Mi a különbség a + r és a -r -es dvd vagy cd lemez között?

Hallod,rövid leszek és tömör..

SEMMI!!!!

Az R+ újabb szabvány, nem minden író olvaso tudja beolvasni, nekem van egy 2002-es DVD olvasóm az nem tudja pl. R- régebbi és kerek 7Mbyte-al nagyobb. Ez valami csel akart lenni, hogy a gyári DVDket ne tudják lemásolni DVD-re mert kisebb... de sajna fölösleges volt mert már elötte kiadták az R-t.

Hogy melyiket érdemes használni arrol megoszlanak a vélemények, műszakilag az R+ lenne fejlettebb.

Az írható DVD-k közül a két legismertebb formátum- illetve szabványcsoport a DVD-R/RW és DVD+RW. A DVD-RAM egy harmadik, speciálisabb formátum (egyébként ugyanaz a cégcsoport bábáskodik felette, mint a DVD-R és DVD-RW felett). Fontos tudni - sokan nincsenek tisztában vele - hogy gyárilag préselt, műsörös lemezek se nem ''pluszosak'', se nem ''mínuszosak'', ez a megkülönböztetés csak az írható lemezekre vonatkozik. A gyári lemezek adatai préseléssel kerülnek a lemezre.

Mi a különbség tehát a "pluszos" és "mínuszos" írható lemezek között?

A DVD+RW szabvány magában foglalja az egyszer írható DVD+R és az újraírható DVD+RW lemezeket is, ezért van rajta a lekerekített téglalapba zárt "RW" logó az egyszer írható DVD+R lemezeken is. Ez sokakat megtéveszt és újraírhatónak hiszik a DVD+R lemezeket. Az újraírható lemezeken mindig egyértelműen feltüntetik a "Rewritable" feliratot is.

Amit a DVD+R(W) lemezekről tudni érdemes:

A DVD+RW fejlesztői munkacsoport által kidolgozott szabvány az újabb, elvben technológiailag fejlettebb termék. Gyorsabb és könnyebb - ezáltal olcsóbb - a DVD+R lemezek gyártása (megjelenésekor mégis ez volt a kicsivel drágább, legalábbis mifelénk). Alapvető gyártástechnológiai különbség, hogy a DVD-R lemezek a préselés során nem kapják meg azokat az előformázott információkat, amelyek a DVD+R esetén kapásból a lemezre kerülnek. Különbözik még az előre rögzített nyomvonal (mondhatni sorvezető árok) kialakítása is, amely mentén az írás történik: a DVD+RW szabvány újabb, pontosabb, ugyanakkor rugalmasabb megoldást alkalmaz, ezáltal alapból képes (lehetett volna) mind a CLV, Z-CLV, mind a CAV, P-CAV írásmódokra (ezek abban különböznek, hogy a lemez külső része felé növekvő kerületi sebességet hogyan használja ki, vagy kompenzálja az író az írási sebesség növeléséhez vagy épp szinten tartásához). Az is jól látszik, milyen gyorsan tudták növelni az írási sebességet a DVD-R-vel szemben (mára már mindkét szabvány elérte a 16x-os csúcssebességet - igen, ez a szabványos maximális tempó, habár megfelelő minőségú 16x-os lemezekre némelyik író ma már felajánlja a 18x-os és 20x-os sebességet is).

A DVD-R(W) sajátosságai:

A DVD-R lemezek gyártása körülményesebb, mert plusz egy fázisból áll: egy úgynevezett prewriting process-ből, amelynek során a gyári médiaazonosító adatok és a sorvezető a lemezre kerülnek. A DVD-R előnye, hogy kezdettől fogva rendelkezésre állt, mert jóval korábbi szabvány. A lejátszók és olvasók mindegyike elég nagy magabiztossággal kezeli, ugyanis a gyártói érdekszövetségek jól összedolgoztak annak érdekében, hogy a kompatibilitás kezdettől fogva magas szintű legyen. A DVD-R lemez a műsoros lemezek gyártás előtti előkészítésének hivatalos premastering formátuma (a szalagos DLT meghajtókon leadott masteren kívül), hiszen csak a DVD-R A, azaz DVD-R for Authoring lemezekre tudunk (megfelelő íróval) CSS védett anyagot rögzíteni. A DVD+RW szabvány nem teszi lehetővé a házilagosan írt lemezeken a másolásvédelem alkalmazását, tehát a hivatalos authoring, premastering stúdiók számára csak a DVD-R for Authoring használható. Ez nagyon pici (profi) szelete a piacnak. Időközben a legtöbb a gyárban már elfogadják - védelem nélküli - premasteringhez a DVD+R és +R DL lemezeket is.

A DVD+R(W) az újabb. Jobb is?

Az újdonságnak egyaránt megvannak az előnyei és hátrányai. A DVD+RW szabvány későn jött (érdekes módon először az újraírható változata volt elérhető és csak később érkezett az egyszer írható DVD+R), ezáltal kompatibilitási gondokkal küzdött az elején.

A kompatibiltási problémák legfőbb oka az eltérő médiaazonosító (BookType) jelölés. Minden egyes lemeztípushoz (a gyárilag préselt DVD-ROM korongokhoz, egyszer- és újraírható DVD-R és DVD+R lemezekhez egyaránt) tartozik egy úgynevezett médiaazonosító jelzés, más néven BookType bitsetting. Ez a lemez legelején található digitális jel, ez alapján dönti el az olvasó (vagy az asztali lejátszó), hogy milyen olvasási stratégiát kell alkalmaznia az adott korong helyes, stabil olvasásához (különben csak akadozva, vagy egyáltalán nem tudja majd lejátszani, leolvasni).

Mind a DVD-R, -RW, -RAM -R DL, mind a DVD+R, DVD+R DL és DVD+RW lemezek saját azonosítóval rendelkeznek. A gond ott kezdődik, hogy sok régebbi asztali lejátszó nem igazán ismeri (vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy 2001 táján nem ismerte) a DVD+R, DVD+RW és a legújabb DVD+R DL (kétrétegű) lemezek azonosító kódját, így előfordul(t), hogy nem (voltak) képesek lejátszani (helyesen felismerni) a "pluszos" korongokat. Erre nyújt megoldást a BookType bitsetting rugalmas beállítási lehetősége, amelynek köszönhetően a DVD+R, +RW és DL lemezekre a gyárilag sokszorosított DVD-ROM lemezek médiaazonosító kódját írathatjuk az alapértelmezett "pluszos" médiakódok helyett.

Mivel a megírt lemezek optikailag igen közel állnak a gyári korongokhoz, az így ''megtévesztett'' lejátszók DVD-ROM lemezként megközelítve simán tudják majd kezelni az ügyesen megírt lemezeket. A DVD+RW lemezeken természetesen utólag is lehet változtatni a bitsetting beállítást, a DVD+R és és DVD+R DL lemezeken ezt az írás előtt kell elvégezni, és a meghajtó – újabb változtatásig – általában az összes lemezt így írja majd meg a későbbiek során. Sajnos nem minden DVD-író esetén van módunk a bitsetting szabad átállítására. Ám ahol ez lehetséges, ott általában nagy mértékben növeli a "pluszos" lemezek várható kompatibilitási esélyeit a régebbi lejátszókban. A DVD-R és DVD-RW lemezeken is lehetséges lenne elvben BookType-ot állítani, de ezt a legtöbb író nem támogatja és igazából nincs is szükség rá.

Maga az írás túl sokban nem különbözik, ha a DVD+R és DVD-R korongok írását részleteiben elemezzük. A menet közbeni sávkövetés módszere eltérő csöppet, itt a DVD+RW szabvány előnyben van, ugyanis az előre rögzített ''sorvezető'' más rendszerű. Az írás menete elvileg rugalmasabban programozható, ezért ment egyszerűbben a menet közbeni minőségellenőrzés implementálása, és a külöböző, gyors írási sebességet biztosító (P-CAV, Z-CLV) írásmódok bevezetése. Ezért tudta a DVD+R formátum hamarabb elérni a 16x-os tempót (mára a DVD-R teljesen beérte). A lemezre rögzített adatok logikai és fizikai kódolása (adatrögzítés, hibajavítás, szektorok) természetesen megegyezik mind a két szabványnál, hiszen ezeknek a paramétereknek minden tekintetben az '''alap'' DVD formátummal kell megegyeznie.

Ha már megírtuk őket, nincs számottevő különbség a DVD+R és DVD-R lemezek között a minőség tekintetében. A megírt lemezek közötti eltérések nem azon múlnak, hogy "pluszos" vagy "mínuszos" a korong.

Ma már mindegy, milyen lemezre írsz. Ha normális, márkás lemezt veszel, legyen az akár DVD+R, akár DVD-R, körülbelül ugyanazt várhatod el tőlük mind kompatibilitás, mind életattartam szempontjából.

Fontos kiemelni, hogy igazából nem is két külön adathordozó szabványról beszélünk, hiszen mind a kettő a DVD formátum házilag írható változata, és mint egy családba tartozó lemezeket, a kompatibilitás köti őket az ''ős'' alapszabványhoz.

Köszönet PPeternek a burn.hu szerkesztőjének.