Hogyan kell műlegyezni?

Ajjaj, kezdjük az elején. Ehhez a módszerhez speciális botra, orsóra, zsinórra és csalikra (száraz legyek, nedves legyek, nimfák, streamerek) van szükség, meg pár tucat óra gyakorlásra, míg sikerül az első célzott dobásod.

A hozzávalók egyáltalán nem olcsók.

A botsuhogtatós válaszadónak abban igaza van a többi hülyeség között, hogy a csali bedobását a bot előre-hátra lendítéseivel, közben a levegőben megtartott zsinórral, annak folyamatos adagolásával végezzük. A műlegyek súlya szinte elenyésző, az eléje kötött 14-es, 16-os előkezsinóré szintén (ami 1-2 méter hosszú), a dobósúlyt a legyezőzsinór adja, ami kissé a damilos fűkaszába valóra emlékeztet. A legegyszerűbb a WF jelölésű zsinórokkal dobni, mert ezek a végük (hegyük) felé vastagodnak, így növelve a dobást segítő súlyelosztást. Ezekből a zsinórokból is vannak süllyedő, ill. úszó változatok, valami különböző erősségűek, ezek azonban nem kilóban vannak megadva, hanem ún. Aftma kategóriákban. Mind a bot, mind az orsó és a zsinór is azonos kategóriájú kell legyen, a harmonikus működés érdekében. A leglágyabb, legkönnyebb forgalomban lévő szerelések az AF 4/5-ös osztályúak (ezek általában kis 2 méteres, ultrakönnyű botok, kicsi orsóval, és könnyű, vékony zsinórral, kissebb halakra valók), míg a legnehezebb, akár 4,5 méteres kétkezes "lazacozó" botok az AF 12-es osztályt képviselik, ezen egy kistányér átmérőjű orsó, és nehéz vastag dobózsinórral.

Egy 6/7 kategóriájú felszerelés hazai viszonylatban elég univerzálisan használható, aki nem akar többfélét is venni, az vegyen egy ilyet, és majdnem mindenhol boldogul, pl. domolykózás, kisebb balinokra való horgászatban, pisztrángozni meg pláne (mivel szinte sehol nincs komolyabb esély ezekből többkilósat akasztani.)

A téma olyan bő, hogy ha mindent le akarnék írni, még holnap is itt ülnék.