Van értelme Windows 10-ben több particióra osztani a meghajtót általános használat esetén?

A partíciókra osztás nyilvánvaló hátránya, hogy előre el kell döntened a partíciók méretét, ami a legritkább esetben sikerül jól. Ilyenkor jön az a probléma, hogy ugyan mentenél valamit a adattároló partícióra, ott nincs hely. Még rosszabb, ha a rendszerpartíció telik be. Át lehet ugyan méretezni a partíciókat, de időigényes, és mindig ott van az adatvesztés kockázata.

Régen volt még előnye sebesség szempontjából is, ennek ma nagy jelentősége nincs, SSD-k esetén még ez a minimális előny is nullára redukálódik.

Ha egy partíció az egész merevlemez, akkor ilyen méretproblémák nem lesznek. Ott is megléphető az, hogy az anyagaidat nem az alapértelmezett Dokumentumok mappába vagy az asztalra mented, hanem mondjuk a C: meghajtón csinálsz egy mappát. Ha nem formázással telepíted újra a rendszert, ezek ugyanúgy ott lesznek újratelepítés után is.

10+n éve még én is particionálgattam a merevlemezt, de leszoktam róla. Felesleges, nem ad annyi előnyt, mit amennyi macerát tud okozni. Persze ehhez kell annyi minimális informatikai tudás, hogy a telepítés során el tudd olvasni a különböző lehetőségeket, és értsd, hogy mi mit jelent, meg úgy tisztában legyél, hogy egy Windows milyen mappákat hoz létre, és miben kb. mi található (Windows, Users, Program Files stb…)

A #3-mal nem értek egyet. Én például abba a szerencsés célcsoportba tartozok, aki alól minden frissítés kiveri a Win10-et. Az elmúlt 1,5 évben ez a NEGYEDIK Windowsom ugyanazon a hardveren! ( már előre rettegek mi lesz ha leállítom, mert lent van az újabb frissítés :D )

Ha nem lennének az "adatok" külön partíción ( igaz az én esetemben lemezen, a rendszer mellett még 3 HDD van a gépben ) akkor szívnék, mint állat.

A régi rendszert felültepeíteni normálisan nem lehet, a visszaállítás meg macerásabb és lassabb, mint egy format c: után a komplett rendszert újrahúzni.

Eldönteni sem olyan nehéz mi mekkora legyen. A HDD kínálat ma már fillérekért TB-ot ad, 250-400GB még akkor is elég ha CoD Warzone-t vagy GTA V-öt tol valaki. Ha kis méretű SSD van csak ( pl max 250GB) az szívás, ott a felhasználás függvényében fel lehet osztani. Normál felhasználás mellett azért 100GBnál több nem kell a rendszernek.

> A #3-mal nem értek egyet.

Az jó, mert akkor legalább elvitatkozva a témáról mélyebbre jutunk.

> Én például abba a szerencsés célcsoportba tartozok, aki alól minden frissítés kiveri a Win10-et.

Ez azért erősen a kivétel, és nem a szabály. Egy átlagos felhasználót a Windows telepítés évente egy, esetleg két alkalommal érint, míg a partíciók rossz arányú felosztása meg mindennapos problémát is tud okozni.

> A régi rendszert felültepeíteni normálisan nem lehet, a visszaállítás meg macerásabb és lassabb, mint egy format c: után a komplett rendszert újrahúzni.

Én pl. azt csináltam még a Windows 9x-es időkben, hogy elindítottam valami Linux Live CD-t, és egyszerűen átneveztem a Windows rendszermappáit (Windows -> Windows.old Program Files -> Program Files.old, Documents and Settings -> Documents and Settings.old). Utána simán telepítettem a Windows formázás nélkül, és minden régi dokumentumom elérhető maradt, sőt még néhány program beállításait is meg lehetett menteni.

Abban biztos vagyok, hogy Window 7/8 esetén ez már az alapértelmezett működés volt, a rendszer maga nevezte át a régi rendszermappákat, ha új telepítést választott az ember, de formázás nélkül. Bár jó ideje nem használok Windowst, de emlékeim szerint ez nincs máshogy a Windows 10 esetén sem, lehet választani új telepítést formázás nélkül. De erősíts meg, ha nem így van.

Ha meg nem így van, a formázás nélküli tiszta telepítés törli a Windows rendszermappáit, akkor ugyanott vagyunk, mint formázással. Innen meg már teljesen mindegy, hogy a dokumentumaidat a D: meghajtóra mented, vagy egy C:\Doksik mappába.

(Oké, én Linuxon dolgozom, van egy SSD és egy HDD is a gépben, de a munkáimat, dokumentumaimat az SSD-re mentem, csak az kerül át a HDD-re, ami túl nagy és ritkán használt, de mostanság nem is nagyon használom. Ha már van egy SSD-m, akkor legyen meg az az előnye, hogy a nagyobb dokumentumok is gyorsan kezelhetőek. De amíg Windows volt

gépemen, addig is ugyanígy ment. Nekem soha nem okozott különösebb gondot egy Windows tiszta újratelepítése úgy, hogy az adatok is megmaradjanak, és ehhez ne kelljen valami extra biztonsági másolat, vagy egy extra merevlemez a rendszerlemezen kívül.)

~ ~ ~

> Ha kis méretű SSD van csak ( pl max 250GB) az szívás, ott a felhasználás függvényében fel lehet osztani. Normál felhasználás mellett azért 100GBnál több nem kell a rendszernek.

Hát pont ez a probléma. Ha 100 GB-ot hagysz a rendszernek előbb-utóbb az lesz a gond, hogy bár lenne még 35 GB a rendszerpartíción, a maradék 150 GB-os adatpartíciód betelt. Ha meg csak 70 GB-ot hagysz a rendszernek, akkor meg tuti, hogy az fog előbb betelni, bár az adatpartíción lenne hely, de a rendszerpartíció betelt. Amíg particionálgattam, akármennyi előzetes tapasztalatom volt a partíciók méretének megsaccolásához, előbb-utóbb mindig oda futottam ki, hogy a merevlemezen ugyan még lenne elegendő hely valamihez, csak éppen nem azon a partíción, amin kellene.

Én általában 4 partíciót szoktam - persze megfelelő méretű lemez esetében...

Van ugye először is a rendszerpartíció; ezt felesleges tovább ragozni. Aztán van egy az adatoknak, programoknak...

A harmadik ilyen mindenféle adatok tárolására - installerek, letöltött fájlok, egyéb. Szóval olyasmi, ami jó ha van, de nem létfontosságú. Végül a negyedik egy pár gigabyte-os partíciócska, kimondottan a swap számára. Ide egy fix méretű lapozófájl kerül -habár elegendő RAM mellett a Windows nem használ lapozóterűletet, de a teljes kikapcsolása problémákat okozhat. Ezért kap egy fix területet, ahol kedvére garázdálkodhat...

2*Sü:

"Egy átlagos felhasználót a Windows telepítés évente egy, esetleg két alkalommal érint"

Engem általában évekig nem érint a Windows telepítés. A Win7-tel is simán kihúztam 3,5-4 évet reinstall nélkül! Valamiért a mostani gépemmel ( amit nem én raktma össze, hanem a HP ) szívok minden frissítésnélé. Amikor azt olvasod a hírekben, hogy az új windows frissítéstől összeomlott a rendszer, na az én voltam :D

"hogy elindítottam valami Linux Live CD-t, és egyszerűen átneveztem a Windows rendszermappáit"

Ezzel nekem az a fő gondom, hogy ha a rendszer nem SSD-n van ( és azért talán még nem az esetek 99%-ban használnak SSDt) akkor a rendszerpartíció jelentősen töredezik, hiába takarítod a Temp könyvtárakat, futtatsz ütemezve töredezettségmentesítőt egy idő után káosz lesz a meghajtó. Formázás után ez a probléma is megszűnik, átnevezéssel és törléssel viszont nem.

"Ha meg nem így van, a formázás nélküli tiszta telepítés törli a Windows rendszermappáit, akkor ugyanott vagyunk, mint formázással. Innen meg már teljesen mindegy, hogy a dokumentumaidat a D: meghajtóra mented, vagy egy C:\Doksik mappába."

Nem szükséges a rendszer Dokumentumok/Képek/Videók könyvtárait használni, én már W98-nál sem használtam ezeket. Átírod az elérésési utat a parancsikonban, vagy csinálsz egy újat a saját föggetlen könyvtáraidhoz és kész, a telepítő nem fog hozzányúlni..

Nekem sem okozott gondot soha a Win újratelepítése, mert kb Pentium II óta legalább kettő HDDm van :D

"Hát pont ez a probléma. Ha 100 GB-ot hagysz a rendszernek előbb-utóbb az lesz a gond"

Ez erősen felhasználás kérdése. Egy tök átlagos netezős usernek még a 100GB is sok rendszernek, mert kb az életben nem használja ki. Ez akkor probléma, ha valaki pl a fent említett 50-60-80GB-os játékokkal szeretne játszani és a rendszerpartícióra kezdi el telepíteni. De ha tudatos felhasználó vagy akkor a magával a rendszerrel,swappal és a fontosabb programokkal elvagy 50-60GB-on, a többi mehet másik partícióra. Senki nem kötelez arra, hogy minden programot és játékot a C:-re telepíts..

Több ismerősömnek volt 3-4 felé osztott merevlemeze, a rendszerpartícióból egyik sem futott ki soha. Korábban nekem is volt olyan, ami meg volt osztva, nekem sem volt vele gondom soha.

6/6 Alex Fly:

A swapot átrakni nem hülyeség, csak arra kell ügyelni hova kerül helyileg, mert lemez esetén nem azonos az elérési és írási/olvasási sebesség kívül és belül. Anno sokáig úgy használtam a rendszert, hogy a swapot és az összem temp könyvtárat/cachet kiraktam a második lemez első partíciójára és Windowsnál az is beállítható, hogy ennek a partyciónak a tartalmát minden leállításnál törölje. Oké, a leállítás kicsit tovább tartott, viszont a rendszerpartíción szinte megszűnt a töredezés miatti lassulás. (érdekes, hogy ez a Linuxnál default megoldás, a Winnél meg úgy kell mókolni vele ha igényt tartasz rá..)

Szvsz semmi értelme nincs már jó ideje partíciókkal szórakozni.

Én még nem hallottam olyanról közvetlen ismerősi körömben, hogy valakinek Win 10-et kellett volna újratelepítenie, mert valami menthetetlenül tönkrement, meg amúgy is ma már mindenki felhőben tárol minden olyan dolgot ami fontos. Ha meg mégis beütne a kaki, akkor meg vesz egy külső meghajtót az emberünk (ha még van a világon olyan akinek ilyenje nincs,vagy nem tud kölcsön kérni), aztán lementegeti a dolgait formázás előtt és viszont lángos.