik le, nem a kettő egyszerre. Ez mindenképp könnyebbség.

Nekem pl. egy merevlemez van felosztva két partira. Eddig (2004...2016 között) 5 alkalommal hibásodott meg a gép HDD-je. VALAMENNYI esetben a rendszer partícióm szállt el. 3 alkalommal a sérültet átgosztoltam egy új HDD-re, ráfuttattam egy egyszerű scandisk-et és minden ment tovább. 2 alkalommal teljesen elveszett a rendszer, de mivel volt képfile mentésem egy nem túl régi állapotáról, fél nap alatt helyreállt minden, nem volt érdemi adatvesztésem. (nyilván a közben frissített programokat, beállításokat rendbe kellett tenni, de ez általában gyorsan megvan)

Az adatpartícióról semmiféle mentést soha nem kellett még elővenni, az mindig megmaradt. Valamiért a HDD-im mindig a rendszer partíciónál kezdtek el kihalni. Első intő jel a leakadt rendszerbetöltés, ahol egy CHKDSK után még elindult minden. Ez persze már egy intő jel a mentésre...

Eltörhetett volna a fej, lemágneseződhetett volna egy tányér, leragadhatott volna a forró fej a lemezre, ami teljes üzemképtelenséget okoz, kinyithatott volna a HDD-elektronikába épített egyik túlfesz elleni supresszor dióda, feléghetett volna a HDD elektronikán az áramtól a vezeték, tönkremehetett volna a meghajtó processzora, erősen zúgva, fokozatosan kihaló csapágy, stb. Számtalan hibalehetőség.

Persze ilyen hibákba is futottam bele 30 éves munkám során szép számmal. De mégis ritkábban. A legtöbb (első intő jelek ellenére is elhanyagolt) HDD hiba esetén is legtöbbször van menthető adat és ha már választani kell, akkor nem az oprendszert akarom tákolgatni, illetve az összegubancolódott alkönyvtárakból a rendszer és adatfájlokat válogatni ehhez. Már pedig ha valaki egy helyen tartja mindkettőt, akkor igencsak szívogatja a fogát, mikor belefut ebbe...

Nyilván ebben is benne a mázli faktor, de azért statisztikailag szerintem valamit elárul a korábban leírtakról...