Phelps kezei a betegsége miatt előnyt nyújtanak a számára a többi versenyzővel szemben?

Tudja szösz. Bár jórészt csak gyűlölködő cikkeket láttam, annyira meg nem érdekel a téma, hogy jobban utána járjak, de a genetika tud fura dolgokat produkálni.

Másfelől ennyi erővel cm-ként lehetne húzni egy határt, mert ugye egy két méteres versenyző hosszabbat ugrik távolugrásban, a lábai miatt, mint egy 1,70-es.

Viszont Facebook-on Phelps-el kapcsolatban belefutottam egy ilyen okfejtegetésbe, hogy a széles lábfeje miatt a lába szinte uszonyként funkcionál, és ez így előnyösebb neki. A kezeivel ott nem is foglalkoztak.

Én nem hibáztatom a versenyzőt. Ő csak él a lehetőséggel, amit a szervezők biztosítottak a részére. A kiskapukért is ők a felelősök.

Valami miatt be tudták mégis taposni a női kategóriába.

Lánykoromban volt a faluban egy néni, akit mindenki női néven de bácsiként nevezett meg. És sokáig a külső adottságai alapján nem tudtam eldönteni, hogy ő most férfi vagy nő?

A genetikáról nem tehet senki. Ezért is mondom, hogy a felelősség a szervezőket illeti.

Azért mert nem beszélnek róla, (mert "ciki") a családon belüli erőszaknak vannak ám férfi áldozatai is.

Phelpsnek kétségtelenül az úszáshoz nagyon optimális fizikuma volt, de úszásban az igazi versenyelőny az volt neki (és még nagyon sokaknak az élmezőnyben, magyaroknál is...), hogy mellette asztma gyógyszereket teljesen jogszerűen szedhetett. A versenysport asztmát alakít ki, ha meg szedik a gyógyszert szuperemberek lesznek...

"Amerikai szerzők 25, az asztma és az úszás kapcsolatát vizsgáló közlemény alapján készítettek 2008-ban egy metaanalízist [40]. Ennek alapján megállapították, hogy az „elit” versenyúszók között 2,3–2,6-szer gyakrabban

fordul elő az asztma, mint az egyéb sportot űzők között. A gyermekkorban úszóprogramon részt vevők között viszont kevesebb az asztmás (OR: 0,63–0,82). Úgy vélik,hogy a jó eredményt elérő úszóversenyzők között talán azért gyakoribb az asztma, mert ők már kisgyermek korukban az úszást választották, mint sportágat, mert ez a sport váltotta ki legkevésbé a nehézlégzésüket. Másrészt a naponta sok órán keresztül a klóros vízben végzett nagyon megerőltető testmozgás a klórgáz belégzése révé hajlamosíthatja őket az asztmára. Hivatkoznak egy 1992-ben megjelent közleményre [41], amely arról számolt be, hogy az úszás kedvező hatással van a meglévő asztma súlyosságára.

2003 óta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szigorúan,terheléses légzésfunkciós vizsgálattal is igazoltan asztában szenvedőknek engedélyezi, orvosi előírás alapján, az antiasztmatikumok használatát. Ez érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy például 2,5 mg/kg adagban (szájon át) bevett pszeudoefedrin átlagosan 5,1 másodperccel (2,1%-kal) lerövidítette az 1500 méteres síkfutás időtartamát (a birminghami egyetem középtávfutóin végzett vizsgálat szerint) [42].

2012-ben finn szerzők arról számoltak be, hogy az olimpián részt vevő sportolók között nagyon sokan használnak asztmaellenes gyógyszereket [43]. Abszolút számuk és arányuk nőtt 2002 és 2009 között. Ebben a jelenségben feltehetően szerepet játszott a WADA (World Anti-Doping Agency) 2009-ben hozott azon döntése is, hogy nem szükséges, hogy a sportolók légzésfunkcióval igazolják asztmájuk fennállását. 2002-ben a sportolók 9%-a, 2009-ben már 13%-a használt asztmaellenes szert. (Érdekes, hogy a paraolimpián részt vevő sportolóknak csak 4,3%-a használta ezeket.) És míg

2002-ben mindenki orvos által megállapított asztmában szenvedett, 2009-ben már az asztmaellenes gyógyszert használók 11,8%-a nem vett részt orvosi kivizsgáláson [43].

2015-ben kanadai szerzők [44] a New England Journal of Medicine-ben tankönyvszerűen összefoglalták a sportolók asztmájáról összegyűjtött tudnivalókat. Az ebben foglaltakat a szokásosnál bővebben ismertetem.

Szakirodalmi adatok alapján megállapítják, hogy az élsportolók 30–70%-a vagy asztmás, vagy fizikai terhelés által kiváltott hörgőgörcsben (a továbbiakban az angol elnevezés alapján: EIB) szenved. E jelenség magyarázatában abból indulnak ki, hogy az élsportolók percenként 200 liter levegőt is belélegeznek, ennek nagy részét szájon keresztül. Így az allergének és a légszennyező anyagok (például kloraminok) az alsó légútjaikba is lejutnak.

Fokozott mennyiségű vizet veszítenek és a légúti nyálkahártyájuk is jelentősen lehűl (főként a téli sportot űzőkön). Ennek mediátorok (például hisztamin, prosztaglandin, leukotrién) felszabadulása lesz az eredménye, ami viszont a kis hörgők izomzatának az összehúzódását és a nyálkahártya duzzanatát eredményezi. Emellett az intenzív tréningek alatt átmenetileg immunszuppresszió is kialakul, ami a légúti fertőzésekre hajlamosítja őket.

Az asztma kórisméjének időben történő megállapítása élsportolók között különösen fontos, mert a jó kezelés az eredményességüket nagymértékben befolyásolja. Ha a reggel és este mért PEF-érték között 2 héten keresztül rendszeresen nagyobb a különbség 10%-nál, vagy ha a FEV1-érték 4 hetes kezelést követően több mint 20%-kal változik, az elegendő az asztma vagy az EIB kórisméjének felállításához. Ha béta-2-agonista belégzése után a FEV1-érték 12%-kal (vagy legalább 200 ml-rel) nő, az is támogatja a diagnózist. Lehet direkt légúti provokációt végezni például methacholinbelégzéssel, vagy indirekt provokációt, hyperpnoeval, hypertoniás sóoldattal vagy mannitolbelélegeztetéssel. A vizsgálatokat az intenzív tréningek alatt kell elvégezni. "

[link]