Programozóként jól lehet keresni. De mennyire nehéz megtanulni?

Általában véve is tanulós terület, rengeteget kell hozzá tanulni és gyakorolni, és nem csak az elején hanem folyamatosan.

De én úgy mondanám, hogy csak annak való, aki tényleg szereti ezt csinálni. Ahhoz túl nehéz, hogy csak úgy a pénz miatt beleugorj, ha amúgy nem érdekel. Persze lehet, hogy menet közben megszereted.

Ha mondjuk azt hallanad,hogy favagokent rengeteget lehet keresni, de te vekonyka, gyenge ember vagy, szerinted mennyi eselyed lenne?

Ha okyan konnyu lenne a programozas,mindenki programozo lenne. A matek meg hagyjan,de ha logikai erzeked nincs hozza,akkor kb kuka a tanfolyam. Ezt nem lehet bemagolni.

Ez leginkább az érdeklődési körödtől, hozzáállásodtól, és a képességeidtől függ, mint annyi minden más. Nehéz megtanulni énekelni? Nehéz megtanulni festeni? Nehéz megtanulni kézilabdázni? Nehéz megtnaulni bérszámfejteni? Gyakorlatilag mindenre igaz (csak nem azonos mértékben), hogy egy része (bárki által) megtnaulható, más része viszont már a megfelelő gondolkodást, elhivatottságot, és a megfelelő képességeket igényli. Ha mondjuk én versenytáncos akarnék lenni, egész biztos, hogy elbuknék. Részben azért, mert egyáltalán nem vonz az a terület, részben meg azért, mert rémesen ügyetlen mozgású vagyok. Egy bizonyos szintig rengeteg gyakorlással lehetne ugyan fejleszteni, de soha nem érezném benne jól magam, és sokan lennének, akik tizedannyi erőbefektetéssel is sokkal jobbak lennének, mint én.

A programozás is hasonló. Van olyan része, ami természetesen tanulható, és tanulás nélkül még az sem fogja sokra vinni, aki egyébként tehetséges lenne. (Az már más kérdés, hogy a "tanulás" szó nem csak azt jelenti, hogy az iskolapadban, a könyv fölé görnyedve küzdesz az elalvás ellen. Az is tanulás, amikor az ember önszántából, mert érdekli, saját szórakoztatására ír valamilyen programot.) De ha nem érdekel a téma, és nincs valódi, a szakma iránti motivációd, akkor az egészet nyűgnek, szenvedésnek fogod érezni. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy amikor valaki undorral végzi a munkjáját, az távolról sem olyan hatékony, mint amikor szívvel-lélekkel végzi azt.

A megfelelő képességek megléte talán a legfontosabb tényező. Bizonyos dolgokat meg lehet tanulni, és természetesen a képességeket is lehet fejleszteni, de amikor gondolkozni, alkotni kell, azt azért nem lehet anélkül eredményesen csinálni, hogy az embernek ne legyen "érzéke" hozzá.

Mióta programozással foglalkozok, elég sok tanulót volt már szerencsém felkészíteni az emelt szintű érettségire. Természetesen igyekeztem a tudásukat, képességeiket, és nem utolsó sorban a motivációikat is feltérképezni. Elsöprő többségben voltak azok, akiknek a fő, és egyetlen motivációt az jelentette, hogy "így könnyen lehet sok pénzt keresni". Emellett tényező volt még az is, hogy "így otthonról tudok majd dolgozni". Jócskán kevesebb, mint a 10%-uk volt az, akiket tényleg érdekelt, és nem (csak) a gyors és könnyű meggazdagodás vágya motivált. A szomorú tény pedig az, hogy akiket nem érdekelt ez a terület, azok nem is tudtak rá érdemben felkészülni. Egy egymásba ágyazott ciklust nem lehet úgy elmagyarázni, hogy az is égjen a vágytól, hogy gyakorlatban kipróbálhassa, akinek az arcáról a "legyen már vége ennek a sz**nak" olvasható le. És bizony a legtöbben az alapoknál is már elvéreznek. Azt hiszik, hogy fél éven át heti 1 óra (aminek a negyedét lemondják) elég ahhoz, hogy a nulláról felküzdjék magukat arra a szintre, amivel már felveszik őket egyetemre. Azzal már tényleg nem tudok mit kezdeni, amikor már a 30. példában sem képes eldönteni, hogy egy változó egész legyen, szöveg, vagy valós. Többségük rémesen motiválatlan, és/vagy nincsenek meg a szükséges képességeik hozzá. Ha pedig megmondom, miután fél év után sem megy önállóan még egy tesztelős ciklus sem, hogy talán nem kéne erőltetni, akkor meg én vagyok a szemét, amirét ilyeneket mondok.

"Ha elmegyek egy programozói képzésre, engem is annyira kikupálnak ott hogy máris felvesznek valahova versenyképes kezdőfizetéssel?"

Nem. (És ne haragudj, de ha ezt teljes komolysággal kérdezted, akkor azért a logikád komoly fejlesztésre szorul.) Egyetlen iskola, vagy képzés sincs, ami képes arra, hogy bárkiből komoly tudású, versenyképes szakembert képezzen. Vannak persze jobbak és rosszabbak, vannak, ahol csak ledarálják az anyagot, aztán vagy megérted, vagy nem, és vannak, ahol tényleg foglalkoznak a tanulókkal. Mert az sem igaz, hogy ha valamit nem értesz meg elsőre, akkor h*lye vagy. Van, hogy csak egy jó magyarázat kell, hogy megértse az ember. És ilyen téren bizony nagy különbségek lehetnek az egyes intézmények, és az egyes oktatók között. De ha az alapvető képességek hiányoznak, azzal a legjobb tanerők sem tudnak sokat kezdeni. Legalábbis a hatáskörükön belül nem.

"Nem egy ember mondta már hogy miértnem megyek el programozni."

Erre mondják, hogy más f***ával könnyű verni a csalánt. Ha másokról van szó, mindenki nagyon, de nagyon "okos" tud lenni. Én meg azt mondom, hogy a mindenki a saját életével kéne, hogy foglalatoskodjon, azt egyengesse, és ne máséba pofázzon bele. Engem is traktáltak hasonló hülyeségekkel fiatalabb koromban. Nyilván aki értelmes volt, annak elmagyaráztam, hogy pl. miért nem szeretnék sem ügyvéd, sem fogtechnikus lenni (bár aki ismer, az eleve tudta, aki meg értelmes, az úgysem akarja másra az akaratát erőltetni), de a többséget egyszerűen ignoráltam. "Mert én nem akarok az lenni." Ennyi. Aztán vagy megértette, vagy nem. Általában akkor nem lesz boldog az ember, ha nem a saját életét éli. Én is lehetnék most ügyéd. Valószínűleg el is tudtam volna végezni, bár gyűlöltem volna. És most napi szinten csinálhatnám azt, amit utálok, és ami sokszor az értékrendemet is sérti. Vagy lehettem volna kocsmáros, ahogy azt bizonyos rokonok szerették volna. Mert abból jól meg lehet gazdagodni. Tekintve, hogy a környékünkön az elmúlt 10 évben 3 kocsma zárt be, efelől azért vannak kétségeim. De a lényeg az, hogy akkor már a sokadik évemet húztam volna le úgy, hogy utálattal megyek be dolgozni. Az pedig azért nagyon nem mindegy, hogy az ember napi 8 órát milyen hangulatban tölt el.

Vagy lehettem volna kétkezi mezőgazdász ember, mert apai nagyszüleim szerint az egy olyan szakma, amivel mindig, midnen korban boldogulni tudok majd. Nem látom azt, hogy tényleg az lett volna a helyes döntés.

Egyszerűen: beleszólni más életébe mindenki nagyon szeret. (Persze, hiszen tét nélkül okoskodhat, és még kvázi irányíthat is ezzel téged.) Aki meg boldog szeretne lenni, az a saját életét éli, és nem mások véleményén rágódik.