Aki kajakozik, az mit szeret ebben a sportban? Mi a jó ebben?

En mar 4 eve kajakozom. Jo h nem egesz evben ugyanazt csinaljuk(telem uszunk, kondizunk, futunk es persze tavasztol oszig kajakozunk. En szeretek a termeszetben lenni, mert megnyugtat es itt ezt megtehetem. A sajat korcsoportoddal rengeteg baratsagot kothetsz a versenyeken. Es ha esetleg eljutsz a valogatottsagig 2-3 het ingyen edzotabor es jo kaja es jo tarsasag.

Ja es nekem fontos h le tudjam vezetni az energiamat es a heti 9 edzes mellet ez is megvan.

Szintén kajakozom: egyszerűen mindent. Maga a mozgáskultúrája nagyon megfogott az egésznek,továbbá a vízitelep nagyjából a második otthonom :) ha találsz egy jó közösséget,akkor minden edzés amin ott vagy szórakozás lehet még úgy is,hogyha széthajtod magad (nálam legalábbis :) ) . Plusz mindig van hova fejlődni.. Elkezded egy viszonylag stabil hajóban,de mire megszoktad szinte ülhetsz is át a versenykajakba,amit meg már kihívás megülni. Versenyezhetsz: eközben korodbeliekkel lehetsz,ha komolyabban érdekel,akkor nagy tehetségekkel és legendákkal találkozhatsz.

Végül pedig,ha nem is mindig látszik,de nagyon összetartó népség vagyunk. :)

Ezeket csak akkor értheted meg,ha te is beleszerelmesedsz a kajakozásba és egy egyesületbe :)

Ajánlom,hogy próbáld ki,ha nem is most,de nyár elején mindenképp! ;) (felőlem mehetsz kajakozni tavasszal is,de nálunk a Duna olyankor még hideg,nem tudom,hogy más vizek hogy melegszenek :) )

Mi a jó a sörözésben?

Mi a jó a focimeccsben?

Mi a jó a finom ízekben?

Mi a jó a biciklizésben?

MINDEN

A kérdésedből azt érzékelem, hogy te is kajakozol, vagy kajakoztál, de nem igazán találtál benne fantáziát. Én is kajakoztam 1970-ig, a KSI-ben, sok érmet szereztem, de sorozatos balesetek után abba kellett hagynom.

Most már egy kivénhedt veterán vagyok, 61 éves, de még mindig lekerékpározunk a feleségemmel a Tiszára néhány órácskát evezni. Még mindig azokból az izmokból élek, amit akkor megszereztem. Nem nagy,kigyúrt izmok, de látom az embereken, hogy tisztelettel mérnek végig, amikor megyek egy kört egy verseny kajakkal, amit a gazdáján kívül senki sem tudott "megülni". Kemény téli alapozó edzésünk volt. Ilyenkor úsztunk,korcsolyáztunk, síeltünk, birkóztunk, kerékpároztunk, fociztunk és az a rengeteg tornatermi edzés a jégszínház tatamián! Szinte mindegyikünkben volt valami megszállotság, akiben pedig nem volt, az lemorzsolódott. Élveztük ahogy elmegyünk a teljesítményünk végső határáig. Ahhoz, hogy szeresse valaki ezt a sportot, kell lenni benne verseny szellemnek,kell szeretnie a vizet, éreznie kell, hogy az órákig tartó szenvedések megedzik a testet-lelket. Átélni, hogy napról napra zorallabbak vagyunk. Valahogy nem csak maga a kajak a lényeg, hanem az a maximalista szellemiség ami a kajakosokat hajtja. Aki eltölt néhány évet kajakosok között,csak az érti meg igazán, miről beszélek. Annak a szívében mindig ott marad ennek a sportnak a szeretete. Amikor látom az olimpiákon a magyar győzteseket, látom azt a nyerő stílust, ahogyan eveznek, bele borsódzik a hátam és minden csodálat rám tör egyszerre. Velük együtt állok a dobogón és hallgatom a MAGYAR himnuszt. Büszkeség és öröm tölt el, hogy itt a Kárpát-medencében én is részese lehettem mindezeknek!