Újrarakom a Windows-t? Miért?

"lehúzni" - a letöltés szinonimájaként, én legfeljebb a vécét szoktam.

"víruskergető" - kereső helyett, valahogy nem ugyanaz a jelentése, nekem a prérifarkas jut eszembe róla, mindig kergeti a madarat de soha nem kapja el - védelmi szempontból ez kifejezetten hátránya egy programnak, hogy csak próbálkozik.

Hát, én ebben nem látok igazán bántót, egy kissé lezserebb szóhasználat, miért is ne? Az eléggé érzékletes, hogy felrakom, leszedem az operációs rendszert, vagy visszateszem a régit, ennek a nyomán szerintem még belefér a pongyola, de tömör újrarakás is.

Engem sokkal inkább zavar az alapvető nyelvtani szabályok semmibevétele, kivált, amikor máskülönben értelmes személyek képesek a ragokat külön írni: Photoshop al, linux al, Windows al, stb. De, maradva ugyanezeknél a példáknál, ha egybeírják, akkor meg úgy, mintha a hasonulásról az életben nem hallottak volna: Photoshopal, linuxal, Windowsal. Nyilván néha érzik, hogy valami nem stimmel, ilyenkor a problémátlanul ragozható idegen szavakat is kötőjelezik, hátha az megoldja a problémát: Photoshop-al, linux-al, Windows-al. Az „e” kérdőszócskát bezzeg nem dívik kötőjellel írni.

Hasonlóan idegesítő, amikor az igekötőket írják külön: Be lépek, el mentettem, ki írom, stb. -- viszont, mondhatni kötelezően ragadnak az igekötők az egyetlen esetben amikor nem kéne, vagyis a közbevetett szavakhoz: Megszeretném kérdezni, megtudnátok mondani, kiakartam próbálni.

És de jó, hogy #3 megemlítette a mien/meik szavakat, majdnem elfelejtettem, pedig az agyam eltüsszen tőlük.

A válaszadás lendületében én is rengeteg hibát ejtek, meg a telefon- vagy tablethasználatból adódóan is épp elég marhaság csúszhat be (kedvencem, amikor a kiterjesztéseket kijavítja mondathatárra, például .png helyett . Png-re), de ez még nálam a szükségszerű rossz kategóriába esik. Viszont szörnyű, amikor imponáló tudású embertársaim mondanivalóját nem tudom értelmezni, mert a figyelmemet minduntalan olyan nyelvtani baklövések viszik félre, amelyeket egy kisiskolástól is hüledezve fogadnék. Ami pedig a kérdezőket illeti, az elemi udvariasság része lenne a tisztességesen megfogalmazott kérdés, és őket aztán senki-semmi nem sürgeti, akár minden szóra külön rákereshetnének.

Grrr, de felhúztam magam, de legalább egyszer végre kiöntöttem a szívemet...

Egy más természetű idegesítő dologról éppen a napokban esett szó: A kérdezők sokszor nem azt kérdezik meg, amivel gondjuk akadt, hanem egy halom hibás következtetés után a tökéletesen téves út végén felbukkanó irreveláns részproblémát firtatják. Azt hiszem, ez már tényleg ennek a kategóriának az átka, ami az „Adhatok-e májat a cicámnak?” jellegű kérdések boldogabb vidékein ismeretlen.

Kedvelem még a jól hangzó, semmit nem jelentő kérdéseket („Hogy kell képeket összevágni?”), főként magyarázat és illusztráció nélkül, meg a „Melyik programmal lehet ilyet csinálni?” típusúakat (After Effects + 10 év gyakorlat) de a „Valaki segítene? (kérdés privátban)” is toplistás nálam.