Mi a legjobb parti harcsás módszer?

1. Ne éld bele magad! Qrva nehéz megfogni 😀

2. Ne költs rá sokat, mert sokan feladják.

Igen mondják mi van, ha jön a BIG és megtép mert olcsó a cuccod. Semmi. 😉

Ha nincs semmid, de rá akarsz próbálni kell egy olcsóbb bot valami marha nagy orsóval rá 50-es fonott, egy behúzós szerelék, és rá MINŐSÉGI végszerelék. Na erre ne sajnáld (nem drága) sokan itt b@sszák el felrakják a pontyos forgót 🥴 a bitang fonottra.

Tavakon lehet menni különböző stupekekkel, lehet u-pose szerelékkel fenéken próbálkozni.

Csaliból a legjobb az élő keszeg, a nadály és a bitang harmat giliszta.

Ismerkedj vele, a gyakorlatban letesztelni szerintem már legalább jövő tavaszig úgysem kerül sor, addig pedig van bőven időd, de nem ez a legjobb hely a részletes tanulásra.

Ott van, pl a YouTube, ahol sok harcsás videó is van fönt, amelyekből lehet tanulni, ha megvan a képességed a sok információból elkülöníteni a számodra hasznosakat, a haszontalanoktól.

A harcsa rejtőzködő életmódot folytató, éjjeli ragadozó, de nem veti meg az egyéb húsféléket (rák, pióca, kagyló, stb).

Ez a fórum kevés arra, hogy itt kitárgyaljuk, mennyi mindennek kell összejönni ahhoz, hogy egy 8-10 kilós harcsát sikerüljön kifogni, és annak nem a hal mérete az oka, és ezzel máris ott tartunk, amivel a legtöbben eltájolódnak: rögtön kapitális méretű harcsákról álmodoznak, és ahhoz akarják méretezni a felszerelést.

Masszív cucc kell, az igaz, de első lépesben fölösleges túlköltekezni, a harcsázást valóban sokan feladják, vagy már el sem kezdik, mert pl nem fér bele a horgász időkbe, hogy azok éjszakánként legyenek, ráadásul olyan vízen, ahol van is értelme harcsázni.

Ebbe már nem mennék bele, vannak már olyan "kocka tavak", ahol telepített harcsákra lehet horgászni (ilyenről is van videó a YouTube-n ).

Lehet, sőt sokat lehet a videókból tanulni, ha képes vagy azokat az általad horgászott vizek adottságaihoz igazítani.

Partról pecázok én is. Olcsó cuccal egy olcsó 8000Ft-os bot egy bazinagy régi orsóval. A behúzás nem drága.

[link]

Ólom egy 200g-os amúgy is kell, másik botod talán van.

Kis ügyességgel egyedül is megoldható, és nagyot tágít a meghorgászható helyeken.

U-pose és stupek jó messzire is bejátszható vele.

Az se mindegy, hol horgászol, pl csatornákon a behúzás is fölösleges lehet, de ez s része annak, amit már írtam: a körülményekhez igazítva elkülöníteni a hasznos elemeket az információ tengerből.

A csónakos horgászatnak is vannak olyan részletei, ami partról horgászva is hasznos, mint pl a végszerelékek.

Következtetéseket levonni az adott vízről csak annak bizonyos szintű ismeretével lehet, pl, ha ott sok a törpeharcsa, akkor a puhatestű csalik használatának értelme kétséges, a nadály, pióca sok halnak, a folyami harcsának is kedvence, a 2000-es évek kezdetéig a legjobb harcsa csali volt nálam, és még most is az, ahol nincs törpeharcsa invázió.

Arról sincs semmi információnk, hogy úgy általában véve, mennyi gyakorlatod van a horgászat terén, illetve mennyire tűröd a sikertelenséget.

Természetes, vagy természet közeli vizeken a harcsára horgászáshoz kell a türelem, a kitartás, lehet ugyan szerencséd, és már az első alkalommal is foghatsz, de nem az a jellemző.

Vannak időszakok, amikor nappal is mozog a harcsa, de alapvetően éjszaka vadászik, és ha a felszínen rabol, az jól hallható, buffan, nem csobban.

Akár klasszikus, fenekező, vagy úszós szerelékkel is lehet sikeresen harcsázni, nem kötelező azonnal a speciális szerelékekkel kezdeni

Hát a harcsázáshoz nagy türelem kell, talán ez az egyik legnehezebben fogható hal, ahogy írták a többiek. A felszerelést tényleg nem kell túlcifrázni, kell egy jó nagy dobósúlyú erős bot, ami bírja a 200 grammos ólmot is és a tenyeres csalihal, meg egy jó nagy orsó. A jó hír, hogy nem csak harcsázni lehet vele, hanem kifejezetten nagy méretű csukákat is meg lehet célozni egy ilyen felszereléssel.

Ha ez megvan, akkor a békéshalazás során tanult módon fogj a feederel tenyeres, akár sütnivaló méretű keszeget. A szereléknek én végólmosat használok, oldalsó előkére van kötve a horog. Itt célszerű lehet "T" elágazót használni, hogy a csalihal ne sodorja fel magát a főzsinórra. Na ezt a cuccot a csalihal méretétől függően dobni vagy behúzni kell. Ha messzire kell dobni és nagy a csalihal, akkor inkább húzd be ha lehet valahogy vagy ne dobj messzire. Kisebb csalihallal vagy vágott haldarabbal viszont nyugodtan dobhatsz, a nagy csalihalnak viszont nem jó ha dobod, mert leszakadhat vagy megsérülhet komolyan, ami nem jó.

Ha nem harcsázol, hanem csukázol, akkor használhatsz dögöt, a nagy behemót csuka sokszor a nagy dögre megy, mert az könnyű préda. Ilyenkor a nagy méretű döglött halat érdemes két horoggal felszúrni, hogy ne szakadjon le, meg a döghal testébe hungarocellt tömni, hogy lebegjen. A harcsa nem tudom mennyire megy a vágott dögre, de a csuka szereti.

"A harcsa nem tudom mennyire megy a vágott dögre, de a csuka szereti."

Ez egy örök vita tárgya 😀

A folyami harcsa sokkal több puhatestű, és elpusztult állatot ehet, mint a csuka.

Még kapitális harcsákra is eredményes csali lehet a pióca, lótetű, kagylóbél, giliszta, rák, sőt, állati belsőségek is, de csukázáshol többnyire az élő kishal eredményesebb volt, mint a döglött, ami nem jelenti azt, hogy az utóbbit nem eszi meg a csuka, de a mozgás plusz ingert keltő.

Folyóvízben lebegtetett döglött kishalat az áramlás is mozgatja, de az nem természetes mozgás.

A süllőknél tapasztaltuk, hogy azok viszont sok esetben sokkal eredményesebben foghatók nem élő csalihalakkal, halszelettel, taposott snecivel.

Tuti csali, tuti módszer nincs.

Vannak szerencsés véletlenek, de a legfontosabb a tapasztalatokból eredő jó gondolat, ami egy folyón már a hely, az idő kiválasztásával kezdődik

Süllőzésnél én is a taposott vagy élettelen és 1-2 helyen megvágott kishalra mondanám, hogy sokszor eredményesebb az élőnél, viszont életem legnagyobb, 5 kilós süllőjét sima élő kishallal fogtam.

A döglött halat csukára inkább nyugat-európai, észak-amerikai horgászok használják, mert ott sok helyen nem lehet élő halat használni. Ők a szuper-marketekben megvásárolható tengeri halakra esküsznek, főleg a heringre, mivel a tengeri hal különleges illóolajokat bocsát kis magából, csakúgy, mint a szimpla döglött hal. A szardínia nem annyira jó, ezt már próbáltam, könnyen szétfoszlik, puha a húsa és a bőre, bár ez a legolcsóbb megoldás, nálunk is lehet venni például a Lidlben. Ősszel, télen én sokszor döglött, előre lefagyasztott halat használok, mert ilyenkor nem biztos, hogy eredményesen fogható a csalihal már, illetve a boltok nem szívesen árulnak élő csalihalat. Én ilyenkor nem apró halat használok, hanem nagyméretűt, szardíniából is a nagyját veszem meg, nem az apró ujjnyi méretet. Az USA-ban egyébként elterjedt a különböző harcsafélék haldarabbal történő horgászata, de azok a harcsafélék nem teljesen úgy viselkednek, mint a mi szürke-harcsánk, kisebbre is nőnek némely fajok és jóval sűrűbben foghatóak, hasonlóan a magyarországi törpeharcsához, ami szintén onnan került ide.

Harcsázáshoz talán jobb tényleg a puhatestű élőlények használata, állati belsőség. Én csirke szívvel is fogtam már például, de van aki sertés szívre esküszik. A giliszta, kagyló esetén viszont ahol sok a kishal, ott azt szét tudják csipkedni elég rendesen.

Én egy bottal szoktam rablóhalazni, a másikkal békés halra megyek és fogom a keszeget, a rablóhalast meg áztatom sokat, próbálkozok különböző csalikkal mindig, minden évszakban, bár én inkább süllőre, csukára horgászok főleg.