Mit szerettek jobban a Linuxban, mint a Windowsban?

Tulajdonosa vagyok a rendszernek nemcsak felhaszálója, működését megérthetem, befolyásolhatom, nem csak a redmondi fiúk által rám szabott homokozóban játszadozhatok.

A parancssor segítségével elképesztően hatékonyan lehet nagyon összetett feladatokat rendkívül gyorsan megvalósítani. Ezen a területen a windows most már kezd felzárkózni, de évtizedes a lemaradás.

Mondjuk, azt meg kell jegyezzem, hogy nagyjából 15 éve nem használok napi szinten windows-t, és habár követem a híreket, nincs komolyabb tapasztalatom az újabb windowsokkal (az XP-t még nagyon jól ismertem).

Röviden: szabadság. Más rendszer ilyen mértékű testreszabhatóságot nem nyújt. Stabil: nincs kötelező, automatikus frissítés ami újraindítás után úgy frissít drivert, hogy a fél rendszer összeomlik.

A legtöbb disztróban rengeteg olyan program érhető el alapból ami megkönnyíti és gyorsítja a munkámat.

- Jobb az erőforráskezelése. Egy 4-5 évvel régebbi színvonalú gépen fut úgy a Linux, mint egy új gépen a Windows.

- Ingyenes.

- Nem kell licenckódokkal ökörködni. Ez főleg munkahelyi környezetben tud nagyon zavaró lenni. Aktiváld ezt, aktiváld azt, de nem sikerül, mert tűzfalon keresztül nem tud aktiválni, stb, stb.

- Stabilabb és biztonságosabb. A Windows olyan, mint a hímes tojás. "Természetes", hogy könnyen sérül, és idővel minden baja lesz. Linuxon ezt nem tapasztalom. Ráadásul kártevők is alig vannak, igaz, azért a ClamAV ott csücsül a gépemen, de talán csak saját megnyugtatásomra, hiszen nem sok szükség van rá. :)

- Átláthatóbb a rendszer. Windowsnál ki tudja, hogy mi hol tárolódik, talán még a MS fejlesztői sincsenek mindig tisztában azzal, hogy mi hol van a registryben. Linuxon minden konfiguráció világos és áttekinthető.

- Maximálisan testreszabható. Van N db. asztali környezet, X db. parancssor, csak az elterjedtebb irodai programcsomagokból van 3, nincs az, hogy a fejlesztő rámerőlteti, hogy mit kell használnom. Ha nem tetszik a bash, akkor használhatok fish-t. Ha nem tetszik a Gnome, használhatok KDE-t, Mate-t, Cinnamont, LXDE-t, XFCE-t, stb. Ha nincs szükségem grafikus felületre (pl. szervernél vagy beágyazott rendszernél), akkor telepítem anélkül.

- Nem korlátoz a rendszer.

A Microsoft termékeinél egyfolytában azt érzem, hogy korlátokba ütközök. Ez a "nem lehet mindent, és amit lehet, azt is csak tízszer annyi sz*pással" érzés. Sokszor érzem azt MS-szoftvereknél, hogy mindig van "de". Meg lehet csinálni, "de...." És mindig van valami értelmetlen, buta kitétel. Kb. 10 éve van dual bootos rendszerem (igaz, a Windows-HDD jó ideje már csak dísznek van ott :D), és szükséges volt egy olyan partíció, amit mindkét rendszer alól elérek. Le akartam formázni FAT32-re... de a Windows nem engedi, mondván 32 GB-nál nem lehet nagyobb. A Linux mit csinált? Szó nélkül leformázta. De exFAT-nál is megy a majré. Windows nem engedi, mondván ezt csak hordozható tárolón lehet. Linux mit csinált? Leformázta.

Vagy ott van a memóriakorlát. Oké, ma már ritkán látok 32 bites rendszert, de ameddig még az volt a gyakoribb, lehetett szívni azzal, hogy még a "hivatalos" 4 GB-ot sem látta teljes egészében a Windows. A Linux mit csinált? "Van PAE? Akkor kezelem a 4 GB-nál nagyobb RAM-ot is." Oké, a Windows is tudja... csak a szerver változat, és az is csak korlátozottan. Ezeknek ez a fétisük, hogy semmit nem oldanak meg rendesen. Mindenbe kell tenni valamilyen önkényes korlátot, aminek semmiféle technikai alapja nincs.

Tudnám még hosszasan folytatni a sort. Korlátozás korlátozás hátán. Na, ez az, ami a Linuxban nincs.

- Akkor firssítem a rendszert, amikor akarom.

- A legtöbb hardvert külön telepítgetés és mókolás nélkül kezeli.

Nyomtatókkal, szkennerekkel, meg egy-két grafikus kártyával lehet bajlódni kell kicsit, de amúgy mindent zsigerből kezel. Csak egy példa: szoktam Arduinóra fejleszteni. (Zárójel: az Arduino IDE ugyanazon verziója Linux alatt gyorsabban fordít és tölt dfel, mint Windowson.) Windows alatt külön telepítgetni kell a drivert. Linuxon rádugom, és már kezeli is. Ugyanez pendrive-nál. Nem homokozik fél percig, mielőtt hajlandó lenne kezelni. Hanem kezeli egyből.

De például hálózati kártyánál sem szokott driver-probléma lenni.

Vagy hogy mást ne mondjak: nagyon kevés fájlrendszer van, amit nem tud kezelni.

- Szerver fronton pedig egyszerűen verhetetlen. Évek óta üzemeltetek Linux, és Windows szervereket is, és nem véletlen, hogy a Linuxosokat jobban kedvelem. A fentebb felsorolt előnyök szerver környezetben hatványozottan kiütköznek. Most kezdtem el a munkahelyemen lecserélni az elődeim Windows szervereit Linuxokra, mert kezdek már belefáradni, hogy ezekkel mindig csak a nyűg van. DHCP szerver nem oszt címet, mert épp olyanja van. Néha nem lehet rá távolról csatlakozni, "csak mert". (A Windows naplózása meg annyit ér, mint halottnak a beöntés.) Ja, és persze ilyen licenc, olyan licenc, nem tudunk újabb verzióra frissíteni, mert akkor új licenc kell, áhh...

Kb. mindent. #6-os válaszolóval nagyon egyet tudok érteni. Néhány szempont, ami fontos nekem (is):

- alacsony gépigény - a 130 ezres vacak Lenovo laptopomon a vadiúj Ubuntu fut úgy, mint a 285 ezres Fuji-n a Windows 10 (sőt!)

- ingyenesség, nincsenek licenckérdések, és főleg nincs crackelés

- stabilitás - nagyon-nagyon ritka az olyan helyzet, amiből egy megfagyott Linuxot véges erőfeszítéssel és némi hozzáértéssel ne lehetne helyreállítani. Ha más nem megy, általában egy másik tty (console) elérhető, ha az sem, akkor is legalább magic kombókkal biztonságosan leállítható

- konfiguráció - nincs registry, ez egy hatalmas előny, és bár van dconf adatbázis, de az egy szimpla fájl, könnyen másolható, ill. egy paranccsal exportálható fájlba és visszaimportálható. Most egy Lubuntu alól írok, ez előtte Debian volt, azelőtt Elementary OS - és a home mappát úgy költöztettem át, hogy a beállítások, fájlok, stb. mindenem megmaradt!

- parancssor - gyors, hatékony, jól használható paranccsori eszközök garmadája, nagyon szuper segédprogramokkal (htop, free, df, du, stb.)

- a rendszer akkor frissít, amikor én akarom, és nem tart neki fél óráig, mire frissítés után bebootol (de van automatikus frissítés is persze, akinek az kell)

- a disztró upgrade egyszerű és gyors, és az újabb kiadások nem járnak kötelező rendszerkövetelmény-növekedéssel (mint pl. egy Windows 7 - Windows 10 váltásnál)

- hardverkezelés - Windows egy mezei USB egérrel is elszüttyög, vagy egy átlagos webkamerával, Linuxon bedug és működik

- csomagkezelés, repók, kb. az egyik legjobb dolog a számítástechnika kezdete óta. Kell egy fájlkezelő? "apt install mc". Kell egy zeneszerkesztő? "apt install audacity". Kell egy hálózati felderítő és security cucc? "apt install nmap" Rendszerfrissítés? "apt update && apt upgrade". (apt helyett lehet zypper, yum, stb.)

- szabadság, testreszabhatóság - ez igaz mind a grafikus felületre, mind a rendszer többi építőkövére. Úgy alakítom, ahogy akarom.

- karbantartásmentesség - egy aktívan használt otthoni Linuxnak szinte 0 a karbantartási igénye, néha frissítesz egyet, vagy ha olyan kedved van, elindítasz egy Bleachbit-et, logokat, crash dumpokat törölgetsz...

- alacsony footprint - a programok minimális szemetet hagynak maguk után, de még az is törölhető, és nem fog belassulni a rendszer több ezer programtelepítés-eltávolítás ciklus után sem

- hibaelhárítás - ha nem indul el egy program, parancssorból futtatva általában kiírja a hibát, ha úgy sem, akkor pedig logol, és ez igaz a boot folyamatokra is.

Nagyjából ennyi.

Én egyszerű felhasználó vagyok, nem geek programozó vagy rendszergazda. Nekem az jön be a legjobban a Linux distrókban, hogy nem Redmondból (vagy Mac esetén Cupertinóból) találják ki nekem, hogy én nekem mi a jó, mit szeressek, hanem én magam eldönthetem magamnak, hogy mi a jó nekem.

Ja, és nincsen kémkedés, nincsen az, hogy licencedíjat kell fizetned a saját zenéidért, stb.