Szerintetek nem abszurd egy kicsit ez a sok érem, amit minden Olimpián elérünk? :D

#1 Ebben legalább van teljesítmény! Ha 4 évente kaphatnak 50 milliót, akkor az évi 12 millió. Havi 1 millió.

Ebben az országban sokan keresnek havi 1 millió Ft-ot, nem olyan "lehetetlenül" nagy pénz az, mint mondjuk a 80-as években azt mondani valakire, hogy "milliomos".

És akkor ezek az emberek a világ legjobbjai, napi 2-3, heti 10+ edzéssel jutnak el ide úgy, hogy legtöbbjük gyerekkoruk óta erre teszi fel az életét, egyéni tanrendes, szülei hordják fel a heti keretedzésekre, végigversenyzi a gyerekkorát úgy, hogy akkor még messze nem biztos, hogy valaha is olimpiai bajnok lesz akár csak egyszer is. És emellett még van bennük valami olyan extra tehetség, adottság, ami életükben egyszer, de legfeljebb 2-3-szor az olimpiai dobogú csúcsára juttatja őket. (nem számítva pl. az úszókat, akik a közeli számokban egy olimpián több érmet is össze tudnak szedni, szemben mondjuk a birkózókkal, ahol 1 aranyat lehet nyerni).

Szóval melózik érte lényegében 10 éves korától, első olimpiája 22-26 évesen (ahol már éremesélyes), van még benne 26-30 évesen még egy olimpia, de a következőre már 30-34 éves, az sok sportban már nagypapa-kor, lásd Cseh Lacit, aki már szinte úgy nyilatkozott, hogy az olimpiai uszodába is nyugdíjasjeggyel jöhetett be... Tehát mondjuk egy 25 évesen szerzett aranyban benne van 15 év munka, ez akkor évi 3,3 millió Ft honorárium. A világ aktuális legjobbjának.

Hasznos munka-e? Lehet-e erre ennyit áldozni az adófizetők pénzéből? Szerintem igen. Szerinted nem feltétlen. De gondold meg, hogy mi mindenre mennek milliárdok, meg százmilliárdok, akár közvetlenül "országimázs" címen. Akkor meg egy olimpiai bajnok, főleg ha valami nemzetközileg is számontartott sportban szerzi valaki, és van két szimpatikus gesztusa, meg mondata abban a pár percben, amíg rá figyel a világ, az nekünk is jó. Nem túl jó az ázsiónk mostanában a világban, ránk fér némi pozitív figyelem...

Az országimázsunkhoz pedig ez hozzá tartozik, úgy kifelé, mint befelé. Erre büszkék vagyunk, mint a Nobel-díjasainkra (jó kérdés, hogy az EU legelhízottabb, legöngyilkosabb, legrákosabb, legszívinfarktusosabb, a PISA teszteken egyik legrosszabbul, nyelveket legkevésbé beszélő népeként ez mennyire jogos persze, de ettől még tény. Identitásképző. A finneknek kevésbé (legalábbis a nyári olimpia), van is kb. 1 bronzuk Tokióban.

Ha pedig a Lőrincz testvérek miatt levisznek 1300 gyereket szeptemberben birkózni, Milák Kristóf miatt úszni 1500-at, Tóth Krisztián sikere nyomán 500-at cselgáncsozni, a vívószakosztályokban egymást tiporják majd a gyerekek, és ezek közül csak a fele sportol még 5 év múlva is, akkor volt haszna a "nagyok" sikereinek.