Miért vannak 32 és 64 bites rendszerek?

32 - gyengébb gépek, 64 - modern gépek.

Ma már csak az rak fel 32 bites OP rendszert, akinek valami nagyon öreg gépe van.

Viszont 64 bites alatt lehet futtatni 32 bites programokat, szóval nem értem a problémád.

Egyelőre még van, ahol a 32 bites rendszer a használható; amíg ez a helyzet, addig nem fog teljesen kipusztulni.

Hogy mást ne említsek: a 64 bites Windowsban már nincs 16 bites alrendszer...

"Viszont 64 bites alatt lehet futtatni 32 bites programokat"

Sokat igen, de rengeteg van amelyiket nem.

"Egyszerúbb lenne 1be minden."

Ez jó. :)

Egyszerűbbnek valóban egyszerűbb lenne, de azt azért értsük meg, hogy ez egy hosszú fejlődés következménye, ahol most vagyunk. Ez nem úgy történt, hogy "na, akkor csináljunk, 8, 16, 32, 64, meg 128 bites processzorokat, és egyszerre árasszul el vele a piacot". Először voltak a 8 bites processzorok. (Oké, előtte is "volt valami", mikroprocesszor nélküli gépek, meg Intel 4004, de ebbe most ne menjünk bele.) Hogy miért 8 bites? Mert ez volt a logikus. 8 bit = 1 bájt, ez lett az adattárolás alapegysége, érthető, hogy a processzor is ekkora adatot tudod egy menetben küldeni, vagy fogadni. Ez sokáig remekül működött is, gyakorlatilag a '70-es évek közepétől a '80-as évek végéig a legelterjedtebb processzortípus volt (de még a '90-es években is sok helyen használták). De idővel jött az ötlet, hogy mi lenne, ha megdupláznánk az adatvezetékeket? Így egy menetben nem 1, hanem két bájtot tudna a proci küldeni/fogadni. Ennek egyrészt volt egy számításbeli előnye (így natívan képes volt 16 bites számokkal dolgozni), másrészt pedig közel duplájára nőtt a memóriával folytatott adatátvitel sebessége. Hogy miért nem ugrottak egyből 32, 64, agy 128 bitre? Mert nem lett volna ésszerű. Egy bit = egy processzorláb = egy vezeték az alaplapon. Ráadásul hiába növelik meg drasztikusan az adatátvitel sebességét, a processzor attól még nem lesz gyorsabb, és egy szint felett már jóval kevesebb előnnyel jár, mint amennyi hátrányt jelent a bonyolultabb előállítás.

Aztán ugyanez a folmyamat lejátszódott, amikor 16-ról 32 bitre emelték az adatvezetékek számát, azzal a többlettel, hogy itt már a címvezetékek számát is duplázták, az addigi 16-ról 32-re. (Ez dönti el, hogy közvetlenül mekkora memóriát lehet megcímezni.) Emiatt, hogy az addigi 64 KB helyett immár 4 GB-ra nőtt a megcímezhető memória mértéke, ez a váltás igen nagy technikai ugrásnak minősült. Addig is voltak trükkök, amikkel több RAMot lehetett kezelni, pl. a 8 bites (!) Enterprise egy kiegészítő chip segítségével 4 MB-ig tudta a memóriát kezelni, a 16 bites PC-k meg a konkrét megvalósítástól függően 32 MB-ig, 64 MB-ig, vagy akár elméletileg 4 GB-ig is kezelhették a RAM-ot. Csak mindenféle trükköket kellett alkalmazni, hogy azt a bizonyos korlátot átléphesd. Ez programozástechnikailag macerás volt, ezért volt hatalmas előrelépés, hogy az akkoriban elképzelhetetlenül sok, 4 GB RAM-ot is egyben lehetett kezelni.

Aztán ez egy jó ideig elég is volt. De a fejlődés nem áll meg, az addigi trendeket alapul véve hamarosan elkezdtek dolgozni a 64 bites processzorokon. Itt is duplázták mind az adat-, mind a címvezetékek számát. Én 2008-ban vettem az első 64 bites gépemet. 64 bites Windows igaz, már volt akkoriban, de alig használta valaki, egyrészt kompatibilitási problémák miatt (azért akkor még volt pár 16 bites szoftver, amit használtunk), részben pedig azért, mert igazából semmi többletet nem nyújtott. Linuxból is kipróbáltam mind a 64, mind a 32 bites változatot, és a 32 bitesnél maradtam, mert némi észrevehetetlen memóriaelérési előnyön kívül semmi extrát nem adott.

Akkor kezdett erőre kapni a 64 bites architektúra, amikor a 4 GB RAM kezdett kevés lenni. Ugyanis a 32 bites processzor nem tud többet kezelni. (Illetve: de, tud, bizonyos trükkökkel. Ezt a legtöbb Linux ki is használta, de a Windowsnál már lusták voltak implementálni. Legalábbis a munkaállomás verziókból kimaradt, és a szerver verziókon is eléggé fogyatékos módon oldották meg.) Ahogy pedig az oprendszer, és a szoftverek egyre jobban zabálták a RAMot, úgy terjedt el rohamosan a 64 bites architektúra. Ma már szenvedés 3-4 GB RAM-mal Windowst használni, így bár még létezik 32 bites verzió, de alig használja valaki. Már a 10 évvel ezelőtti gépek is tudták a 64 bitet, szóval...

(Linuxon más okból szorult vissza a 32 bit. Ott kernel-szinten megoldották, hogy 64 GB-ig a 32 bites rendszer is tudja kezelni. Egész egyszerűen azért szorult vissza a 32 bites architektúra, mert "minek használjam, amikor van 64 bites is, és minden elérhető rajta, ami 32 bitesen?" Aztán mióta sok szoftvert nem is adnak ki 32 bites rendszerekre, a legtöbben már váltottak 64-re.)

Na, ezért vannak 32, és 64 bites rendszerek is.

Még csak annyit, hogy logikusan a régebbi rendszer fut az újabb hardveren is. Az, hogy 64 címvezeték van, de csak 32-t használ belőle a rendszer, nem okoz gondot. Fordítva már macerásabb lenne. ;)

"@4: mindet"

A fenét mindent. Honnan veszed ezt? Nem láttál még olyat?

A cégnél sok olyan programot használunk amit nem lehet 64 bites windows-ra telepíteni.