Ti hogyan győztétek meg a szüleiteket, hogy ne szóljanak bele az étrendetekbe?

Amikor írtad, hogy te fizeted a kajádat, az volt a pont az i-n. Anélkül is komplett hülyeséget beszélnek, de így főleg durva.

Részvétem. Nekem jobb szülőm volt, tiszteletben tartotta az életmódomat, sőt, megfelelően főzött nekem. Ez ugyan nem testépítő kaja volt, mert olyat sosem eszem és akkor még nem edzettem, de a tolerancia megvolt. Szerencsére vannak ilyen szülők is. Amúgy tudtam volna főzni magamnak, elég korán kezdtem s nem bonyolítom el.

Az utolsó szülői mondatban még van is valami, én se a legminőségibbnek gondolom a bolti csirkét (persze attól még van benne tápanyag), de a felvágottjuk mellől nincs erkölcsi alapjuk osztani az észt...

Hogy a bébikajával (:D) mi a baja, nem tudom. Harmincas fizikai munkások is visznek olyasmit munkába, de egy mindenképp :D Finom, jó összetételű - azonkívül jogod van hozzá, mi a lótúrónak kell beledumálni, hogy a másik prioritásrendszere milyen ételt dob ki? Nem drága és jó, a céljaidnak megfelel. Grrrr. Kitartást, én nem tudom, mit csinálnék ilyen szituban, hisz sosem volt részem benne. Mindig maximálisan toleráns emberekkel éltem és én magam sem térítgettem másokat.

De a "nem mindegy, hogy mit eszel?" is ott van. Aztkell mondani erre, hogy nem. Bátrabbak úgy nézhetnek a kérdezőre, mintha egy elmebeteggel társalognának. Pedig csak ignoráns, ezt nem tudom magyarul.

Gondolom, érveltél már. Akkor a lelkiismereted legalább tiszta. Másokat táplálkozásról meggyőzni szinte lehetetlen, ezt sokszor tapasztaltam. Ahhoz nyitottság kell s fene tudja, e téren abból nem sok szorul az átlagemberbe.

--gömb--

Fater szerencsére már megdöglött,

anyámmal nincs gond.

Ha előbbi élne, minimum nyomorékra vertem volna azóta. Szóval nekem nem lett volna nehéz elmagyarázni hogy merről hány méter, bár messze nem ez lett volna az első ok.

Nem olvastam el, csak a főkérdést.

"Ti hogyan győztétek meg a szüleiteket, hogy ne szóljanak bele az étrendetekbe?"

Nos, nekem az a válaszom, hogy sehogy. Ez van.