Miért veszik az emberek ennyire fél vállról az adatbiztonság és adatvédelem kérdéskörét?
Naponta több kérdést látok itt is, hogy "a CTB-locker titkosította mindenemet, hogy állíthatnám vissza? Biztonsági mentésem természetesen nem volt.", meg rengeteg olyat, "véletlenül leformáztam a vinyót, hogy állítsam vissza a pótolhatatlan adataimat", "mit csináljak, ha elfüstölt a vinyó, ki tudja kimenteni róla az elmúlt 15 évben készített képeimet?".
Elgondolkodtam, hogy ennyire kevés figyelmet fordítanak az emberek az adatok biztonságos tárolására?
Persze, ez nem róható fel egyedül nekik, úgy tapasztalom, hogy az oktatásban is bődületesen kevés szó esik arról, hogy az adathordozók élettartama nem végtelen, illetve hogy bármikor történhet bármi a géppel, ami miatt akár egy csapásra minden elveszhet.
A fő probléma ott van, hogy hihetetlen mennyiségű adatot tárolunk manapság és arról biztonsági mentést készíteni nem egyszerű. Nekem is elfogytak most a tárhelyek kellene 1-2 terát vennem de jelen pillanatban nem fér bele a keretbe.
Egyébként már az is hatalmas javulás lenne, ha szimplán odafigyelnének az emberek. Nincsenek megtanítva még arra sem, hogyan kell helyesen jelszót választani.
Igen, ez teljesen jogos észrevétel.
De nagyon sok felhasználónak a dokumentumai bőséggel ráférnének egyetlen DVD-re (most nem a filmgyűjteményükre gondolok ;-)), meg mondjuk én évente jóval kevesebbet fényképezek, mint 4 és fél giga.
A baj az, hogy sokan azt hiszik, hogy ami a gépükön van, az biztonságban van. És sokan nem csak tudatlanok ezen a téren, de csökönyösek is. Én informatikusként a munkatársaimat megpróbálom rávezetni arra, hogy készítsünk a dokumentumaikról biztonsági másolatot, de mindig ellenállásba ütközök. "Az én Windows-om eredeti, itt minden biztonságban van." "Minek az, nekem jó a gépem." Meg hasonló kifogásokkal állnak elő. Hozzátenném, nem csak az idősebb korosztályba tartozók.
A jelszavakat ne is mondd. 90%-ban a saját nevük, születési évszámuk, vagy gyerekük neve a jelszó. Amikor rávilágítok, hogy nem ártana kicsivel bonyolultabb, jön egyből a kifogás, hogy azt nem tudja megjegyezni.
A tanulók meg sajnos tanórán - már ha egyáltalán odafigyelnek - pont a lényeges dolgokra nincsenek megtanítva. Az, hogy tudjon 16-os számrendszerbe átváltani, azt veszettül meg kell tanulni. Az Imagine Logo is nélkülözhetetlen, de az, hogy egy nagyon minimális szinten tisztában legyenek a legalapvetőbb adatbiztonsági kérdésekben, az "természetesen" nem fontos.
Így igaz, de van még hozzá egy másik dolog is.
Én még annak idején HT iskolaszámítógépen kezdtem, majd Commodore, Prímó és hasonló csodákkal folytattam. Minden kilobájt felhasználását meg kellett fontolni, mert tárhelynek, memóriának, nem igazán voltunk akkoriban bőviben. Aztán jöttek a különféle IB klón PC-k, az XT-k amelyekben már "hatalmas", 20 MB-os winchester pörgött, majd később az AT-ben már 200 MB.
Manapság már olyan hihetetlen tárhely (és memória) kapacitások állnak rendelkezésre egy átlagos számítógépnél is, amit anno el sem tudtunk volna képzelni. Ezért aztán hihetetlenül pazarlóan bánunk vele. Ez értendő a programokra, amik csak nőnek-nőnek, pedig nem vagyok róla meggyőződve, hogy minden esetben indokoltan.
Ha elmegyünk (elmegyek) mondjuk kirándulni, már nem a 36 kockás kisfilmes géppel fotózgatok aránylag megfontoltan, hanem nyomom, nyomjuk az exponáló gombot mint süket a WC-ajtót, persze lehetőleg 20-25 Megapixeles géppel, amikor egy-egy kép már felette jár a 10 MB méretnek. "Majd kiválogatom a jól sikerülteket". Aztán persze felkerülnek a képek a számítógépre, és persze legtöbbször válogatás nélkül.
A FullHD videókról már ne is beszéljünk.
Így nem csoda, ha a nem is olyan régen elképzelhetetlen Terrabájt nagyságrendű háttértárak is elég gyorsan megtelnek.
Persze ilyen mennyiségű adatról biztonsági másolatot készíteni nem is olyan egyszerű. Ezért aztán nem készítünk.
Egészen addig, míg valami be nem üt, és el nem vesznek a pótolhatatlan felvételek, egyéb adatok, dokumentumok.
Pedig van egy régi mondás: okos ember más kárán tanul.
Ez egy nagyon tág témakör amit most feszegetünk. Gond van az oktatással (ebbe ne menjünk bele, mert olyan sok hiba van benne, hogy még külön témának is sok lenne) és az emberek felfogásával is. Viszont mindenki a saját kárából tanul. Igazából számtalanszor elterveztem már én is, miként lehetne javítani ezen. Több gép van a családba így kézenfekvő lenne valami NAS féle amire minden ezköz készíthetne mentést, csak ennek is anyagi korlátai vannak.
Egyébként én sem értem az emberek felfogását, hiszen (mondjuk egy tablet esetében) könnyedén összetörhet, ellophatják stb.. tehát nem csak műszaki oka lehet az adatvesztésnek. De épp úgy, ahogy a fontos szerződésekről, iratokról, számlákról nem tárolunk másolatot, úgy az elektronikus adatokról sem. Egyszerűen ilyen az ember. Ami nem történt még meg vele, arról azt hiszi nem is fog.
#3 Nos igen... a RAW fotók és a fullhd-s nyersanyagok eszik a tárhelyet. 2-3TB adatról pedig igen költséges dolog több példányban mentést készíteni, de tény, nem is mind olyan fontos.
Egyébként radikális változás akkor lenne, ha a gyártók felkészítenék erre a gépeket akár hardveres szinten. A kocsira se lenne sok embernek biztosítása ha nem lenne kötelező...
Van ilyen embertípus, aki igénytelen a környezetére nézve. Mármint nyilván vannak fokozatok, nem fekete-fehér, de ilyen.
Van, aki magasról tojja le a helyesírási szabályokat...és minő véletlen, hogy általában a cryptolocker vírusról is ők szoktak a legtöbbet kérdezni. Valószínű az élet minden területéhez így állnak hozzá, ez nem IT specifikus probléma.
#3: teljes mértékben egyetértek.
A helyzeten az sem javít, hogy a cserélhető adattárolók fejlődése kvázi megállt, oké, van blu-ray, és ma már nem is kerül egy vagyonba, mégis kevéssé elterjedt. A DVD meg a maga 4,5 gigabájtjával ma már tényleg kevés.
Persze, az emberi természet olyan, hogy amit csak lehet, elodáz, meg amit saját maga nem tapasztal meg, az szerinte nem is létezik.
De akkor is lehetne az ember kicsit előrelátóbb. Kicsit abszurd, hogy sokan képesek egy bármikor végleg tönkremenni képes eszközre rábízzák akár egy évtizednyi munkájukat is.
Persze, amikor meg kidől a vinyó, akkor jön mindenkinek a szidalmazása öt felmenőig visszamenőleg, meg persze elvárják, hogy az informatikus még a CTB-titkosított fájlokat is "visszahackelje". Csak épp arra nem gondol senki, hogy ez mind elkerülhető lett volna.
Valódi Windows és valódi, fizetős védelem.
Nálam ennyi a titok, semmi baja a gépemnek.
Eddig...
De ha elolvasod a korábbi hozzászólásokat (figyelmesen), pánikszerűen elkezded lementeni valami külső tárolóra a fontosabb dolgaidat. Ugyanis az ilyen-olyan támadásoknál (bár most éppen nagyon időszerű az is :) sokkal gyakoribb egy egyszerű fizikai hiba. Én is azóta mentem bizonyos időközönként, jobb híján DVD-re, de alkalmanként egy csak ilyen célra használt külső HDD-re is, mióta egyik pillanatról a másikra, minden előjelnélkül megadta magát az egyik gépem alig féléves merevlemeze. Még szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy "csak" párszáz fotó volt, ami pótolhatatlanul elveszett.
Szóval az ilyen hiba ellen nem véd az sem, ha minden oké szoftveresen...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!