Ha valaki megússza az olimpiai A vagy B-szintet, az automatikusan kvótás, vagy pedig az csak egy iránymutatás? Illetve mi a különbség a két szint között?

Több korlátozó tényező is van. A legfontosabb, hogy egy versenyszámra egy országból maximum ketten juthatnak ki az olimpiára. Ez akkor lehetséges, ha mindkét versenyző az A-szintet ússza meg. Mi, magyarok viszont abban a szerencsés – vagy sajnálatos, viszonyítás kérdése – helyzetben vagyunk több más, nagy úszónemzettel együtt, hogy csomó versenyszámban kettőnél több versenyzőnk is simán teljesíteni tudja az A-szintet. Ebben az esetben hivatalosan a nemzeti úszószövetség dönti el, melyik két versenyzőt nevezi az olimpiára. A gyakorlatban persze ez nem hasraütés-szerűen, vagy egyoldalú kiválasztással történik, hanem az adott nemzeti úszószövetség lefektet előzetesen szabályokat: például a két leggyorsabb időt úszó versenyzőt fogja mindenképpen nevezni. Mindenesetre nálunk ezért nem lehet akkor sem biztosan kijelenteni, hogy valaki indulhat az olimpián, ha már megúszta az A-időt.

Egyébként az időket bárhol, bármilyen versenyen lehet teljesíteni. Legalábbis ami az egyéni számokat illeti, ott ez a szabály tudtommal. Egyedül a váltószámoknál van az, hogy alapvetően a világbajnoki helyezések alapján osztják a helyek egy részét, ott idővel csak korlátozottan lehet kijutni.

Az A-szint és a B-szint között egy lényeges különbség van. Ha az A-szintet teljesíti egy úszó, akkor biztosan kijut az olimpiára, leszámítva persze az első bekezdésben említett esetet, amikor két vagy több honfitársa is gyorsabb nála, vagy legalábbis szintén megússza az A-időt. B-szint elérése esetén viszont csak lehetősége keletkezik a kijutásra, ott egy csomó más tényező is közrejátszik. Először is B-szinttel semmiképpen sem lehet kijutni, ha van A-szintet elért versenyző az adott országból. Másrészt a kvalifikációs szezon lezárultával a nemzetközi úszószövetség összesíti az eredményeket, és számba veszi, hogy hányan jutottak ki biztosan az olimpiára. Ezután válogat még a B-szintet elért versenyzők közül, figyelembe véve az egyes versenyszámokban a mezőny meglévő és ideális létszámát, meg azt, hogy összességében is van egy limit az úszók számára az olimpián (a NOB döntése alapján kb. 900 úszó számára van hely "összesen"). Ráadásul a limit kitöltésénél még arra is gondolni kell, hogy azon országok, amelyek sem A-szinttel, sem B-szinttel nem tudtak kvalifikálni egyetlen versenyzőt sem, igényt tarthatnak egy női és egy férfi szabadkártyára. A 2016-os olimpián kb. 170 ilyen szabadkártyás versenyző volt, szóval nagyságrendileg az összes induló 20 %-a.

A szabadkártyás szabályra amúgy az olimpiai szellemiség jegyében van szükség. Nagyon sok ország egyáltalán részt venni azért tud csak az olimpián, mert úszásban kapott egy vagy két szabadkártyát. Az úszás mellett egyébként az atlétika még az a sportág, ahol hasonlóan bőkezűen osztogatnak szabadkártyákat. Mindkettő eléggé alapvető sportág, amit a világon bárhol, még a legkisebb vagy legszegényebb országokban is lehet űzni, szóval nagy a bázisa. Másrészt az előfutamokban induló szabadkártyás versenyzők a sportág jellegéből adódóan nem sok vizet zavarnak, az előfutamok hamar lemennek (a szabadkártyások túlnyomó többsége amúgy is a leggyorsabb, sprintszámokban indul), illetve a szabadkártyások nem jelentenek plusz megterhelést vagy sérülésveszélyt a később becsatlakozó, "komolyabb" versenyzők számára.