Jól gondolom amit gondolok a hangfájlokról? (többi lent)

Röviden, nem.

Bővebben:

Az mp3 és az aac is veszteséges tömörítés, sehogy sem lehet az egyenlőségjelet kitenni...

Az mp3-nál nem írtad, sztereó/mono/joint-sztereó. Feltételezem a legutóbbi, mert az a gyakori.

Ez esetben a 48kbps rátával eléggé rongyosra van tömörítve, de ha mono hangról lenne szó, az hallgatahtó lenne. A 352kbps wav szerintem mono 8 bites, ezt nagyon alacson minőségi igényű helyen alkalmaznám, de nem tudok rá konkrét példát mondani.

A fent megjelölt 1411kbps wav gyakorlatilag az audio CD felbontását és adatsűrűségét adja, ez biztosan jó zenére. A 705kbps AAC is elég szépen fog szólni -sőt, nem gondolom, hogy füllel hallható lesz a különbség-, de -mert ugye veszteséges- az egyenlőségjelet nem lehet kitenni.

Hogy melyiket érdemes használni az a felhasználás módjától és helyétől is függ.

Ha pl. audiofil környezetbe szánod, egyértelműen a 1411wav. De ha zseblejátszón akarod hallgatni, vagy mp3 képes autórádión, akkor az mp3-at választanám, de aért nem 48, hanem 160..256kbps bitrátával.

Feljebb nincs értelme menni, mert a zajos környezet, ócska hangszórók vagy vacak fejhallgató úgy is el fogja fedni a tömörítés hibáit.

Kérdésed második felére:

Minden paraméter befolyásolja a hangminőséget, kezdve a forrással.

(Nem mindegy a mintavételi frekvencia, de a minták felbontása legalább annyira fontos.)

Ha kapsz ajándékba egy rojtosra tömörített mp3-at, konvertálhatod akármibe, a fájlméret nagyobb lesz, de minősége megmarad olyannak...

Feltéve, hogy tökéletes minőségű forrásból indulsz, akkor a mintavétel gyakorisága az elméletileg visszaadható legmagasabb hangot adja meg, Shannon tétele értelmében 44.1 kHz esetén elméletileg 22.05 kHz. Elméletileg(!), mert az antialias szűrők nem ideálisak, ezért gyakorlatilag ennél kevesebb, de a 20kHz azért megvan :)

Alacsonyabb mintavételnél a felső határfrekvencia értelemszerűen arányosan csökken.

A minták precizitása a dinamikatartományt szabja meg (elméleti legjobb jel/zaj viszony), ez az, ami a 8bites wavnál hihetetlen gagyi lesz. Gyakorlatban a 16 bites minták a megfelelők, mert az emberi fül számára befogadható (~120dB) dinamikatartományt képes lefedni. Stúdió környezetben akár 32 bites mintákat is használnak, de nem azért mert ott olyan nagyon jól hallanak mindent, hanem az ilyen nagy felbontású mintákkal való munka közben az összeadódó kerekítési hibák miatt.

Nem most tanultam "elektronikus készülékek" tantárgyat, hanem jópár éve, de a tudomány akkori állása szerint 20bit környékén vége volt az AD konvertereknek. Fizikailag képtelenség volt olyan mintavételezőt építeni, hogy pl 24 bites mintavétel esetén az alsó 4 biten hasznos információ nem tud megjelenni, mert a bemeneti fokozat (nagyon pici!) zaja nagyobb eltérést okoz a mintában, mint az eredeti analóg jel változása...

(De ha valaki itt tudja, hogy ma már 144 dB-nél jobb jel/zaj viszonyú erősítőt is tudnak, akkor ez már nem érvényes)

A (veszteségesen) tömörített hang bitrátája más kérdés.

Itt már az algoritmustól is nagyon függ, hogy milyen lesz a szubjektív végeredmény.

Az AAC nagyon alacsony bitrátánál (48..64kbps) -szubjektíve- jobban szól, mint az mp3.

Magas bitrátánál (256kbps és felette) kevésbé lesz hallható a különbség.

Ezek után mnegismétlem magam: hogy melyiket jó használni, az attól függ, hogy milyen lejátszó eszközökön, milyen körülmények között fogod hallgatni.

A választást praktikus szempontok fogják eldönteni.

Nesze semmi,fogd meg jól :)