Horgász guruk! Milyen mederfeneket kedvelnek a különböző halak?

Üdv! Ez egy nagyon összetett kérdés, amire kielégítő választ sem egyszerű adni, ezért bocs, ha esetleg helyenként zavaros a story, nincs sok időm átgondolni az abszolút korrekt, mindent tartalmazó 100%-os választ...

A mederfenék valóban fontos tényező az adott halfajok nagyobb számú előfordulásában. De általában a táplálék mennyisége és a nyugodt, búvóhelyekkel tarkított környezet a legmeghatározóbb. Általában a legkisebb lehetőséget is kihasználják, ami a búvóhelyeket illeti.

Persze ez nem ilyen egyszerű, attól függ, milyen évszakról, napszakról beszélünk, milyen a környezet, stb. Egy példa: Tavasszal egyértelműen a legmelegebb vizeket keresi a hal, azokat a pontokat, ahol a legtöbbet süt a nap. Állóvízben. Hisz folyóban az áramlatok határozzák meg elsősorban a hőmérsékletet. Nyáron, a kánikulában, amikor a víz hőmérséklete is 28 fok fölé emelkedik, a legtöbb hal inkább a mélyebb, hűvösebb vizekben keres menedéket. Amúgy meg minden víztípusra más és más jellemző.

Állóvízben, az egyenletes, iszapos meder, ahol némi növényzet esetleg fellelhető, nem biztos, hogy jó, mivel a kimondottan növénnyel táplálkozó halaknak a hínár, egyéb algák nem sok táplálékot nyújtanak, inkább a nádat, sást, a part menti növényeket keresik, amennyiben ezek megtalálhatóak a part mentén. Esetleg az iszapban élő férgek, gerinctelenek előfordulása vonzhat oda néhány keszegfélét, pontyfélét. De ezek a "planktonok" is inkább a part közelében, a sekélyebb vizekben élnek nagyobb számban, ahol sok napfény éri őket.

A legjobb helyek legtöbbször a part menti növényzet közvetlen közelében vannak. Itt találhatunk még bedőlt fatörzseket, alámosásokat, töréseket is. Itt talál a legtöbb halfaj elegendő táplálékot és búvóhelyet magának.

A nyílt vízen a szigetek, amelyek szélei hirtelen mélyülnek, szintén jó haltartó helyeknek minősülnek, mivel mindig van árnyékos oldaluk, növényekkel benőtt partszakaszai, alámosások, amelyekben a lelógó gyökerek is kitűnő rejtekhelyül szolgálnak.

A mesterséges tavak alja általában egyenletes, kevés a búvóhely, így a halak is egyenletesen oszlanak el.

A medertörések, mivel búvóhelyül szolgálnak, a nagytestű, óvatos halaknak is védelmet nyújtanak. Azok a halak, amelyek változtatják helyüket, vándorolnak, előszeretettel használják az ilyen medertöréseket, hisz mozgás közben is legalább egy oldalról rejtve maradnak.

Folyóvízben a kanyarok külső íve a legmegfelelőbb, mert ezeken a részeken a víz mély medret váj. Másutt a kövezés is kitűnő terepet biztosít, ahol a kagylók megtelepszenek, ahol a kisebb halak keresnek menedéket, ott - nyomukban - a ragadozó halakat is megtaláljuk. Folyóvízben a kövezések szögletein megtörő mély vízben, vagy a bedőlt faágak alatti lelassult vízben érdemes keresni a halat.

De a történet összetettebb ennél. Tegyük fel, hogy van egy 5 méter mély árok, ami tele van bedőlt faágakkal, kagylótelepekkel, tökéletes menedéket, és kellő mennyiségű táplálékot szolgál a pontynak, de ha ide beköltözik egy nagyobb testű harcsa, amely tavasszal őrjöngve védelmezi az ikráit, akkor ott már nyoma nem lesz a pontyoknak...

Könyvet konkrétan erről nem ismerek, cikkeket találsz az interneten szerintem. Véleményem szerint ezeket a dolgokat ki kell tapasztalni. Én rengeteg időt töltök a vízparton még úgy is, hogy nem horgászom, csak informálódok, nézelődök, radarozok, fotókat, videókat készítek, melyeket elemezgetek, és feltételezgetek, hogy mit, hogy, merre, meddig... Főleg, ha új vizet nézek ki.

A halradarok többnyire mutatják a vízfeneket, akadókat, halmozgásokat, mélységet, hőfokot, stb. Szóval a fontosabb infókat.