Büszkék vagytok a magyar olimpikonokra?

1. Nehéz kérdés, inkább nem válaszolok rá.

2. 2 évig fociztam komolyabb szinten, azóta csak hobbiszinten néha. Később, ha talán több szabadidőm lesz, és tudom finanszírozni, akkor kipróbálom a párbajtőrt.

3. Ahhoz nagyon meg kellene változnom, hogy bármilyen sportágban elinduljak. Úgyhogy nem tudom elképzelni magam ott. :)

Abszolút büszke vagyok a magyar sportolókra. Az olimpián szereplő 205 országból a nyolcadik helyen állunk az éremtáblázaton jelenleg. Remélem mindenki érzi ennek a súlyát. Pedig mi egy relatíve kicsi ország vagyunk, tízmilliós populációval. Csak a "nagyhatalmak" előznek meg minket, a 60-80-400-1000 milliós népességükkel, mindeközben olyan országok előtt állunk, mint Japán, Olaszország Ausztrália, Spanyolország...

Első válaszadó vagyok.

Köszönöm, ha szurkolnál nekem :) Az nagyon jól esne.

De az is jó lenne, ha valahogy tisztáznánk ezt a politikai nézetet, vagy mit, mert gondolom emiatt nem szeretnek bennünket, magyarokat a bírók.

Valahogy be kéne fogni a politikusok száját...

Eva brutalisat tolt, es hihetetlen teljesitmeny, 10km.

En nagyon szurkoltam neki es minden tiszteletem az ove.

10-es vagyok, értem én hogy érthető a kommentátor hozzáállása, de na. Nekem szurkolóként jobban esett volna azt hallani, hogy szépen megy, büszkék vagyunk, sikerülhet stb, ehelyett minden második mondat az volt, hogy de bármi is lesz az eredmény, mi büszkék vagyunk rá és még sok van, ne örüljünk előre. Egy percig sem hitte el és bízott abban, hogy meglehet az arany, míg mondjuk én végig rágtam a körmeimet, hogy márpedig szerintem igenis meglehet, kedvem lett volna néha leütni. :) Tehát hiába van igaza, hogy sok van még hátra és bármi lehet (ezzel mindenki tisztában van), engem nagyon idegesített ez a negatívság végig.

Az meg hogy miért van utálkozás. Szerintem amíg a magyar emberek 70%-ának már az is problémát okoz, hogy a 12 órás műszak után mit tegyen vacsoraként a gyereke elé és mindezek ellenére az utolsó utáni bőrt is lehúzzák már az egyszerű átlag emberekről, addig nem lehet elvárni, hogy türelmesen, higgadtan, szeretettel nyisson más embereket problémái felé. Mindenki elvan merülve a saját világában és úgy gondolom ez valahol érthető is.