Bárki lehet esport világbajnok?

Ne állítsuk be úgy, hogy bárkiben lehet annyi elszántság, hogy akár 1000 órát rászánjon egy számítógépes játékra.

Az a gond, hogy minden játéknál elég nagy a konkurencia, szóval sok erőfeszítést kíván, hogy kitűnj.

"de a 100 kg testsúly felettiek "

A súly mértékegysége Newton, nem gramm. És semmiféle összefüggés sincs.

Az állításod már csak matematikailag is problémás. Van a világon kb. százmilliós nagyságrendű játékos, és van pár tucat VB-győztes. A kettő között több nagyságrendnyi különbség van. De még ha csak azoakt nézzük, akik egy-egy játékban eltöltenek ezer órát (ami egyébként annyira nem sok...), akkor is azt fogjuk kapni, hogy nagyságrendbeli különbségek vannak. Nagyjából milliós nagyságrendben vannak azok, akik egy-egy játékba több, mint ezer órát belefektetnek. Bőven több, mint 4 nagyságrendnyi különbség.

A másik dolog pedig: ez egy verseny. Nem arról szól, hogy odamegy valaki, aki unalmában játszogat valamivel, hanem mindenki azon van, hogy a másiknál jobb legyen. És ezért hajlandóak áldozatokat is hozni. Önmagában az, hogy hány órát játszol, az csak egy dolog. Egyáltalán nem mindegy, hogy azt az időt hogy töltöd el. Egy profi esportoló, akinek egyáltalán van esélye labdába rúgni (nem, nem a VB-címért, hanem egyáltalán azért, hogy kisebb versenyeken esélyes legyen) az ideje nagy részében célirányosan edz. Nem csak úgy saját szórakoztatására játszogat kicsit, hanem felméri, hogy mik a fejlesztendő területei, és azokat gyakorolja. Van, hogy akár napokon keresztül egyetlenegy mozdulatot, vagy egyetlenegy játékelemet. És nincs olyan, hogy "most nincs kedvem". Főleg ha csapatjátékról van szó. Akkor minden edzésen ott kell lenni, már csak azért is, mert máskülönben lehetetlen a csapatmunkát gyakorolni. Sokan szeretik azt hinni, hogy ez csak abból áll, hogy amikor kedvük tartja, játszogatnak egyet-egyet. Aztán amikor szembesülnek azzal, hogy az idejük nagy részét repetitív gyakorlás, és kötelező edzések töltik ki, akkor is, ha semmi kedvük hozzá, máris nem annyira vonzó az e-sport. Persze, nyilván, nagyságrendekkel jobb, mint a gyárban sz*pni napi 10 órát minimálbérért, szerintem ezzel nem sokan vitatkoznak, csakhogy...

Nem mindenki képes olyan szinten játszani. Igen, ide a gyakorláson és elszántságon kívül bizonyos képességek is szükségeltetnek. Hiába gyakorolsz te naponta 5 órát, ha nincsenek olyan reflexeid, és azonnali föntéskészséged, akkor mondjuk F-1 szimulátorban labdába sem rúghatsz. És nem elég egyszerűen átlagon felülinek lenni, az élvonalba tartozónak kell lenni ahhoz, hogy egyáltalán esélyed legyen világversenyen részt venni. Azért ez mégis csak egy versenymezőny, ahol jobbnál jobb képességű emberek akarnak minél jobban teljesíteni, és mindenki mást túlteljesíteni. ÉS egy versenyzsámban (játékban) csak egyetlen fő, vagy egyetlen csapat lehet világbajnok.

Nagyon sokan belevágnak, mondván: így könnyű sikereket elérni, csak játszani kell, és még pénzt is hoz... aztán általában pár hónap után feladják. Nem feltétlenül az akaraterő hiánya miatt, hanem mert nincsenek meg hozzá a képességeik. Én az ismerősi körömben egyetlen LoL-csapatot ismerek, akik egyáltalán a közelébe kerültek annak, hogy országos szinten megmutathassák magukat. Heti három edzés (és nincs olyan, hogy nincs kedvem, nincs olyan, hogy aznak barátnővel akarok programot szervezni, nincs olyan, hogy most mással akar járszani, nem kifogás, ha unja), évek óta csinálják, és csak nem sikerül betörni az országos elitbe. És persze ameddig nem profik, addig midezt iskola, egyetem, munka mellett.

Nagyon sokan vágnak bele, pont azért, mert egy könnyed bulinak tűnik, és nagyon sokan fel is adják, amikor rájönnek, hogy nem az, de akik maradnak, azok is rengetegen vannak, és csak kevesen jutnak igazán magas szintre.

Ja, és egyébként elég toxikus tud lenni még a saját csapatod is, ha valami nem úgy sikerül, ahogy azt a többiek elvárnák.