Tücsköt, szöcskét horogra?

Gyerekként minden nyáron alkalmam volt egy kis patakban horgászni, a dél-zalai Kerkában, jó domolykókat, és paducokat lehetett fogni szöcskével, amiket a réten fogdoztunk össze. A tücsköket egy hosszabb, merevebb fűszállal "csiklandoztuk ki" a lyukaikból, ezeket általában a felszínen úsztatva (úszó és ólom nélkül, csupán egy horoggal) használtuk, kicsit hosszabb bottal, amivel jól be lehetett nyúlni a víz fölé.

Olcsón "előállítható" a földigiliszta is, még ha panelban laksz is, mert a házak közti füves területen ugyanúgy megtalálhatók, mint a saját veteményes földjében. Ásnod se kell: Este, sötétben kimész egy "sápadtabb" zseblámpával, és a dobogást toporzékolást kerülve, szépen lopakodva, a lámpa fényénél megláthatod őket, ugyanis éjjel mindig kinyújtóznak a felszínre (kivéve, ha már nagyon hideg- vagy nagy szárazság van), félig a lukaikban, félig a szabadban fekve. Nagyon gyorsan és ügyesen kell nyakoncsípni őket, mert piszok gyorsan visszarántják magukat. De ha ügyes vagy, nagyon hamar összekapkodhatod a szükséges mennyiséget.

Vagy ami szintén gyerekkoromból ismert, a vattás-tojásos-paprikás kenyér. Viszonylag friss fehér kenyér belét egy tojással, némi pirospaprikával, és egészen finom pihékre szétszedett vattával kell összegyúrni, lehet cukrozni, vagy sózni is. A vattafoszlányoknak köszönhetően a keszegek nem tudták olyan hamar lecsórni a horogról, ill. nagyobb erejű bedobást is jól bírt.

Folyóra, márnázni, domolykózni megcsinálhatod ugyanezt, megmelegített (így felpuhult) sajttal, és leturmixolt csirkemájjal, amit a kissé szikkadtabb kenyérbéllel gyúrsz egybe, persze vattával és sóval!